Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-17
6 Az oktatási programnak hosszú távon valószínűleg lesznek hatásai, egyelőre azonban a romákra eső bruttó össztermék mindössze egyharmada az országos átlagnak. A közösségen belül jóval magasabb a munkanélküliség, s a többnyire képzetlen romák a leggyengébben megfizetett munkahelyekhez jutnak. Nagy gondot okoz, hogy a romák sorában a bűnözés az átlagosnál nagyobb arányú. Ez persze közvetlen következménye az iskolázottság és a munkahely hiányának, ám ennek köszönhetően egyelőre kevés az esé lye annak, hogy a romákról kialakított előítéletek és klisék felengedjenek, illetve megváltozzanak. Nem ritkák ma sem a romák és a velük együtt élő románok vagy magyarok közötti konfliktusok, amelyek időről időre tettlegességekhez vezetnek. Legutóbb Déván robbant ki verekedés júniusban a helyi romák és a taxisok között, miután Pap László roma fiatalembernek nem volt elegendő pénze a fuvardíjat kifizetni, és a taxis megverte. Néha a hivatalosságok akaratlanul is rátesznek egyegy lapáttal a létező, de idei góráig visszafojtott indulatokra. Így történt ez most is, azt követően, hogy júliusban a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság több százezer eurós kártérítést ítélt meg azoknak az erdélyi Hadréven élő roma családoknak, amelyeket 1993ban a falu román és m agyar lakosai együttes erővel próbáltak meg a településről elüldözni. A pogromszerű akciót a lakosok állítása szerint a romák által elkövetett lopások sorozata idézte elő, amit a helyiek a cigányok házainak felgyújtásával és a közösség tagjainak elverésé vel próbáltak kezelni. Négy személyt megöltek, 14 ház porrá éget, négy pedig lakhatatlanná vált. A strasbourgi bírósági döntést követően az elmúlt napokban Hadréven megjelentek a marosvásárhelyi végrehajtók, s lefoglalták az elkövetők ingó és ingatlan java it. Hadrév ismét puskaporos hordóvá vált. Nem valószínű, hogy a településen a jövőben bármilyen etnikumközi közeledésről lehet majd beszélni. Közösségközi, oktatási vagy pedig foglalkoztatási integrációról pedig végképp nem. vis sza Elvont elkötelezettség Népszabadság • Dr. Pálfi Miklós • 2005. augusztus 17. - Az én azonosságtudatom még elég kiforratlan, de Ricsike már stabilan megállapodott: ő elsősorban dzsedi lovag, másodsorban reppes, harmadsorban Beckham, és h a jól számoltam, negyedikként roma Kép: Marabu Heves, helyenként mármár indulatos vita kerekedett a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (MACIKA), illetve a cigány tanulóknak a közalapítvány által kezelt ösztöndíjai körül. Az Ifjúsági, Családügyi, S zociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium kinyilvánította: a 2005/2006os tanév első felére szóló 640 millió forintos összeget csak a jövő esztendő elején utalja át a közalapítványnak. Göncz Kinga miniszter ezt azzal indokolta, hogy szabálytalanságok, sőt visszaélések (!) történtek az alapítványnál, s ezek tisztázásáig tartja vissza a minisztérium a pénzt. Az intézkedés nagy tiltakozást váltott ki roma körökben. Az érintett diákok többsége hátrányos helyzetű családban él, számukra égetően fontos az a félé venkénti néhány tízezer forint is, mire ösztöndíjként számíthatnak. Nem sokkal később a miniszter még tovább lépett, és bejelentette: magához vonja a hivatal az ösztöndíjpályázat teljes kezelését - a kiírást és a teljes lebonyolítást. Az indokolás alappi llére továbbra is az, hogy - a miniszter álláspontja szerint - az elmúlt esztendőkben nem cigány, tehát erre a támogatásra nem jogosult diákok is bekerültek a kedvezményezettek közé. Előtérbe kerültek a politikai motívumok, az indulatok, s a tények telje sen háttérbe szorultak. Az alábbiakban kizárólag ezeket szeretném egy csokorba fűzni a tisztánlátás kedvéért. A minisztérium és a közalapítvány vitája nem új keletű. A MACIKA létrehozásáról 1995ben intézkedett az akkori kormány. Az alapítványi célok meg valósítását huszonegy tagú kuratóriumra bízta. A kurátorokat az Országgyűlés, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a kormányzat delegálta, delegálja máig. A tíz év alatt a kuratórium személyi összetétele alig változott, s a változások döntő része is a kormányzati, minisztériumi delegáltak körében történt. A közalapítvány különösebb gondok nélkül tette a dolgát a 2002es kormányváltásig. Az új kormány illetékesei először különkülön, informális úton próbálták lemondásra bírni a kurátorokat, eredménytel enül. Később az akkor
