Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-04
9 Albánia érettségét mutatják a választások Albániába n 27 párt 1253 jelöltje pályázik a parlament 140 helyére Csaknem félezer külföldi és több mint háromezer helyi megfigyelő ellenőrizte a tegnap tartott általános választásokat Albániában. A tét az, hogy az ország képese véget vetni az elmúlt tizennégy év zűrzavarainak: ez a feltétele a későbbi esetleges euroatlanti integrációnak. Eredmények ma várhatók. Albániában 27 párt 1253 jelöltje pályázik a parlament 140 helyére. Csaknem biztos, hogy a küzdelem három nagyobb párt között dől el. A kormányzó Alb án Szocialista Párt, élén Fatos Nano miniszterelnökkel, a közvéleménykutatások szerint hajszálnyira lemaradt a Sali Berisha volt államfő vezette ellenzéki jobbközép Albán Demokrata Pár mögött. Mindössze egy százalék a két párt közötti különbség, a rájuk a dott szavazatok együttesen a 2,8 millió szavazó voksainak hetven százalékát teszik ki. A Gallup felmérése szerint a szavazatok tíz százalékára számíthat a szocialista pártból egy évvel ezelőtt kivált Szocialista Integrációs Mozgalom, élén Ilir Meta volt m iniszterelnökkel. Meglehet, hogy ez a párt lesz a mérleg nyelve. A választások iránti nagy külföldi érdeklődést az indokolja, hogy a stabil Albánia sokat segíthetne az ingatag térség rendjének helyreállításában is. Alfred Moisiu államfő a választások napj án honfitársai figyelmébe ajánlotta, hogy a kommunizmus 1991es bukása óta Albánia politikai botrányokkal, csalásokkal, korrupcióval töltötte az idejét. "Most már nincs több vesztegetni való időnk. Minden választásnak vannak vesztesei és nyertesei, de ha m ost szabad, becsületes és demokratikus választásokat tartunk, akkor Albánia lesz a nyertes" – mondta. Üzent Tiranának José Manuel Barroso, az EU bizottságának elnöke is: ha a választások nem felelnek meg a nemzetközi normáknak, késhet az unió és Albánia t ársulási és stabilizációs egyezményének aláírása. Lutz Saltzmann, az EU tiranai megbízottja világosan beszélt: a választás lakmuszpapír, megmutatja majd, elég érette Albánia arra, hogy saját nemzeti ügyeit nemzetközileg elfogadható módon intézze. A válas ztások első órái csendben, nyugalomban teltek: az albánok is szeretnének végre csatlakozni az "európai családhoz". vissza • MHösszeállítás Különös évforduló, nosztalgiával és haragg al Széljegyzetek Párizsból Szt álin egyik legérdekesebb hadizsákmánya Königsberg német kikötőváros volt, amely történetesen a legnagyobb német filozófus, Immanuel Kant szülővárosa. Érthető tehát a németeknek a városhoz kapcsolódó nosztalgiája – az, ami az oroszoknak a világháború vége ó ta stratégiai hídfőállás, nekik történelmi ereklye. Ebben a megközelítésben pedig még elfogadhatónak is mondható, hogy Gerhard Schröder kancellár elfogadta Vlagyimir Putyin meghívását, és az utóbbi időben Moszkvával különösen jó viszonyban lévő Jacques Chi rac francia elnökkel együtt tegnap részt vett a mai Kalinyingrád alapításának 750. évfordulóján. Érdemes azonban e meghívás elküldését és elfogadását más szempontból is megvizsgálni. Egyfelől nem szabad elfelejteni, mennyire szorosan működött együtt Berli n és Párizs Oroszországgal az utóbbi években – például az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Egyesült Államok iraki háborúja elleni küzdelemben. Másrészt, s ebben a pillanatban ez még érdekesebb is lehet: az évfordulós ünnepségeken részt vevőknél is lényegesebb ek a távol maradók, pontosabban, az ünnepségből kihagyottak. Kalinyingrád két szomszédja s egyben fontos gazdasági partnere, Lengyelország és Litvánia képviselői ugyanis nem kaptak meghívást a rendezvényekre. S aligha mellékes szempont, hogy két olyan orsz ágról van szó, amely inkább támogatja, mintsem ellenzi az Egyesült Államok politikáját. Persze nem csak erről van szó. Lengyelországnak és Litvániának ugyanis igencsak felszültté vált a viszonya Moszkvával, amióta mindkét állam elkötelezetten támogatta az éppen az orosz alárendeltségből szabadulni próbáló új ukrán vezetés hatalomra kerülését. Vilnius pedig még tovább növelte Putyin haragját, mert az ottani vezetés nem átallotta felszólítani Oroszországot: kérjen bocsánatot a balti államok 1939es elfoglalá sával okozott károkért. Harag persze fordítva is van. Egyfelől azért, mert sem Litvánia, sem Lengyelország nem feledi a már említett 1939es orosz – német paktumot, amelyért nekik drágán kellett fizetniük. De Varsó és Vilnius figyelmét nem kerülte el az sem , hogy a berlini fal ledöntése óta meglazult a németek érdeklődése KeletEurópa országai iránt, és
