Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-20
25 jogpolitikai vonatkozásait kiemelten foglakozik azzal, hogy miként erősítette meg az RMDSZ a törvénytervezet önbebetonozó jellegét: „A második5 (…) szűrő a versenytárs kiiktatására szolgáló újabb biztonsági elem a tervezetben: a törvény 49. szakasza. Az előző feltételt teljesítő kisebbségi szervezetnek egy újabb – hatóság hozzájáruláshoz kötött – feltételt is teljesítenie kell, a román kormány 2000/26 évi határozatában előírt közhasznúsági feltételeket. Ezek teljesítését a román kormány kisebbségi hivatal a ellenőrzi, amelynek elnöke hagyományosan az RMDSZ tisztségviselője, jelenleg Markó Attila. Tehát az RMDSZ vezette hivatal vizsgálja az RMDSZ riválisát egy olyan eljárásban, amelyben százegy formai kifogást lehet támasztani.” S hogy az RMDSZ mennyire korr ekt, ha versenytársainak keresztbe lehet tenni, azt tapasztaltuk a tavalyi választásokon, amikor a rendőrségi feljelentéstől sem riadtak vissza, hogy biztos, ami biztos, egyedül maradjanak a pályán. A kulturális látszatautonómia Veress rámutat arra az ú jdonságra is, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsa a frissen elfogadott tervezet szerint nem akármilyen jogosítványokkal rendelkezne a magánszféra ellenőrzésére: „a Nemzeti Kulturális Autonómia Tanácsok különböző jogköreit (a tervezet) kiterjeszti a magánjo gi státusú kisebbségi szervezetekre is, így például az RMDSZ által szervezett belső választásokon létrehozandó 91 tagú Magyar Kulturális Autonómia Tanács mint a kulturális autonómia letéteményese beleszólhat a magánjogi státusú magyar oktatási, kulturális szervezetek ügyeibe (Sapientia erdélyi magyar magánegyetem, magánóvodák, magánalapítású helyi, települési kulturális szervezetek)”. Ténykérdés: a Törvénytervezet 58.as szakászának b.), c) és g) pontja szerint az Autonómiatanács hatáskörébe tartozik „az an yanyelvű oktatás megszervezése, felügyelete és ellenőrzése a magánoktatási intézményekben”, „az anyanyelvű kulturális magánintézmények megszervezése, felügyelete és ellenőrzése”, valamint „az anyanyelvű oktatási magánintézmények vezetőségének kinevezése”. Veress találóan szögezi le, hogy mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy „a majdan az RMDSZ által uralt Magyar Autonómia Tanács közjogi jogosítványokat kap arra, hogy befolyásolja az RMDSZen kívüli romániai magyar intézményi világ működését, beleszóljon a nem román állami forrásokból, hanem önerős magánforrásokból működő romániai magyar szervezetek személyi ügyeibe.” A kulturális autonómia vonatkozásában a tervezetnek három kulcskérdést kellene megnyugtatóan rendezni. Egyrészt a kisebbségek önkormányzati s zervének megválasztását. Erre nézve láttuk, hogy mi a helyzet: a feltételek egyrészt indokolatlanul szigorúak, másrészt a de facto az RMDSZ számára biztosított kompetencia a közhasznúság ellenőrzésére azt valószínűsíti, hogy a Kulturális Autonómia Tanácsa éppen úgy egypárti lesz, mint ahogy egypárti a magát magyarnak nevező frakció a bukaresti parlamentben. Az már csak hab a tortán, hogy a választásokat is az RMDSZ fogja megszervezni a tervezetnek megfelelően. Másodsorban a finanszírozás kérdését, aminek ko rrekt módja az lenne, ha a Kulturális Autonómia Tanácsa legalább annyit pénzt kapna, amennyi a magyarság által befizetett adó kulturális célokra fordítandó része. E helyett a törvény megint csak újdonságként bevezeti a kettős adózás lehetőségét: a Kulturál is Autonómiatanács kompetenciáit rögzítő 58as szakasz l) bekezdése a Tanács hatáskörébe tartozónak mondja ki „különleges adó” megállapítását „a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek esetében a kulturális autonómia intézményei működésének biztosítására, a törvény feltételei között”. Harmadsorban a törvénynek meg kellene határozni pontosan azokat a közjogi jogosítványokat, melyekről a központi államhatalom lemond az Autonómiatanács javára. Ez utóbbit elintézi e tervezet is a nagy semmivel, a szövegezés azon os maradt a korábbival, legfeljebb a paragrafus száma változott. („71. cikk - (1) A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsának javaslatára a Parlament, Románia Kormánya illetve a választott helyi közigazgatási hatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el (ki emelés tőlem, BZSA), amelyekkel a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jogok gyakorlására vonatkozó saját hatáskörüket a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsára ruházzák át.”) Összevetés a nemzetiségi statútummal A kormány által elfogadott tervezettel egy másik jeles jogász, Kincses Előd is foglakozott a Krónika hasábjain6 , felvetve egy sokak által figyelmen kívül hagyott új szempontot: „az anyanyelvhasználat terén a törvénytá r szerint ma is hatályban levő 1945. februári, a kommunista hatalomátvételt megelőző legutolsó román demokrata kormány által szentesített nemzetiségi Statutum szabályzata a jelenlegi kisebbségi törvénytervezetnél sokkal kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. Miután a fentieket közzétettük, az érdekvédelmi szövetség illetékesei, ahelyett, hogy ezeket a rendelkezéseket beemelték volna az új törvénytervezetbe, azzal érvelvén, hogy 2005ben az Európai Unió küszöbén nem kell visszamenni 1945ig, olyan megoldást v álasztottak, amelyet GheorghiuDej és Nicolae
