Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-20
26 Ceausescu kommunista, továbbá Ion Iliescu posztkommunista rezsimje sem mert megtenni. Vagyis kiegészítették az eredeti törvénytervezetet egy újabb szakasszal (78), mely szerint minden azzal ellentétes rendelkez és hatályát veszti.” Ugyancsak Kincses hívja fel a figyelmet arra, hogy fennáll a veszély: a kulturális (látszat)autonómia a területi autonómia megvalósulásának akadálya lesz. Egy dolgot lehet ez ellen tenni szerinte: „a törvényben utalni kell az Európai P arlament Külügyi Bizottságának időközben elfogadott ajánlására. (…) a magyar kisebbség védelmének biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekre van szükség, a szubszidiaritás, és az önkormányzás elveinek tiszteletben tartásával. Felettébb sajnálatos, hog y a nagy fontosságú ajánlásról a törvénytervezet kidolgozói egyszerűen tudomást sem vesznek.” (Az RMDSZ szelektív valóságérzékelésének nem először vagyunk tanúi. Az RMDSZt az Európa Tanácsban képviselő Frunda György megpróbálta elhallgatni Andreas Gross j elentését, melyben az azóta – az EMNT meghívására – Erdélyben is megfordult diplomata a kisebbségi kérdés megoldásának ügyében az autonómia mellett tette le a garast.) A román kontextus Szilágyi Zsolt politológus, az EMNT alelnöke a bizonyítványát magyar ázó RMDSZes Varga Attilának adott válaszában7 egy újszerű szempontot vetett fel: „A politikai rendszerek stabilitásával foglalkozó elemzők megállapítása szerint egy rendszer stabilitásának jó fokmérője az alkalmazott erőszak mértéke. A magyarországi átmen et az egyeduralmat gyakorló állampárton belüli koncepcióváltáson alapulva, az egyeztető kerekasztal megalakulásával és működésével, az ellenzéki erőknek az átalakulás folyamatába való bevonása által sikerült elkerülje az erőszak alkalmazását. Összehasonlít va ezt az erdélyi helyzettel, az erdélyi magyar pluralizmus igénye kisebb rendszerváltásként értelmezhető. Az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérést a kisebbségi törvény demokratikusan kezelhetné úgy, hogy a közösség érdekei ne sérüljenek. E hhez párbeszéd, egyeztetés, kerekasztal kellene. Sajnos az erőszak jelen van az erdélyi pluralizmus kialakulásában. Erőszakként értelmezhető a többségi erővel megszavazott és nem konszenzusos alapon megtervezett választási rendszer, a pályáról való leszorí tás szándéka, és persze az aláírók rendőrségi, ügyészi zaklatása, meghurcolása.” Teljes mértékben egyetértve Szilágyi Zsolttal azt is le kell szögeznünk, hogy az erdélyi magyar demokráciadeficit szorosan összefügg az általános román demokráciadeficittel. J óllehet a kisebbségek vonatkozásában a választási törvény relatíve diszkriminatív a többségiekre vonatkozó szabályozáshoz képest, de maga a román párttörvény is mélyen antidemokratikus, oligopolisztikus. Elméletileg minden demokratikus alapjog korlátozása csakis a demokrácia érdekében lehet jogos. Példának okáért: antidemokratikus a parlamenti küszöb intézménye, hisz eltorzítja a választói akaratot és sérti a szavazatok egyenlőségének elvét. Van viszont egyfajta elvi megalapozhatósága: a demokrácia stabilit ása, a pártrendszer szétaprózódásának elkerülése valamint az ország kormányozhatóságának biztosítása. A pártbejegyzés megnehezítésének viszont nincs semmiféle elméleti megalapozottsága, de még gyakorlati pozitív hozadéka sem. Szűrőnek a komolytalan pártal akzatok számára ott van a választási rendszer a parlamenti küszöbbel együtt, amit egy tömegbázis nélküli párt úgysem tud átlépni. Mi értelme van tízezres taglétszámot megkövetelni, ráadásul az ország felére vonatkozó lefedettséget? Összehasonlításul: a mag yar szabályozás szerint tíz magánszemély alapíthat társadalmi szervezetet, majd ha úgy kívánják, párttá alakulhatnak, s ha indulni kívánnak a választáson, mindössze a pártként való nyilvántartásba vételt kell kérniük. A bíróságnak nyilvántartásba vételi kö telezettsége van, amit csak alkotmányellenes cél esetében tagadhat meg. Az egyetlen megkötés, hogy legalább egy jelöltet kell állítani minden második választáson8, ami komolyan vehető párt esetében valójában nem is megkötés. No persze miért pont a párttör vény tekintetében felelne meg Románia a demokratikus alapelvárásoknak? A posztkommunista segélyakció Adrian Nastase sokak meglepetésére nekitámadt a kormány által elfogadott jogszabálytervezetnek, s többek között alkotmányellenesnek nevezte azt. Nastase abszurd téziseit értelmetlen lenne ismertetni, karteziánius logikával megközelíteni, majd pontról pontra cáfolni. Ezek a balkáni politikai kultúrának az elemei, mely környezetben nincs súlya a kimondott szónak, melyben nem köt az ígéret, melyben szemrebben és nélkül lehet hazudni és utána a bukás kockázata nélkül lelepleződni. Idézhetünk számtalan példát illusztrációképpen. A jobbak közül való Adrian Severin Tusnádfürdőn képes volt azt állítani többezer ember előtt, hogy Európában sehol nem létezik etnikai e lvű autonómia. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt Mircea Geoanától megtudhattuk, hogy a kettős állampolgárok le kell mondjanak az egyik állampolgárságukról. (Miközben a szóban forgó 1979es egyezmény már nem hatályos, ezrével, ha nem tízezr ével akadnak magyarromán kettős állampolgárok, és Románia zokszó
