Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-01
10 - Azért mostanában hozzászokhatott ahhoz, hogy mindent csak az utolsó pillanatban tud meg. Önről az a kép él, hogy rigorózusan tartja magát a szabályokhoz. Hogyan élte meg azt, hogy az elmúlt hónapokban összevissza dobálództak a nevével a különböző pártok, csak éppen önnel nem beszéltek a jelöléséről? - Nagyon rossz érzés, amikor az ember úgy érezheti, tologatják, mintha bábu lenne, holott csak kívül áll mindenen. Ez a ke ttősség jól mutatja ennek a jelölési történetnek abszurd és fonák voltát. - És így élte meg az elmúlt hónapokat? - Igen. Végül is legalább illett volna szólni nekem. De hát ezt az utolsó pillanatig nem tették meg. Most mégis szerencsésnek vallom magam: éppen azért, mert a politika így működött, nyugodtan állíthatom magamról, hogy a civilek jelöltje vagyok. - Végül a Fidesz és az MDF egymással versenyt futva jelölte. Adott esetben el tudta volna képzelni, hogy a baloldal is fölvállalja önt? - Ha olya n a baloldal, akkor igen. Vagyis önmagában a baloldaliság nem zárta volna ki ezt a lehetőséget. De az MSZP túl korán tette le a voksát. Ha ez nem így történt volna, akkor - talán nem tűnik szerénytelenségnek - meg tudtak volna állapodni a személyemben. A V édegylet is úgy képzelte, és a levelet aláíró támogatók is, hogy ez nincs kizárva. - De az államfőjelölés így kényszerpályára került. - Kényszerpályára, ez igaz. Mégis: van valami egészen különleges abban, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amelyben egy k ülső személy célba érése meglehetősen reálissá válhatott. Ha mindezt az én szempontomból nézem, akkor - mint életemben nem először - ismét az a tanulság, hogy ha az ember hagyja a dolgokat történni, s csak arra ügyel, hogy kitartson a maga szilárd álláspon tján, akár jóra is fordulhatnak az események. - És ha mégsem? - Akkor sincs semmi baj - legalábbis ami a személyemet érinti. Ha nem leszek államfő, akkor egyszerűen volt egy nagyon szép civil akció, amelynek én örömmel feleltem meg. - Az ön esetleges megválasztása meglehetősen paradox helyzetet idézhet elő a kormánypártok közt. - Ami a kormánypártokat illeti: reggel eszembe jutott egy gyönyörű Plutarkhoszmondat, amivel Julius Caesar életrajzában március idusát kezdi elbeszélni: "A végzet azonban ne m annyira váratlan, mint elkerülhetetlen". A történelem ilyen szárnycsapása már hónapok óta hallik. - Végzetszerű volte, hogy annak idején afféle külső szemlélőként került az MDFbe, onnan pedig az Alkotmánybíróság élére, s most is mint egy külső szemlé lő nyerheti el az államfői posztot? - Én tényleg kívülálló vagyok. Gyerekkorom óta így érzem. Ezzel alapoztam meg a függetlenségemet is. Kívülálló voltam abból a szempontból is, hogy sokáig nem éreztem magam elhivatott jogásznak sem, hiszen mindig nagyon elvont céljaim voltak. Ezért tanultam ki a könyvtárosságot, így kerülhettem Németországba. Az ember, meggyőződésem, úgy is tudja szemlélni az életét, hogy az a pillanatnyi történéseket tekintve tele van véletlenszerűséggel, egész folyamatát tekintve viszo nt inkább szükségszerűséggel. Ennek alapja pedig az, hogy hűségesek maradunk néhány alapvető erkölcsi és - ez nagyon fontos - munkakövetelményhez. Csupán a szerencse nem elég, ha nem vonzza magához az alapos felkészültség. Nemrégiben egy barátommal beszélg ettem a jelöltségemről. Ő mondta azt, hogy ez hozzátartozik a pályaívemhez, tehát vállaljam el. - 1995ben a Fidesz, az MDF és a KDNP már jelölte volna az államfői posztra: jelezte, hogy csak akkor vállalhatja, ha biztos a megválasztásában. Most miért vá ltoztatott az álláspontján?
