Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-01
11 - Tény, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a megválasztásomban, minden csak egypár szavazaton múlik majd. De már hét éve nem vagyok alkotmánybíró. Olyan posztra jelölnek, ami nem kapcsolódik közvetlenül a pártpolitikához, tehát elvállalhatom. - Ön az Alkotmánybíróság elnökeként a demokratikus hatalom ellensúlya volt, az államfő viszont nem a végrehajtó hatalom feje. Vane valami "láthatatlan" szál, amely a köztársasági elnöknek is megadja az ellensúly szerepét? - Számos olya n jogkör van az Alkotmányban, amelyek, főleg válságszituációban, meglehetős hatalmat adnak az államfőnek. Ezek akár a parlament feloszlatásáig is terjedhetnek. De beleszólhat a rendes ügymenetbe is. Törvénykezdeményezési jogánál fogva például, ha nagyon me gunja a parlamenti pocsolyát, beterjesztheti a maga törvényjavaslatát, mondjuk egy felsőoktatási törvényt. Beszállhat a politikai vitákba is, ha nagyon szükségesnek látja, hiszen bármikor felszólalhat a parlamentben. Megakaszthatja a törvényeket - elvileg valamenynyit meg lehetne akasztani , vagy azt mondhatja, hogy hadd menjenek, ha annyira akarják. Ugyanis nem az ő dolga minden apró alkotmányossági hibát kijavíttatni - ha az elnök fordul az Alkotmánybírósághoz, annak súlyos üzenetet kell hordoznia. Minde zzel csak azt szerettem volna mondani, hogy széles mérlegelési lehetősége van az államfőnek: amennyiben nagyon bele akar szólni a dolgokba, megteheti, de jobb, ha nem teszi. Kivéve, ha a helyzet nagyon elfajul. Akkor ugyanis kötelessége, hogy észhez téríts e a politikusokat. - Valóban, sok mindent megtehet az államfő. Az ön jelölését ellenzők egyik legfőbb érve, hogy Sólyom László biztos meg is teszi. - Attól függ, milyen a helyzet. Én nem hagyom magam befolyásolni, az biztos! Hiába követelné kórusban a sajtó vagy a politika. De a helyes mértéket keresem mindenben. Szerintem ez a kulcskérdés. - Csakhogy egyszer azt nyilatkozta: igazi aktivista abban az értelemben, hogy szereti feszegetni a határokat. - Jó, de hát ez attól függ, hogy kelle feszegetni. Az Alkotmánybíróság aktivizmusa szükségszerű volt, főként az első öthat évben, hiszen az Alkotmányt kellett tégláról téglára felépíteni. Az államfőnek már az Alkotmánybíróság által készre formált alkotmányt kell betartatnia. S az elnöki pozíciót sem kell már "megcsinálni" - régen kijelölték a határait. Mellesleg: nem olyan nagy baj, ha tartanak az államfőtől a pártok, de nekem nem az a célom, hogy minduntalan kitűnjek valamilyen kifogással vagy javaslattal. Az elnöki posztot sokkal inkább úgy képzelem el, hogy az államfő mozdulatlanul ül, figyel, és ha kell, lép - egy elnök nem ugrál. Nagyon figyelmesen követtem néhány külföldi államelnök magatartását, hogy a kényes kérdésekben mikor és miként kell megszólalni, úgy, hogy eközben az integritás ne sérüljön. Igaz, kell egy kis idő, amíg az ember megérzi, hogy mikor kell megszólalnia, hogyan és mit kell mondania. Azt hiszem, ezt meg tudom érezni. A helyes mérték elnöke szeretnék lenni, és egy plurális társadalomban az egységet kifejezni. - Az Alkotmánybíróság ethoszához hozzátartozott egyfajta életidegenség, miközben az eddigi államfők, Göncz Árpád csakúgy, mint Mádl Ferenc, élettel töltötték föl pozíciójukat. Nem lesz túl nagy a kontraszt? Az alkotmánybíróra a spanyol etikett vonatkozik - a királynőnek ninc s lába. Személyisége rejtve marad, hiszen az ő szájával az alkotmány szól. Az államfőnél viszont szerephez jutnak a gesztusok, a habitus - ki kell fejeznie a nemzet egységét, egy ideált. Ez borzasztóan nehéz feladat. Úgy érzem, megválasztásom esetén legalá bb egy év kell ahhoz, hogy kialakuljon a helyes mértéket sugárzó habitus. Itt és most ez a legfontosabb, mert jelenleg nincs mérték. Nincsenek normák. Eltűnőben az alkotmányosság tisztelete. Az a kérdés, hogy képes leszeke olyan helyzetekben, amikor nem m érlegelhetek jogászi szempontokat, ahol nem indokolhatok úgy, miként egy bíró, érvényesen megszólalni. Ez nagy vizsga számomra is. De merek magamra hagyatkozni, s talán segít az öregség ajándéka, a belátás, és az itt legfontosabb erény, a szerénység. - Ö nről az a kép alakult ki, hogy magányos, nem igazán társaságkedvelő. A zenehallgatásban sem a zene maga, hanem a zene mint konstrukció nyújt önnek örömöt. Az államfői tisztség nem igazán alkalmas az efféle bensőségességre. Ha megválasztják, hogyan tudja ma jd ezt kezelni?
