Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-03
29 - Ez egy teljesen formális találkozó volt. Nem beszélgettünk az Ellenzéki Kerekasztal óta; később volt két protokolláris találkozásunk. Or bán Viktor közölte velem az elnökség határozatát, és megkérdezte, hogy vállalome. Igent mondtam, ő pedig megköszönte. Jelöltségem hivatalossá válását már nem közölte velem senki. De nem is lenne jó, ha ez a viszony megváltozna; így indult, most már legyen végig így. - A Fidesz a jelenlegi államfő jelölésével is kacérkodott, de ő nem vállal még egy ciklust. Ön Mádl Ferencéhez hasonló köztársasági elnöki szerepre készül; ugye mindketten jogászprofesszorok? - Igen. Személyes jó viszonyban voltunk mindig. Pá lyám kezdetén sokat köszönhettem neki; szobatársak voltunk például az akadémiai intézetben, én örököltem meg az asztalát és székét, amikor átment az egyetemre. Negyven éves kollegiális barátság van közöttünk. - Önt sokan túlságosan szuverén egyéniségnek t artják, aki nem biztos, hogy azokat az igényeket teljesíti, amelyeket a pártok elvárnak. - Sértene, ha feltételeznék rólam, hogy bármelyik párt igényeit teljesíteném. Tudhatják alkotmánybíró koromból, e téren mire lehet számítani. Viszont azt is komikusna k tartom, hogy lassan mumusként ijesztgetik velem a képviselőket - bár lehet, hogy ez is a politizálás része. - Az államfő választása körüli mostani politikai vitában elhangzott olyan érv, hogy a köztársasági elnöki tisztség függ a poszt betöltőjének szem élyiségétől is. Gondolok itt arra, hogy Göncz Árpád és Mádl Ferenc a tucatnál is több államfői jogosítványból csak néhánnyal élt. Ön az Alkotmánybíróság elnökeként részt vett az államfői funkció kereteinek, határainak pontosításában. Vajon bővebben élnee a jogokkal? - Programszerűen semmiképpen sem. Világosan kell látni, hogy az alkotmánybírói aktivizmust az akkori szituáció tette - legalábbis az én szememben - szükségessé. Föl kellett építeni a rendszert; tudatosan termeltük az ügyeket magunknak, például még sajtpapírra írt beadványokat is elfogadtunk. Sokszor szimbolikus erejű ítéletekkel kellett tiszázni bizonyos dolgokat. A személyi szám ügyében hozott ítélet fő funkciója például nem az volt, hogy megsemmisítettük a személyi számot, hanem hogy felhívtuk vele a figyelmet az adatvédelem fontosságára. Úgy gondoltam, túl kell mutatni a konkrét ügyeken, és éppen ettől vált láthatóvá a "láthatatlan alkotmány". Vagy például nemcsak Magyarországon, hanem több új demokráciában is tisztázni kellett az államfő és a miniszterelnök viszonyát. Erre világos szabályokat adtunk. - A Védegylet kezdeményezése volt egy új ombudsman, a jövő nemzedék országgyűlési biztosi posztjának létrehozása, s a javaslat szövegét ön készítette. A tágabban vett környezetvédelmi ombudsman po sztja azonban nem jött létre. Tennee ezért a javaslatért megválasztása esetén? - Ez a javaslat most is a parlament előtt van; Szili Katalin maga vitte be a Házba, egyéni képviselői indítványként. Úgy érzem egyébként, hogy más időket élünk, mint az alkotm ánybírói időszakban, én magam is nyugodtabb és belátóbb lettem. Azt viszont fönntartom, hogy szükség esetén felemelem szavam. De öncélúan és feleslegesen nem nyilvánulnék meg. Az igazi művészet az, hogy az elnök pontosan megérezze, mikor kell megszólalnia, és mikor hallgatnia, mert ha enged a nyomásnak, elveszíti hitelét. Leginkább a lelkiismeretére hallgasson. Az elnök szava azért súlyos, mert ritkán szól. - Megválasztása esetén kíváne tenni valamit a hihetetlenül polarizált közélet ellen? - Ez az egyik legnagyobb baja az egész magyar társadalomnak. Hogy mit tehet az elnök? Ne prédikáljon. De hiszek abban, hogy a magatartásnak lehet önmagában is üzenetértéke. Szeretném megvalósítani, hogy sok beszéd nélkül legyek képes olyan eszmeiséget sugározni és képv iselni, amely figyelmeztet, ha olyan alapvető normák sérülnek, amelyek az egésznek, a sokféleségnek a fennmaradását veszélyeztetik. Hiszen az elnöknek mindenkit reprezentálnia kell. Gyakorlott előadó vagyok, s előadás közben érzem az egész termet, s tudom, mikor, hol lankad a figyelem. Ezt az ember felfogja láthatatlan érzékelőkkel, s a szakmai előadás közben is pontosan tudja, hogy hova kell néznie. Úgy gondolom, aki az ország tetején ül, fogja ezeket a jelzéseket. Ez a feladat teljesen új; nagy kihívásnak érzem. - Tehát ambicionálja az államfői posztot? - Nem volt könnyű a döntés, hiszen ülhetnék babérjaimon. Nagyon jó életem lenne a családommal, s vannak olyan tudományos programok, amelyeken több fiatal tudóssal dolgozunk. Én tehát nem veszítek semmit, h a nem választanak meg, ez egy ráadás, egy jutalomjáték. De úgy érzem, s ilyenkor szinte elkerülhetetlenek a nagy szavak, ha szüksége van rám az országnak, "ha a haza hív", akkor megyek. S az is támaszt ad, hogy úgy érzem, talán
