Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-03
17 A gyors és nagyarányú bővítés megkérdőjelezi az unió egyik eddigi alappillér ét - az egyik legfontosabb, bár általában álszent módon be nem vallott okot, amiért az új tagok döntő többsége csatlakozik az unióhoz , a gazdagság ígéretét. Azt, hogy az újonnan csatlakozókat támogatással belátható időn belül felzárkóztatják az unió átla gához. Ez az ígéret már akkor megkérdőjeleződött, amikor az eredetileg három új tagország csatlakozásához szükséges és előirányzott összegeket hirtelen tíz új tagállam csatlakozásának fedezésére terítették szét, de a további bővítés még sokkal inkább kétsé gessé teszi ennek az elvnek az érvényesítését. Az esetleges török és ukrán csatlakozás pedig már formailag sem engedne meg ilyen vállalást. Ez a helyzet a lehető legroszszabb implikációkat kapcsolja össze. Először: a régi, gazdag országok lakossága azt g ondolja, hogy a bővítés elviselhetetlenül drága, munkahelyeket szüntet meg náluk, a nyakukra hoz egy csomó idegent, ezért egyre szkeptikusabbak nemcsak a bővítéssel, de a kibővített unió hasznosságával szemben általában is. Másodszor: az új tagok csalódnak : a tagság nem eredményez gyors meggazdagodást. Harmadszor: a fennmaradó nagy gazdasági különbségek akadályozzák az unió működését, különösen amikor közös valuta bevezetésére is sor kerül, és kiváltképp akkor, amikor az euróhoz való csatlakozás kritériumai között semmilyen fejlettségi követelmény nem szerepel. (Nem mindegy, hogy egy kétezer euró/fős GDPszinten 3 százalék a költségvetési hiány vagy egy húszezer euró/fős szinten.) Ráadásul a kritériumok bizonyos szempontból nem kedveznek a gyors gazdasági nö vekedésnek sem, s ezáltal lassíthatják a felzárkózást, melyhez egyébként is kevés a forrás. Az unió azonban nem hajlandó szembenézni ezekkel a problémákkal, s ezáltal nemcsak a jövőbeni bővítés alaptalan reményeket tápláló várományosainak kiábrándulását készíti elő, hanem a "régi" tagországokban is aláássa az integráció támogatottságát. A hitelvesztés tovább mélyíti azt a szakadékot, amely az unió intézményeit egyre inkább elválasztja az országaiban élőktől. Az "utca embere" ugyanis úgy érzi, hogy az Eu rópai Unió komoly demokráciadeficittel küzd, hogy a brüsszeli döntéshozók - különösen a bizottság - nem törődnek a közvéleménnyel, nem is tudják, hogy az emberek mit várnak el az uniótól. El kell ismernünk, van igazság ebben. S miután a képviseleti demok rácia gyakorlatának hitelessége általában, nemzeti szinten is erodálódott, az emberek egy jó része úgy érzi, hogy képviseletük a döntéshozatalban nincs kellőképpen biztosítva, érdekeik nem érvénysülnek megfelelően, s ha ez igaz, akkor a demokrácia egyik le gfontosabb tartalma, a népakarat érvényesülése kérdőjeleződik meg az emberek szemében. A szokásos belpolitikai motívumok mellett az EUval kapcsolatos általános bizalmatlanság és a nem kellően megalapozott és főként nem kellően megmagyarázott bővítés vol tak az okai annak, hogy a két népszavazás látszólag az unióellenes eredményt hozott. De egyébként is inszinuáció egy több száz oldalas dokumentumot népszavazásra bocsátani, hiszen nyilvánvaló, hogy csak néhány tucat ember olvassa el, ami azt jelenti, hogy a kormányzat azt várja, ne a dokumentumról szavazzanak az emberek, hanem arról, amit a politika mond nekik róla. Ez persze gyakran van így, de más esetekben legalább a lehetősége megvan annak, hogy a szavazók komolyan informálódjanak, ami ebben az esetben gyakorlatilag kizárt. Nem várható el, hogy a szavazók elolvassák a szöveget, pláne nem, hogy meg is értsék, és képesek legyenek a hatásait felmérni. Szerintem maga az "alkotmány" is hibás konstrukció. Az alkotmányos szerződés messze nem felel meg a nevén ek: egy több száz oldalas, részletekbe menő dokumentum nem alkotmány. Az EUnak viszont szüksége lenne egy alkotmányra. Olyanra, ami megfelel az alkotmány kritériumainak, azaz az adott entitás életének alapvető elveit és a hatalom gyakorlásának módját s me gosztását rögzíti. Ezek az elvek többnyire benne is vannak a jelenlegi alkotmányban, de teljesen feleslegesen vegyítették őket több száz oldalnyi részletes eljárási szabályokkal, melyeknek semmi közük az alkotmányhoz, melyekről nem kell, de nem is lehet né pszavazáson dönteni. Az igazi alkotmányt viszont minden tagországnak népszavazáson kellene jóváhagynia, a "maradékot" pedig az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, illetve a bizottságnak. Mi tehát a teendő? Hogyan lehet ezt a kétségtelenül veszélyes fiaskó t lehetőséggé változtatni?
