Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-02
24 A legfőbb megtartó erő természetesen a múltban és a jelenben is a nyelvünk volt és maradt. Pápay József nagyon jól látta ezt: „Csak a nyelve nyomattassék el a nemzetnek, odavan annak nemzet isége is”. Nem véletlen, hogy az elszakított területeken a legfőbb erőt ma is a magyar nyelvhasználat és a magyar iskolák ellen fordítják. De a csonka országon belüli ellenség is serényen dolgozik. A médiumok idegen szívű siserehada a nap szinte minden órá jában gyilkolja a nyelvünket, hol dalolással csúfítva el kiejtésünket, hol zagyva szóösszetételekkel károsítva ősi szókincsünket. Ha erősek voltunk hétszáz esztendőn át, akkor mikor és miért erőtlenedtünk el? Éppen akkor, amikor ránk köszöntött az agyondic sért modernizmus, a szabadelvű demokrácia, a liberalizmus. S ez pontosan 1867ben, az ún. kiegyezést követően valósult meg. Ekkortól a magyar nép ősi nemzeti karakterétől teljesen idegen világ kezdődött el a Kárpátmedencében. A honalapítás korától jelentő sebb magyar néprészek a kárpátmedencei hazát nyugat felé soha sem hagyták el. Ha menekülni kellett, kelet felé indultak. Gondoljunk a moldvai csángókra. A tengerentúli kivándorlás a XIX század végén és a XX század elején indult meg oly nagymértékben, hogy 1910ben már félmilliónyi magyar kelt át az óceánon. Ilyen addig soha nem történt. Azóta még inkább elkorcsosultunk, elöregedtünk, vészesen fogyatkozni kezdtünk. A IX századtól a XVII századig a magyarság rendkívüli életereje okán a beköltözött idegeneket szépen, békésen magába olvasztotta. Mind a németek, mind a szlávok lassan egészen elmagyarosodtak. Ám a XVIII századtól a nemzetiségek, az idegenek, köztük nagyszámban a zsidó emberek, túlsúlyba kerültek. A Kárpátmedence dehungarizálása, magyartalanítás a ma is teljes erővel folyik. A 103 ezer négyzetkilométer területű Partiumban és Erdélyben 1910ben 1,6 millió magyar mellett 2,8 millió román élt. 1935ben a magyarok lélekszáma már csak másfélmillió volt, míg a románoké 3,2 millióra nőtt. Mi mindig mind enkit örömmel befogadtunk, és nem vettük észre a végzetes veszélyt, hogy a beözönlők elveszik tőlünk az országunkat, mert a nyugat mindig, főleg a szlávok, azután a germánok és a zsidók mellett állt, s így van ma is, sőt fokozottan így van. Ősi magyar váro saink lassan, de biztosan vesztek el. Nézzünk meg néhány stzatisztikai adatot. (1. ábra) Ki kell mondanunk, bármennyire is fájó, hogy lassan teljesen elveszítjük ősi és egyedi arcunkat. A világ egyetlen országa vagyunk, ahol máig létezik a Szent Koronaesz me, ahol ősi államformánk töretlenül élhetne tovább, és mégis mi, magyarok csatlakoztunk a leghamarabb és a legdurvább módon a bolsevizmushoz, a kommunizmushoz 1919ben. Amíg az első világháború után a cseh, a szlovák, a román hadifoglyok a fehér oroszok o ldalán harcoltak, a magyar hadifoglyok, egyedül ők, a vörös szovjetek pártjára álltak. Nálunk dühöngött 133 napig a véres proletárdiktatúra 1919ben, amely 587 halálos ítéletnek nevezett gyilkolással mocskolta be a XX század elejét, hogy majd szűk negyven év múlva, az 1956os forradalom után, újabb félezer magyar szabadsághőst juttassanak a bitangok bitóra. Ki tudja, miért gondolunk még ma is kegyesen a nemzetgyilkos KádárCsermanekre, mint szeretett apánkra, akinek sírjára 16 évvel elmúlása után is ezrek h ordanak virágot? Idáig jutottunk, idáig süllyedtünk. Ezért nem tudtuk megakadályozni Trianont sem. Magyarország felosztását már 1915ben elhatározták az európai nagyhatalmak (ez volt az ún. Masarykterv). Anglia már 1916ban Romániának ígérte Erdélyt, holo tt Románia és Csehország is az antant ellen harcolt az első világháborúban! A békeszerződést 1918. május 10én írták alá, viszont az osztrákmagyar monarchia hadserege még 1918 szeptemberében is nyerő helyzetben volt mind Itáliában, mind a Balkánon. Két hó nap alatt a közös hadsereget a Száváig vonták vissza, benne a csaknem sértetlen magyar hadsereggel. A magyar hadsereget nem győzte le senki az első világháborúban. A nagyhatalmak sem Paduában 1918. november 3án, sem Belgrádban 1918. november 13án jogilag nem ismerték el a magyar államot önálló államnak, mivel a magyar állam önmagában, jogi szempontból teljesen bűntelen volt! A monarchia volt a háborús bűnös, ezért tekintették egynek Ausztriát és Magyarországot. A magyar hadseregnek tehát jelentős erői vol tak fegyverben és harckészültségben, amikor Károlyi Mihály és Linder Béla elrendelte a teljes leszerelést. A hazaáruló Károlyi Mihály kérte például a magyar városok katonai megszállását is. Az antant, kivált Bertelot és Franchet d'Espérey, messzemenően és elfogultan románbarát volt. Ennek ellenére meg lehetett volna akadályozni a trianoni tragédiát. Erre a legkiválóbb példa a székely hadosztály nagyszerű helytállása. Kratochvill tábornok ötezer fős székely hadteste győzelmeket aratott, mígnem a tanácsköztá rsaság vörös hadserege és az antant támogatta román hadsereg közé szorulva 1919. április 19én le nem tette a fegyvert 2000 ember. 3000en azonban továbbra is fegyverben maradtak. Mackensen 170 000 fős hadserege viszont teljes fegyverzetben maradt, és sért etlenül hazavonult Romániából Németországba. Mi is megtehettük volna ezt, ha lettek volna a nemzetnek igazi vezetői. De akkor sem voltak. Sajnos ma sincsenek.
