Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-02
25 1918ban a közép- és keleteurópai országok egyikének sem volt számottevő hadereje, így egy viszo nylag kisebb létszámú hadsereggel is meg lehetett volna menteni Magyarországot. Tulajdonképpen az ősi magyar erény elvesztése látszik ebben is, mivel az ezredéven át harcos magyar, az Európa katonanemzeteként ismert magyarság megdöbbentő apatikus közönnye l szemlélte az eseményeket, ahelyett hogy harcolt volna, amiként tették ezt az osztrákok Klagenfurtban, az olaszok Tirolban és a törökök Törökország egész területén. Mi csak egyetlen helyen, NyugatMagyarországon tudtunk fegyveres ellenállást szervezni, ez volt a híres nyugatmagyarországi felkelés 1921ben. De már ez is elég volt ahhoz, hogy Sopront megtarthassuk, de nem volt elég ahhoz, hogy a nagyhatalmak területi népszavazást engedélyeztek volna Magyarország számára. Az általános népszavazást csak nekün k, magyaroknak nem engedték meg soha! Dr. Magyary Géza professzor 1925ben elmondott szavai ma is érvényesek: „A mai nemzetközi jogrend az erkölcsi világrend legsúlyosabb megsértésével jött létre. Ennek a jogrendnek nincs meg az erkölcsi alapja! Ezért nem is számíthat maradandóságra. A magyar nemzet nem kapcsolódhatik be az új világorganizációba anélkül, hogy az erkölcs eszméjén s ezzel együtt a nemzeti jog fejlődésén elkövetett súlyos sérelmek orvoslását szüntelenül ne követelje... Magyarországon csak olya n demokrácia biztosíthatja a legszélesebb néprétegek boldogulását, mely rendületlenül támaszkodik történeti fejlődésünk eredményeire. Ezekhez a feladatokhoz bensőséges hazaszeretettel és a nemzet iránt töretlen hűséggel kell hozzálátni. Minél nagyobb a mi nemzeti szerencsétlenségünk, annál mélységesebb kell legyen a hazaszeretetünk !” 1920 óta Magyarországot nyíltan ellenséges érzületű népek veszik körül, a magyarok azonban újkori sorsukba nem nyugodhatnak bele, amint nem nyugodtak bele a 150 esztendős ször nyű török elnyomásba és a 400 esztendős Habsburg uralomba sem. Szilárdan el kell tökélni magunkat, hogy helyrehozzuk a rajtunk esett sérelmeket. A magyar nép genetikailag intelligens nép s így jól tudja, kivált a jelenlegi teljesen alkalmatlan vezetők magy arellenes uralma idején, hogy mostanság nem sokat lehet tenni, de az erőszak nélküli nemzetegyesítésről, aki valamicskét is magyar, soha nem mondhat le. Majdnem hárommillió magyar, az egész kárpátmedencei magyarság közel egynegyede él a mesterségesen létr ehozott Szlovákiában, a tudatosan felfújt Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, az Ukrajnához csatolt Kárpátalján és Ausztriában, ahol – Horvátország, Szlovénia és Ausztria kivételével – nehéz, sőt nagyon nehéz a magyarok sorsa. A magyarok at ismerve, a környező utódállamok 85 esztendeje félnek, rettegnek attól, hogy a jogtalanul és törvénytelenül elrabolt magyar földet egyszer mégiscsak vissza kell adniuk. Ezért egyek 85 éve abban, hogy a magyarokat, Magyarországot földre nyomva kell tartan i. Súlyos haza- és nemzetárulás, hogy az európai uniós magyarul beszélő képviselőink a határaikon kívülre rekesztett véreink autonómiája ellen szavaztak most legutóbb! Sőt, már alá is írták a román csatlakozási egyezményt, minden feltétel nélkül. S erről a médiumok mélyen hallgatnak! De az utókor nem felejt. Mert mi nemcsak utódai vagyunk az őseinknek, hanem elődei is a következő nemzedékeknek, akik egyszer igenis számon fogják kérni rajtunk, mit hagytunk rájuk, és megőriztüke a magyar élet jogfolytonossá gát? Most, az Európai Unió korában is igazság maradt az a 85 év óta törvénnyé szilárdult megállapítás, hogy a magyar kérdés, habár megváltozott módon és feltételek között, határkérdés! Ha meg akarunk maradni, a magyarságnak valamilyen módon egy határon b elül kell élnie, és szaporodnia kell minden áron. Lesze annyi életerő ebben a nemzetben, hogy talpra álljon, hogy valóban visszahódítsuk Magyarországot? vissza EMNTSZNT gyűlés a közös célok jegyében Kapu 2005. május • S zerző: Pápaffy Endre (Arad) Miután az RMDSZ megfogalmazta és a parlamentben beterjesztette a saját pozícióinak erősítését, az erdélyi magyar politikai pluralizmus elfojtását és a román hatalom nyugati legitimációját szolgáló kisebbségi törvénytervezetét, az erdélyi magyar autonomista oldal lépéskényszerbe került. S minthogy a Magyar Polgári Szövetség a jelek szerint nem heverte még ki a tavalyi tragikus vereséget – a párttá alakulást megcélzó döntés megvalósításáról nem sok hírünk van, a Szövetségről pedi g általában véve nem sokat hallani – , az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra hárult a feladat, hogy az RMDSZ farizeus magatartását leleplezze, s Románia EUcsatlakozásának küszöbén ismét hangot adjon az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek. „Tekintettel Románia európai integrációjának felgyorsuló eseményeire, ennek viszonylatában pedig a romániai kisebbségi törvénytervezet erőltetett ütemű előterjesztésének, másfelől pedig az Európai Parlament Külügyi Bizottsága erdélyi magyarságunkkal kapcsolatos legutób bi határozatának körülményeire, elengedhetetlenül
