Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-25
11 összhangba a polgárok kinyilvánított véleményeit. Ezek ugyanis igencsak eltérőek. A franciák többsége például azért utasította el az alkotmányt, mert azt túlságosan "angolszásznak", va gyis szabadpiacinak érezte. A hollandok ezzel szemben a bővítést, a külföldiek Unión belüli munkavállalását és főként a költségvetési elveket helytelenítették. Ami érthető is, hiszen az az egy főre eső értéket tekintve Hollandia az EU legnagyobb nettó befi zetője. - Folytatódike hát a bővítés? - kérdeztük végül a kollégát. Rory Watson - nemhiába újságíró - sokkal szabadabban válaszolt, mint azok az uniós tisztviselők, akiket korábban kérdeztünk. - Véleményem az, hogy Bulgáriával és Romániával lezárul a bőv ítés folyamata. A többi európai országgal valami másfajta viszonyt alakítunk ki, Törökország pedig soha nem lesz az Európai Unió tagja. Igaze, hogy az alkotmány halott? - tettük föl a kérdést az Uniót jól ismerő szakembereknek. A válaszok - mint láthatju k - csak kis mértékben tértek el egymástól: Albert Maes politológus: Az alkotmány szövege talán halott, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség alkotmányra. Pascal Lefevre bizottsági tisztviselő: Meg vagyok győződve róla, hogy ez az alkotmány so hasem lép életbe. Frits Bolkenstein korábbi EUbiztos: Igen, halott, és nem is kellene azzal kísérletezni, hogy holmi ravasz trükkel újraélesszük. vissza Alkotmányos gubancok Népszava 2005. június 25. Szerző: Kolláth Györ gy Kis pontként, jó szívvel gratulálok Sólyom László elnök úrnak. Kívánom, hogy a függetlenségét megőrizve segítse helyreállítani az alkotmányosság becsületét, hogy tanáros alapossággal őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Starthely zete inkább rossz, mint jó. Egyfelől Mádl Ferenc elnök úrtól tiszteletre méltó, rendezett államfői gyakorlatot, miliőt vehet át. Az új elnököt is felkészültsége, honi és nemzetközi tekintélye, elvi alapállásának szilárdsága segíteni fogja tisztségének mélt óságteli ellátásában. Másfelől, az országos közpolitika ziláltsága, azon belül a parlamenti viszonyok bornírtsága miatt csaknem Augiász istállója fogadja. Most megláthatta, kikkel van körülvéve. Kiábrándult, a köztársaság hiteles rendjében, az országgyűlés i képviselők felének alkotmányos kultúrájában, elemi normatiszteletében csalódott közvélemény várja az új elnök lépéseit. Rossz jel, hogy az eskütétele utáni emelkedett pillanatokban - előzetes intésének semmibevétele ellenére - nem talált alkotmányossági kivetnivalót az ellenőrzött voksolásban. /Kétség se legyen: ezt az elnökválasztást semmiféle EBESZ nem legitimálta volna. Fair, alkotmányos, tiszta választásnak a történtek nem minősíthetők, bár a T. Ház kínjában kikiáltotta annak, s ez az eredmény megmásí thatatlan./ Nem Sólyom az első, akit megigézett a kivételes lehetőség. Jó jel viszont, hogy Sólyom László eskü utáni beszédében hitet tett az emberi méltóság, az élet jogának tisztelete, és a véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Mindezt nagyon is komoly an gondolja. Megválasztása esélyt kínál arra, hogy a pártsemleges intézmények és posztok hitele, s az államélet morális tartása visszaállítható legyen. Legalábbis lehet, kell tenni(e) erre egy próbát. Még nem tudható, hogy augusztustól a köztársasági elnö k által befogható zónában mérsékelt, visszafogott elnöklés következike, avagy - mert a feladat megtalálja a maga emberét, több ki nem használt elnöki hatáskör van, Sólyom nem tutista epiz odista, hanem aktív jogfejlesztő és tengersok a baj - az államfő kézbe vesz dolgokat és rendezni igyekszik sok gubancot. Mindjárt egy általa is megélt, aligha örömmel megtapasztalt példa: számos közjogi gócpont, hajmeresztő jogi rend(ez)etlenség és dilemma jelentkezett az elnökválasztás kapcsán. Alapkérdés az elnök számára is: örüljünk, hogy megúsztuk a voksolást nagyobb (?) botrányok nélkül, avagy még egyszer ugyanígy - afrikai mintára - nem mehet semmiféle választás? Az elnökválasztás második és harmadik körére kiható (jellemző?) jogtiprást vajon fogjuk fel kálónak, a kedvező végeredmény nemkívánatos, ám szükségszerű mellékhatásának? Avagy eleve más lett volna az eredmény, ha nincs totálisbrutális ellenőrzés a titkos voksok fölött - lévén a rossz példa az igazán ragadós? Ki járt el helyesen: aki a maga jelöltje mellett lobbizott ugyan, de aztán csukott borítékban szavazott - és vesztett? Avagy aki nyomás alatt lobogtatta voksát, netán az urna mellett őrködő főnök előtt, megtört vazallusként nem mert a lelk iismerete szerint, azaz félreszavazni (!?) - és nyert? Miután erkölcsi győztest nem hirdettek, vajon mi a tanulság 2006ra vonatkozóan: bármi áron győzni kell vagy elég stílusosan, szépen meghalni? Áder, Kósa "háborús hős", parlamenti jogon és erkölcsön tú llépő politikai
