Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-25
10 - Mit lehet tenni most, az alkotmány kétszeri leszavazása után? - faggattuk tovább a professzort. - A népszavazást nem lehet megismételni, így hát nincs más hátra, a Nizzai Szerződés szerint kell élnünk - hangzott a válasz. - N izzát persze "fel kell javítani", mert mostani formájában nehézkes és feszültségeket kelt. - Miért? - kérdezte a Népszava munkatársa. - Hogy miért - kérdezett vissza Maes úr - például azért, mert tisztázatlan az uniós szervek egymáshoz való viszonya. A Bi zottság túlméretezett, a döntéshozatal komplikált, a szavazatok súlyozása aránytalan, a polgárok számára pedig az egész átláthatatlan. - Vajon folytatódike a bővítés? - volt a következő kérdés. A válasz pedig az, hogy ez nagyban függ attól, hogyan működi k az EU 25 taggal. Ha jól, akkor Románia és Bulgária után esély nyílik a NyugatBalkán, Ukrajna és Törökország számára is. Következő előadónk Pascal Lefevre volt, aki a Bizottság főtitkárságának "alkotmányügyi munkacsoportját" vezeti. Tőle a Népszava munk atársa afelől érdeklődött, nem követteke el hibát, amikor a tagállamok számára lehetővé tették, hogy népszavazás döntsön az alkotmány sorsáról. Válaszul Lefevre úr széttárta a karjait. - Mit lehetett volna tenni? Azt, hogy hogy ratifikálnak, a tagállamok döntik el. De talán jobb lett volna, ha mindenütt egyszerre rendezik meg a népszavazást, és az összeredmény döntött volna. - De vajon miért bukott meg az alkotmány egymás után két országban is? - kérdeztük. - Az egyik baj az volt, hogy a lakosság csak ige nnel vagy nemmel szavazhatott, konkrét kifogásait nem részletezhette - kezdte feleletét az uniós szakember. - Ha a referendumokat az alkotmány elfogadása előtt tartják, akkor a kifogásokat még figyelembe lehetett volna venni a dokumentum szövegében. De hoz zájárult a negatív népszavazási eredményekhez az is, hogy a polgárok számára túlságosan felgyorsultak az események: Schengen, az Euró, a bővítés és végül az alkotmány - sok volt ez egyszerre. De vajon a Bizottság megtette mindent az "igen"szavazatok győ zelméért? - kérdezte a Népszava munkatársa - hiszen a népszavazás előtti időszak valóságos aranykor volt a demagógok számára. Néha egészen elképesztő hazugságok hangzottak el az alkotmányról és általában az Unióról. Nem léphetett volna fel a Bizottság nagy obb erővel ezek ellen? - Maga azt kérdi, nem léphettünk volnae fel nagyobb erővel. Mások viszont azt, miért avatkozunk bele a tagállamok ügyeibe - felelte lemondóan Lefevre úr. - Amikor például felvilágosító anyagokat osztogattunk szét a francia iskolákb an, a Francia Kommunista Párt parlamenti képviselői hivatalosan tiltakoztak az akció ellen. De nem csak ők, hanem más politikusok, köztük európarlamenti képviselők is. No meg szerepet játszott a kudarcban a nemzeti büszkeség is. Amikor dán és ír szakembere k - akik átéltek már néhány uniós népszavazást - felajánlották tapasztalataikat a francia hatóságoknak, azok köszönték szépen, de nem tartottak rá igényt. - Mi akkor a kiút, mi lesz az alkotmánnyal? - faggatództunk tovább. - Nem nagyon látok kiutat, legal ábbis ami ezt az alkotmányt illeti - válaszolta Lefevre úr. - Annak idején, amikor korábbi népszavazásokon a dánok, majd az írek elutasító választ adtak, a dolog viszonylag egyszerű volt. Hiszen ők a szóbanforgó szerződéseknek csupán egyegy, rájuk vonatko zó passzusát kifogásolták. Mikor ezekre megkapták a mentességet, már hajlandók voltak igennel szavazni. Most azonban más a helyzet: ami a franciák és a hollandok többségének nem tetszik, az maga az alkotmány, annak egésze. És ők azt akarják, hogy ami neki nem tetszik, az ne vonatkozzon a többi tagállamra sem. És nem lehet megkérni őket arra, hogy gondolják meg magukat. - A kiút egyik eleme az lehetne - folytatta kissé bizonytalanul Lefevre úr - ha több befolyást biztosítunk a nemzeti parlamenteknek, hisze n azokat a polgárok inkább a magukénak érzik. Meg kell hallgatni az embereket, véleményüket be kell építeni egy, még megalkotandó akcióprogramba - fejezte be az uniós szakember. - Vajon lesze valaha is alkotmánya az Uniónak? - kérdeztük Rory Watsont, aki t annak ellenére kértek fel szemináriumunk előadójának, hogy maga is újságíró - a The Times brüsszeli tudósítója. Ezt a munkát azonban már évtizedek óta végzi, így hát járatosabb az EU ügyeiben, mint nem egy vezető tisztviselő. Nos, a kolléga szerint lesz alkotmánya az Uniónak, de nem 2007 előtt. Kérdés az is, mennyi marad meg benne a mostaniból. Annyi bizonyos, hogy a franciák és a hollandok elutasító véleményét figyelembe kell venni - továbbá azokét is, akik esetleg ezután válaszolnak nemmel a népszavazás on feltett kérdésre. A fő probléma nyilvánvalóan az lesz, hogyan hozzák
