Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-24
7 A vitában felszólaló Szájer József EPképviselő (Fidesz) egyetértett Blair programjának fő irányaival, de szerinte a KAP reformját a belső egyenlőtlenség felszámolásával kell kezdeni: "Kapja meg a lengyel, a magyar, a z észt paraszt is azt a támogatást, amely az osztrák, francia és brit társának jár." Ennél élesebben fogalmazott Tabajdi Csaba (MSZP), úgy vélve: "A KAP finanszírozását át kell gondolnunk, de Blair támadását keményen vissza kell vernünk. Ha nem lesz rá ele gendő forrás, nem tudjuk megvédeni az európai gazdákat, és félő, hogy hamarosan nem lesznek európai termékek a boltokban, mert kiszorítják azokat a brazil és kínai áruk." Brit kívánságlista a költségvetésről Brit visszatérítés: lehet róla tárgyalni, d e csak ha a KAP 2002ben rögzített számait is megbolygatják. A "brit csekk" a 20002006os évek átlagában 4,6 milliárd euró, az EUcsúcson 5,5 milliárdon javasolták a befagyasztását. AGRÁRPOLITIKA: a mezőgazdaságra fordított összegeket 2002. októberi Sch röderChirac megállapodásban fixálták. A hét évre 871 milliárd eurós EUbüdzsé negyven százalékát teszi ki. Az EUösszesített bruttó nemzeti jövedelemnek (GNI) viszont csak a 0,41 százaléka, miközben az agrárszektor a GNI több mint két százalékát termeli m eg. A keret negyede a franciákat illeti, a brit bevétel nem jelentékeny. Versenyképesség, kutatás: miután az uniós "torta" főbb szeletei (KAP, felzárkóztatási alapok) nehezen bolygathatók, a luxemburgi elnökség - Brüsszel nagy bánatára - éppen ebben javasolta a legnagyobb lefaragást. A britek valószínűleg "visszapumpálják" a té telt. vissza Az unió éretlen volt a bővítésre Nép szabadság • Inotai Edit • 2005. június 24. Az új tagállamok igen, az EU viszont nem volt elég érett a tavalyi bővítésre. A nyugateurópaiak egy része a keletieket ki áltja ki bűnbaknak az összes problémáért - mondta lapunknak Barbara Lippert, a berlini Európai Intézet igazgatóhelyettese. Hozzátette: az EUt korai lenne temetni, de számítani kell rá, hogy a mostani válság következtében megerősödhetnek az euroszkeptikus, nacionalista politikusok. - Optimista dolog abban reménykedni, hogy az EUnak akár jót is tehet a mostani válság, mert "vészhelyzetekben" a politikusok általában jobban összekapják magukat? - Az európai integráció a válságok után általában megerősödöt t, de a mostani krízis mélységét nehéz pontosan felmérni, és kétlem, hogy ez "hasznos" lehet az EUnak. A válság egyszerre három területet érint: az alkotmányt, a finanszírozást és a bővítést. Az alkotmányos szerződés mai szemmel túl ambiciózus volt, a fin anszírozás mindig kényes ügy, és a bővítés sem lett sikertörténet, mert a nyugati társadalmak az újakat kiáltották ki bűnbaknak összes problémájukért. A brit elnökség alatt nem nagyon számítok előrelépésre. - Ha már bűnbakoknál tartunk: Franciaországban a népszavazás előtt a lengyel vízvezetékszerelők inváziójával riogatták a lakosságot. Rosszkor csatlakoztunk volna az EUhoz? - A tízek belépésére hosszú felkészülés után, éppen a megfelelő időben került sor. Jobban mondva: az új tagok érettek voltak a csatlakozásra, csak az EU nem. A bővítés politikai program volt, amellyel mindenki egyetértett, de kevés szó esett a gazdasági következményekről és még kevesebb a költségvetési vonzatokról. Érdekes ugyanakkor, hogy NagyBritanniában vagy Svédországban, aho l nem korlátozták az új tagok munkavállalását, sokkal kedvezőbb a keleteurópai országok megítélése: ide főleg képzett lengyelek, csehek vagy magyarok mennek dolgozni. A munkavállalást korlátozó Németországban vagy Ausztriában viszont minduntalan a feketeg azdasággal hozzák összefüggésbe őket. - Hogyan látja ennek fényében az Európai Unió jövőjét? Mentsük a menthetőt? - A napi ügyek mennek tovább, az alkotmányt sem kell temetni. Ha például húsz állam ratifikálná, új helyzet állna elő, a lényeges elemeket meg lehetne menteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy előbbutóbb mindenki az úgynevezett európai kemény maghoz akar tartozni, még a britek is: kívül maradni nem jó. Azt pedig végképp nem hiszem, hogy az unió a szabadkereskedelem és a politikai unió között i válaszút előtt állna; az exportnagyhatalom
