Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-21
10 európai tagja - szigorúan különkülön! - ma nagyobb erőt képvisel a világban az EUhuszonötöknél, amelynek pedig szint én mind a négyen tagjai. Ez a kérdés visszavezet az egyre szorosabb unióhoz, a bővítéshez és a mélyítéshez. Az EUalkotmány kettős elutasítása és a büdzsékudarc fő kárvallottjai a bebocsátásra váró államok. Bulgária és Románia a múlt heti EUcsúcson vett részt először tanácskozási joggal. Nem valószínű, hogy sok örömük telt benne. Elképzelhető (bár ki fogadna ma már erre nagy tétben?), hogy 2007 első napján tagok lesznek. Mármint egy, a keleti országokkal szemben bizalmatlan EU tagjai, a régi tizenötök mu nkaerő- és vállalkozóstopjával, lefaragott mezőgazdasági támogatásokkal. Magyar szempontból nem mindegy az sem, mi lesz Horvátország, Szerbia és Montenegró sorsa. Még el sem kezdhették a csatlakozási tárgyalásokat (utóbbiak messze nem), de aligha kétsége s: ezek nehéz politikai légkörben zajlanak majd le - ha lezajlanak. És az ő belépésüket Franciaországban már nem a nemzetgyűlés ratifikálná, hanem népszavazás. Márpedig Nicolas Sarkozy belügyminiszter, a francia belpolitika harmadik embere ma már nyíltan b eszél arról: a bővítést fel kell függeszteni. A fő kérdés itt persze Törökország. Elképzelhető, hogy nem tudnak fogást találni rajta, és októberben megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat Brüsszellel. De mi lesz ennek az eredménye? Szeptemberben várhatóan konzervatív fordulat következik be Németországban. Ankara ettől fogva csak még nehezebb útra számíthat. Az elbukott EUcsúcs két alapkérdést vet fel. Először is: meddig vállalható - a Bolkesteinirányelv körüli viharok, a munkaerőstop és a közvetlen agr ártámogatásokban meglévő szakadék fényében is - az első- és másodosztályú Európa közötti különbség? Az EU ma 254 régióból áll. A leggazdagabb (BelsőLondon) és a legszegényebb (a lengyelországi lublini vajdaság) között éppen tízszeres a különbség. Ezt a kü lönbséget csak akkor lehet jelentősen csökkenteni, ha az EUgazdagok tudnak és akarnak erre pénzt áldozni. Ha nem akarnak, nincs értelme többet a huszonötök Európájáról beszélni. Milyen Európát akarnak építeni a huszonötök? - ez a másik fő kérdés. A múlt szombatvasárnapi brit és francia sajtókommentárok a Waterloohasonlatra fűzték fel Tony Blair és Jacques Chirac pénteki csatáját. (Annak aprópóján, hogy Wellington hercege éppen 190 éve győzte le Napóleont, Brüszszeltől nem messze.) A politikusok harcá nál persze érdekesebb a politikai modellek csatája - amely pénteken történetesen a "brit csekk" és a közös agrárpolitika összegeinél került elő. A "brit" modellt rugalmas munkaerőpiacával, lazább munkajogi szabályozásával versenyképesebbnek tartják. Ehhez a mintához sorolható számos új EUtagállam is. A "francia" (és német, belga, stb.) modell nehézkesebb, kötöttebb, de szociálisabb. Blair nyilvánvalóan arra készül, hogy - látva Chirac meggyengülését, és számolva Gerhard Schröder német kancellár szeptemberi távozásával - lehetőség szerint a saját képére formálja Európát. Erre nem is lehet jobb alkalma, mint a jövő pénteken kezdődő brit soros elnökség. vissza • Brüsszel, 2005. június Nemzeti kormány Népszabadság • Tanác s István • 2005. június 21. Örülhet most Solymosi Frigyes, hiszen Orbán Viktor ismét fölfedezte az értelmiséget. Sőt, kijelentette, hogy nemzeti kormányra van szükség, mert az ország mai helyzetében a politikai osztály csak menekülő útvonalakat találhat - érvényes javaslatokat a szellem embereinek kell megfogalmazniuk. Már önmagában az is kérdés lehet, hogy Orbán a politikai osztály részének tekintie magát, és ha igen, merre keresi a menekülő útvonalakat. Ne tettessük naivnak magunkat: jól tudjuk, hog y Orbán nem a menekülés, hanem a hatalomba való visszatérés útjait keresi. Ám a Fidesz elnöke valamiért nem akarja, hogy pusztán a Fidesz elnökének nézzék, aki nem valamely magasztos eszme, például a nemzeti egység zászlóvivőjeként, hanem egy marakodó, zsá kmányra éhes párt elnökeként vagy egy szőlőtermesztési kft. tanácsadójaként kívánkozik vissza a miniszterelnöki székbe. Ha Orbán az önmagát lejáratott pártokrácia részének tekintené magát, akkor még képes lenne Kövér Lászlóból titokminisztert, Deutsch Tamá sból sportminisztert csinálni. Persze, ha Orbán úgy látja, hogy a Szent Istvántervben megfogalmazódó kormányzati programot "szűk pártkormány végrehajtani nem tudja",
