Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-02
14 az utó b bi években mindezt aláásta. A referendumot sokan úgy tekintették Holl andiában, mint lehetőséget arra, hogy v é leményt mondjanak saját népszerűtlen kormányukról. A hollandok a politikusokat hibáztatják, mert elhallgatták, hogy az euró bevezetése az árak növekedését vonja maga után. A megkérdezett szavazók közül többen Töröko rszág esetleges tagságát szerették volna késleltetni a "nemmel". Sokan attól tartanak ugyanis, hogy a török csatlakozás tovább rontana a hollandiai muzulmánok és a többség viszonyán. Egyes szavazók magát a népszavazást tartották kifejezetten rossz ötletnek , mivel az emberek érzelmi alapon közelítik meg a kérdést. Hollandia még mindig nem tért magához az utóbbi évek két politikai gyi l kosságának sokkjából. Pim Fortuyn szélsőjobboldali pártelnök és Theo van Gogh filmrendező halála alapjaiban rázta meg a hollandok toleranciáját és liberalizmusát. A holland identitásválságot jelzi, hogy egyetlen párt vagy politikai vonulat sem lehet biztos saját támogatóiban – jegyzi meg a Die Zeit kommentátora. Nyugati lapok egyébként a politikai elit és a közvélemény közötti szakadékkal magyarázták az alapító országok elutasító hangulatát. A franciák és az európai ügyekben általában jobban informált holl andok után már az EUn belüli együttműködést leginkább támogató Luxemburgban is egyre nagyobb teret nyer az alkotmányt elutasítók tábora. Egy esetleges "nem" a júliusi népszavazáson magával ránthatná a fontos uniós posztokra – akár az alko t mánnyal létrehoz andó uniós elnök posztjára is – esélyesnek tartott JeanClaude Juncker miniszterelnököt, vélek e dett a Financial Times. Az alkotmány ügyében szintén megosztott Csehország ugyanakkor folytatja a kampányt, az EU legközelebbi brü s szeli csúcsértekezletén pedig támogatni fogja, hogy az alkotmány ratifikációs folyamata ne álljon meg, sőt sürgeti majd a határidő meghosszabbítását. A népszavazás belpolitikai következményei nem lesznek olyan látványosak, mint Franciaországban, ahol az elut a sítás Jean Pierre Raffarin miniszterelnök fejébe került. Pedig a The Daily Telegraph című brit lap szerint még a francia kormányfői poszton történt változás is szánalmasan gyenge válasz a választói elégedetlenségnek arra a hullámára, amely vasárnap zúdult a francia politikai elitre. A holland kormányfő ugyanakkor már előzetesen bej e lentet te, hogy ő az eredménytől függetlenül posztján marad, az elutasítás pedig nem fogja kabinetje politikusainak karrierjét kettétörni. Az alkotmány ellenzői várhatóan mégis több miniszter lemondását követelik majd. A feket e listát Ben Bot külügyminiszter és At zo Nicolai európai ügyekért felelős miniszter vezetheti. vissza • MHösszeállítás Tapsikol a Kádár Az MSZP funkcionáriusai azt hajtogatják, hogy a jobboldalt támogatja, aki Sólyom Lászlóra szavaz, de még senki sem bi zonyította be, hogy Sólyom jobboldalibb, mint Szili. Egyáltalán: mit tudunk Szili világnézetéről? Pluralista demokráciákban bármely párt kongresszusa hivatott arra, hogy megválassza a párt tisztségviselőit. Ha ez a párt adja a miniszterelnököt, akkor a rra is hivatott, hogy választás útján döntse el, tagjai vagy az ország más állampolgárai közül ki töltse be ezt a posztot. Arra azonban nem hivatott, hogy államelnököt jelöljön. A Magyar Szocialista Párt persze jogi értelemben nem jelölt államelnököt, han em csak a saját államelnökjelöltjét jelölte. De olyan pátosszal tette ezt, mint akit végre megillet nemcsak a jelöltállítás joga, hanem az is, hogy ő válassza ki az államelnököt. Volt már egy liberális meg egy konzervatív államfő, így hát most az igazságos ság szocialista elnököt követel. Szocialistán pedig – mint erre még visszatérek – nem szocialista nézetek képviseletét érti, hanem szocialista pártfunkciót. Amikor a pártkongresszus megnevezte jelöltjét, koalíciós partnerének is kötelezővé tette, hogy ezt a funkcionáriust támogassa, hiszen szavazatai nélkül az MSZP nem válthatja valóra határozatát. Döntése tehát a naiv szándék szerint, amely a kongresszus küldötteit mozgatta, szövetségese számára kötelező érvényű, ellenfelei számára pedig legyőzhetetlen kén yszer, vagyis olyasvalami, ami idegen a pluralista demokráciáktól. Ha valamely párt kongresszusa határozatban kötelezi el magát a saját jelöltje mellett, akkor ezzel kinyilvánítja, hogy a többi párt véleménye és a közös jelöltállítás lehetősége a legkevés bé sem érdekli, és később sem érdekelheti, hiszen alapszabálya folytán a párt nem másíthatja meg saját határozatát. Ha pedig azt mondja, hogy mint legnagyobb pártnak joga van a legalkalmasabb államelnök kiválasztásához, és ez az államelnök ráadásul az ő ma gas rangú funkcionáriusa, akkor ezzel bejelenti, hogy ragaszkodik az egypártrendszer hagyományaihoz. Ahányszor mérvadó szocialista személyiségek, például Suchman Tamás vagy Toller László, de az utóbbi időben már sajnos nem csak ők, erről a témáról beszéln ek, Kádár tapsikol örömében. Meg is van rá az oka. Az MSZP határozatának szelleme az egypártrendszer logikájára épül.
