Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-20
14 önkormányzatoknak alárendelt, általuk egzisztenciális függőségben tartott álképviseletek lesznek, és hasonló viszony lesz az országos önkormányzatok és a kormány között is. Szerény vigasz, hogy félelmeink beigazolódtak. Súlyosabban, mint vártuk. Mert arra azért nem gondoltunk, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatokat a legalantasabb elkülönítő poli tikák hitelesítésére fogják használni, hogy a rendszer hozzájárul majd a szegregáció intézményesüléséhez, és azt sem, hogy a politika kényekedve szerint fogja használni, manipulálni a "kulturális autonómia érvényesülésére" létrehívott testületeket. És bev allom, arra sem gondoltunk, hogy a kisebbségi választásokon a régi, kipróbált, népfrontos káderek fognak újra előkerülni. A legszomorúbb az volt, amikor az OCÖ támogatását adta az elkülönítést felerősítő ún. felzárkóztató általános iskolai "cigány normat íva" bevezetésére; s amikor a zámolyi cigányokat elüldöző helyhatósági diszkrimináció állami kezelése helyett a helyzet megoldását az OCÖre bízták a kormányok - a végeredményt ismerjük. Ebbe a sorba illeszkedik a sátoraljaújhelyi cigány önkormányzat büszk én vállalt előterjesztése a települési önkormányzat felé, hogy telepítsék ki a városból a ricsei romákat... Mindennapos jelenség, hogy a cigány önkormányzatokhoz küldik a szociális problémákkal küszködő roma ügyfeleket, oldják meg ők a gondjaikat, holott a források és a hatáskörök nem náluk vannak. Természetesen vannak kivételek is, mint például az örkényi ckö, mely a települési önkormányzattal összefogva sok értelmes képzési és foglalkoztatási program beindításával oldja a helyi feszültségeket. Vagy a fő városi ckö, mely nagyszabású kulturális rendezvényekkel igyekszik megerősíteni a pozitív cigány azonosságtudatot. Ezek a dolgok - mint soksok civil program - attól működnek, hogy megfelelő emberek működtetik őket, ellenben egyetlen sikeres országos cigány önkormányzati projektről sem tudunk beszámolni az elmúlt 10 évből. A legpregnánsabb példa mégis a jászladányi. Köztudott, hogy egy "jász" polgármester - "a kultúrák különválasztása" és a szociáldarwinizmus elvének lelkes hirdetője - kettéosztotta a falu t cigányokra és jászokra, s ennek megfelelően két iskolát csinált: egy önkormányzatit a cigány és egy alapítványit a nem cigány gyerekeknek. Kállai László, a helyi ckö vezetője komolyan vette a feladatát, s mivel testületének egyetértési joga van a roma gyerekeket érintő iskoláztatási kérdésekben, nem járult hozzá a különválasztáshoz. Dankó István polgármester a következő választáson a település nem cigány többségének szavazataival megválasztatta feleségét és barátait cigány kisebbségi önkormányzatnak, ho gy ne legyen gond a ckö egyetértési jogával. A jászladányi történet, a Romániával diplomáciai vitát kiváltó fővárosi, félig cigányokból álló román önkormányzat botránya, a német nemzetiségi képviselőként ügyködő újpalotai romák és a képviselni óhajtott e tnikai csoportokhoz nem tartozó soksok kibic példája látványosan megbuktatta a kisebbségi önkormányzati rendszert. Megszületett az "etnobiznisz" fogalma. A jászladányi példa viszont azt mutatja, hogy többről és másról van szó, minthogy közvetlen anyagi ér dekből váltogatnák emberek a deklarált kisebbségi identitásukat. Jászladány megmutatta, hogy a törvény lehetővé teszi a többség számára, hogy a helyi kirekesztő politikával szemben álló, felelős kisebbségi önkormányzatot elsöpörje. Egy ilyen törvénytől a k isebbségek nyilván semmiféle védelmet nem remélhetnek. A jászladányi eset adta a lökést Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsmannak ahhoz, hogy elővegye és a törvényhozók elé tegye Zsigó Jenőnek, a Roma Parlament elnökének a javaslatát a kisebbségi névjegyzé k, a regisztráció bevezetéséről. Az ocö akkori elnöke, Farkas Flórián úgy reagált erre, hogy "amíg ő élni és politizálni fog, mindent meg fog tenni azért, hogy a többség is szavazhasson a cigány jelöltekre". Ekkor még Teleki László és Kolompár Orbán is a névjegyzékkel szemben foglalt állást. Majd árulkodóan hallgattak, és a végén belementek... (Kaltenbach ugyan nem fogadta el a megszavazott megoldást, hogy a jegyzőknél lehessen föliratkozni. Ennél csak az ő megoldása problematikusabb, hogy ti. az országos önkormányzatok legyenek az adatgazdák...) 2002ben elvi fenntartásaim ellenére elindultam a választásokon, mert úgy éreztem, hogy minden törvényes lehetőséget kötelességem megragadni, amivel a magyar cigányság drámai helyzetén enyhíteni lehet.
