Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-18
7 gyakorolni Belgrádra, de a szerb politika ezt úgy is értelmezi, hogy Kaszáék, illetve Budapest lassítani igyekeznek az ország európa i közeledését. Nyilvánvaló, hogy az etnikai konfliktusokban lehet ugyan átmeneti és korlátozott eredményeket elérni szigorúbb hatósági fellépéssel vagy toleranciatáborokkal - a valóságos megoldást azonban a vajdasági magyarok számára is az hozhatja el, h a az egész országban megszűnik a politikai, gazdasági és társadalmi válság. vissza Egy erdélyi peremszemélyiség Népszabadság • Hovanyecz László • 2005. június 18. Talán még soha nem volt olyan gyors a feledés, mint napjainkban. Nem évek, hanem hónapok, hetek alatt válnak életművek az amnézia martalékává. Annál figyelemreméltóbb, ha valamely alkotó jelentőségét életében ki nem adott munkája a korábbinál is hangsúlyosabbá teszi, még inkább, ha művei másokat serken tenek alkotásra. Úgy tetszik, e kivételek közé tartozik Gáll Ernő, aki öt esztendeje hunyt el. Gáll a kisebbség- és nemzetiségtudomány, a filozófia és az értelmiségszociológia tudósa, a Román Tudományos Akadémia tagja, a második világháború utáni erdély i szellemi élet kiemelkedő alakja volt. 1917ben született Nagyváradon, asszimilálódott zsidó családban, amely a királyi Romániában is megmaradt magyarnak. 1940ben, ÉszakErdély visszacsatolásakor a család férfi tagjai első világháborús kitüntetésüket vis elve jelennek meg Horthy Miklós bevonulásán. Leforrázva veszik tudomásul, hogy a másnapi rendezvényeken már nemkívánatosak: Magyarországon már két éve érvényben vannak a zsidótörvények. A kormányzó bevonulásánál ott van az akkor huszonhárom esztendős, ille gális kommunista Gáll Ernő is, aki jogot és filozófiát hallgat a kolozsvári egyetemen. Emellett munkatársa a Gaál Gábor szerkesztette Korunk című baloldali folyóiratnak, amelyet ÉszakErdély visszafoglalása után a magyar hatóságok betiltanak. Munkaszolgála tos lesz, majd 1944ben Buchenwaldba deportálják, ahonnan 1945ben szabadul. 1945 és 1949 között a kolozsvári Igazság című lap főszerkesztője, 1949 és 1952 között pedig az Utunké. 1949től egyszersmind a filozófia tanszék professzora a Bolyai Tudományegyet emen, amelynek 1952 és 1957 között rektorhelyettese. 1957től 1985ig a Korunk című folyóirat főszerkesztője. A rövid biográfiából is kitetszik, milyen dilemmákkal kellett megküzdenie Gáll Ernőnek. 1940től megkérdőjelezték magyarságát. Saját maga számár a azonban soha nem volt kétséges, hogy ő magyar, de - különösen Buchenwald után - nem negligálhatta zsidóságát. Az 1945 és 1985 közötti négy évtizedben vezető értelmiségi pozíciókat töltött be, azzal is szembe kellett néznie tehát, hogy a keletközépeuróp ai kommunista diktatúrák közül a leginkább represszív ceausista uralom idejénután mi az, ami még érvényes a baloldaliságból. 1995ben megjelent Számvetés című kötetében elsősorban a Korunknál főszerkesztőként töltött majd három évtized mérlegét igyekeze tt megvonni. Az említett dilemmákkal való küzdelem igazi krónikája azonban a halála után három évvel, 2003ban kiadott kétkötetes, 1977 és 2000 között született Napló. Ez valójában jóval több is, mint krónika. A kolozsvári Polis Könyvkiadó által megjelente tett, Gáll Éva és Dávid Gyula által sajtó alá rendezett mű pontos képet ad róla, hogy egy - minden csalódás és kudarc ellenére - baloldalinak megmaradó tudós miként gondolkodik a világról. Az 1977 és 2000 közé eső időbe sok minden belezsúfolódott. Gáll egy 1985ös feljegyzésében így határozta meg naplója célját: "E napló vezetése az önösszeszedést, a rendszeres meditációt, a kordokumentálást kívánja szolgálni." Van itt persze egy lényeges kérdés. Miért kezd valaki hatvanesztendősen naplót vezetni? A válas z ez: mert elfogyott a hit. Amint a Naplóból kiderül, Gáll Ernőnek a baloldaliságba vetett hite haláláig nem fogyott el, de 1977re elfogyott a fennálló szocializmusba - ami számára a romániai szocializmust jelentette - vetett hite. S ez a hit elsősorban a Ceausescuféle szupernacionalista kisebbségi politika miatt fogyott el Gáll Ernőből. Nem marad más számára, mint az "önösszeszedés", a "kordokumentálás" és a "rendszeres meditáció". Az önboncolás, a múltboncolás. Hogy ezt miként teszi, azt jól illusztrálj a egy 1981. december 28i, "évzáró" feljegyzés. A szerző felidézi, hogyan is lett kommunista, egyszersmind hipotézist állít fel arról, mi lehetett volna még. "Romániában sem a polgári demokrácia, sem a szociáldemokrácia vagy a hagyományos magyar párti kise bbségi politika nem gyakorolt nagyobb vonzerőt és konkrét, itteni megnyilvánulásaiban, erkölcsileg sem jelentett nagyobb értéket. Persze elképzelhető egy demonstratív humanistaantifasiszta álláspont, amely részben több és következetesebb
