Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-18
8 kritikát gyakorol , sőt el is határolja magát a kommunista párttól (például a sztálinizmus bűneit illetően), másrészt komolyabb szakmaitudományos stúdiumra kínál ösztönzést." Gáll azonban nem azok közül való, akik könnyen jutnak el egy világnézethez, és könnyen meg is sz abadulnak tőle. "Nincsenek, illetve csak végletes esetekben vannak teljesen pozitív vagy negatív mérlegek... Mozgalmak, törekvések, egyének rendszerint ellentmondásosak, pályájuk egyenlőtlen, jó és rossz szakaszokkal", írja. Mindezt figyelembe véve tekint a históriára: "Történelemfilozófiai szempontból a felvilágosodás eszmevilágát legalább olyan távolság választotta el I. és III. Napóleontól, a restaurációtól, majd a különböző köztársaságoktól, mint a szocialista humanizmust a Gulágtól. Ennek ellenére... a polgári demokrácia olyan érték, amelyről nem lehet lemondani, sőt, a mai, szociálisabb változataiban (sorozatos bűnök után - I., II. világháború, engedmények a fasizmusnak, a holokausztum elhallgatása stb. stb.) az emberiség haladását szolgálja. Mutatis m utandis, ilyesmi a szocializmus pályáján is előfordulhat." Tehát legrosszabb életszakaszában sem nézi kritikátlanul a polgári demokráciát, a szocializmussal kapcsolatos romániai tapasztalatait pedig nem ultima ratióként fogja fel. Hogyan érintette a rend szerváltás Gáll Ernőt? Szorongásait az új éra nem hagyta megszűnni. 1990. február 25én ezt jegyzi fel a Naplóba: "Jelentkezett a Vasgárda, antiszemita cikkek, feliratok jelentek meg. Váradon feldúltak egy kisebb zsinagógát. 45 évvel a hitlerizmus bukása u tán ismét ezzel a létveszélyeztetettséggel kell szembenéznem. A felszabadulás egyben többszörös elbizonytalanodást hozott magával. Miután leéltem négy évtizedet, egy olyan rendszer híveként, amely most zsákutcának minősül, kérdés, hogy mit lehet még csinál nom. Kérdőjelek kerültek fölém kommunistaként, marxistaként és újból zsidóként is." 1990 után még maradt Gáll Ernőnek jó tíz esztendeje. Ezalatt aktív és tekintélyes résztvevője volt mind a romániai magyar, mind az anyaországi szellemi életnek. Mindennek ellenére élete végéig érvényesnek tartotta a Napló egy 1990 végi bejegyzését. E szerint "peremszemélyiségként" határozza meg magát, aki a "zsidómagyarbaloldali hármas kötöttségben és marginalizáltságban fejeződik ki a legautentikusabb módon". Hogy Gál l Ernő legfeljebb szociológiai értelemben lehetett peremszemélyiség, azt művének utóélete bizonyítja. Halálának ötödik évfordulójára jelentette meg a Napvilág Kiadó a Nemzetiség - felelősség című, Írások Gáll Ernő emlékére alcímű kötetet. A Gálfalvi Zsolt és Földes György által szerkesztett, tizenhét tanulmányt, esszét, továbbá a tudós írásainak majd ezer tételt felsoroló bibliográfiáját tartalmazó könyv meggyőzően mutatja, hogy az életmű hatását hosszan tartónak kell gondolnunk. Noha a kötet szerzői "csupá n" annyit vállaltak, hogy Gáll Ernő szellemiségében írnak, többségük közvetlenül kapcsolódik munkáihoz. Mi több, olvashatunk olyan tanulmányt is, amely az életpálya talán legfontosabb vonulatának értékelésére kísérel meg hipotézist felállítani. Salat Leven te, a kitűnő kolozsvári politológus Időutazás Gáll Ernő kisebbségpolitikai írásainak világában című terjedelmes tanulmányában megállapítja, hogy a tudós hatvankét esztendőnyi munkálkodása során körülbelül kétszázötven hosszabbrövidebb esszében, tanulmányb an, reflexióban foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. A drámai fordulatokban bővelkedő hat évtized természetesen számos korszakra osztható e művek alapján. Salat Levente szerint az első periódus, a korai írásokat eredményező, deportálás előtti időszak 1938tól 1940ig tartott. A háborút az 1946tól 1954ig tartó korszak követi, amelyet Salat a balos elfogultság doktriner időszakának nevez. Az 1954től 1969ig tartó másfél évtizedet a tanulmány szerzője a szellemi szürkeség éveinek minősíti. Az 1969es eszte ndő látványos fordulatot hoz Gáll pályáján: az 1974ig tartó öt évben sok fontos írást jelentet meg, amely Salat szerint a nemzetiségi önismereti program jegyében születik. Az 1975től a Ceausescurezsim bukásáig terjedő másfél évtized a fokozatosan kibont akozó kétely és az ezzel összefüggő önrevízió időszaka. 1990től 2000ben bekövetkezett haláláig a szellemi szabadság évei következnek. Ez a korszakolás azt sugallná, hogy Gáll igazi, máig ható gondolkodói teljesítménye ötvenéves kora után született. Salat azonban arra figyelmeztet, hogy a pálya korántsem egyenetlen, mert Gáll Ernőt "markáns önkritikai hajlam jellemezte, amely arra sarkallta, hogy folyamatosan visszatérjen korábbi állásfoglalásaihoz és értékítéleteihez, és ennek köszönhetően a kisebbségpoli tikai problematika eszmetörténetét, annak KeletKözépEurópára és azon belül a románmagyar kapcsolatokra vonatkozó fejezetét egyedülállóan dokumentáló életművet hagyott az utókorra." vissza
