Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-18
6 magyar fiú. Nem világos, hogy kinek a hibájából, a lány ruhájára ráömlött egy pohár ital, amit a társaságában lévő szerb fiú rossz né ven vett. A magyar fiatalember, aki bodybuildingezik, nem ijedős, ő sem hagyta magát. Szóváltás kerekedett. A szerb fiú, aki DélBaranyából költözött ide a családjával, a mobiltelefonján felhívta az apját, aki rendőr volt, míg el nem kellett menekülniük H orvátországból. A papa is lejött a diszkóba. Ekkor éjjel fél három lehetett. A táncparketten fejbe vágták a Józsit, aki nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Most úgy áll a dolog, hogy a Ráso apja ököllel ütötte meg, de ez nem biztos, mert ahhoz ké pest túlságosan földagadt az ütés helye. A polgármester egyben a helyi teleház vezetője is, ismeri mindkét fiatalembert. Rásónak olyan híre van, mint aki hajlamos verekedni, amikor iszik, bár a teleházban semmi gond nem volt vele. A magyarok meg mégiscsa k többségben vannak itt, ők sem hagyják magukat. Az is hozzátartozik, hogy a magyar lány, aki a szerb fiatalemberrel volt a diszkóban, utóbb azzal dicsekedett a buszon, hogy érte összeverekszenek a fiúk. A türelmetlenség itt a hétköznapok része. Nemcsak az jellemző, hogy szerbek vernek magyart, hanem az is, hogy szerbek vernek szerbet. Különösen sok a konfliktus a háborús menekült szerbekkel: rájuk még inkább jellemző az etnocentrikus gondolkodás, egyfajta sértett nemzeti önérzet. A régi, soknemzetiségű V ajdaságban a különböző etnikai csoportok többékevésbé ismerték egymás nyelvét, tudtak kommunikálni. Nem váltott ki azonnali agressziót, ha valaki nem az ő nyelvükön beszélt. Nemcsak a tettlegesség jellemző, hanem a "hétköznapi fasizmus", a kirekesztés, me galázás sokféle formája is. Gordana Csomics, a szerb parlament külügyi bizottságának Demokrata párti elnöke a Németh Zsolttal a napokban Topolyán tartott megbeszélés után cáfolta, hogy szervezett politikai erők, pláne, hogy állami szervek bátorítanák az etnikai incidenseket, vagy a magyar politikusok elleni lejárató médiakampányt. A szerbiai politika ismerői szerint a kormány rendkívül kényes helyzetben van: egyrészt alkalmazkodnia kell az európai elvárásokhoz, másrészt nem függetlenítheti magát az ország gazdasági és társadalmi válságától, s az ennek következtében kialakult közhangulattól, amelynek lényeges eleme a nacionalizmus. Rendkívül kényes dolgok vannak napirenden. Például a legfőbb háborús bűnösök kiadása. Most éppen Ratko Mladics van soron. Ha nem megy önként Hágába, akkor elfogását úgy kell végrehajtani, hogy közben ne történjen olyan esemény - például áldozatokkal járó fegyveres harc , amellyel mártírrá avanzsálna a letartóztatott személy. A kényes kérdések közé tartozik az is, hogy rendezni kell Koszovó helyzetét, mert addig nem gyorsulhat föl az európai csatlakozási folyamat, ameddig azt sem lehet tudni, hogy pontosan hol van Szerbia határa. Ez minden bizonnyal a tartomány végleges elvesztését, vele egy nemzeti mítosz erőszakos védelmének fe ladását jelenti. Ugyanakkor nehezen garantálhatók a koszovói szerbek kisebbségi jogai - ez áttételes hatással van a szerbiai kisebbségekkel szembeni bánásmódra is. Ugyancsak döntés előtt áll Montenegró függetlenedésének ügye - jelzésértékű, hogy Magyarorsz ág és Ausztria közös képviseleti irodát készül nyitni Podgoricában. Ebben a helyzetben kell értékelni azt a büntetőeljárást és médiakampányt, amelyet Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és néhány politikustársa, Kern Imre és Bunyik Zoltán, illetve a volt szabadkai jegyző, Ágoston Gabriella ellen folytatnak. A Vajdaságban sokan úgy tartják: az 199697ben, a korábbi hiperinfláció után elkövetett, most a terhükre rótt cselekmények igazak lehetnek. Azok olyan idők voltak, amikor mindenki igyeke zett szerezni, aki tehette. És az tehette, aki egy bizonytalan jogi helyzetben közel volt a közvagyonhoz. Érdekcsoportok alakultak, a politika és a jelentős részben feketegazdaság összefonódott. Ezek egyébként régóta ismert ügyek, néhány éve a MIÉP lapjába n, a Magyar Fórumban részletesen lehetett Magyarországon is olvasni róluk - amikor Csurka István éppen úgy látta, Kasza József túl jó viszonyt ápol az anyaországi baloldallal. Az más kérdés, hogy miért nyolc év után szedték elő őket, és miért csak Kaszáék ügyeivel foglalkoznak a szerbiai hatóságok. Az is kérdés, mikor és mi lesz a vége a jogi procedúrának, amelynek során - az itteniek szerint - a legnagyobb veszély a volt jegyzőt fenyegeti. Az már megállapítható: figyelemelterelésre mindenképpen alkalmas az eset, és hatása tovább gyengíti a vajdasági magyarság politikai érdekérvényesítő képességét. Helybéli megfigyelők szerint látni kell, hogy Kasza József és köre előbb gyengült meg a VMSZ számára sikertelen 2003 végi parlamenti választáson, mint ahogyan a támadások elkezdődtek ellene. A vajdasági magyarság akkor több szerb párt felé is tájékozódott - a magyar szavazatokat sem tudta a VMSZ maga mögé állítani. Miután a pártelnök most nem képviselő, nem védi a mentelmi jog sem. Ugyanakkor pozíciói megerősítés e érdekében az egyik kezdeményezője volt, hogy vigyék nemzetközi fórumok elé a "magyarveréseket". Ezzel lehet ugyan nyomást
