Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-14
21 kormánykoalíció további működését. Hajlandóak vagyunke úgy jelölni, hogy azoknak, akik megküzde nek a kormányzás felelősségével, annak a programnak a végrehajtása érdekében, amelyet meg akarunk valósítani, azt mondjuk a köztársaságielnökjelölés folyamatában: nem érdekes, hát legfeljebb borul a koalíció. Mondjátok, ez az ország egészéért felelősséget vállalni tudó és képes magatartás? Kérditek, miért nem szóltunk? Mert nektek meg kell kérdezni bennünket, hogy miért nem szóltunk nektek, amikor már nem ment. Megmondom, miért nem. És igazából ez a legrosszabb, aminek hosszú távon sokkal nagyobb a veszél ye annál, mint hogy ezt a csatát elbuktuk. Azért nem szóltunk, kedves barátaim, mert példa nélkül álló módon olyan hangulatot sikerült csinálnunk, amelyben a politikai veszélyekre való figyelmeztetés, a kudarc lehetőségével való szembesítés, a párthoz és a jelölthöz fűződő lojalitás kérdéseként vetődött fel. Az önmaga belső demokratikus meggyőződésére olyannyira büszke Magyar Szocialista Pártban az elmúlt tizenöt évben először állt elő az az állapot, hogy az embernek meg kellett gondolnia, hogy mondja: szer intem ez nem jó, szerintem vissza kell fordulni erről az útról, szerintem ez nem lesz meg. Nem voltam könnyű helyzetben magam sem. Nem voltam könnyű helyzetben, mert Kati és közöttem volt politikai vita, amit sokak személyes karakterűnek véltek. Úgy lette m a Magyar Szocialista Párt miniszterelnökjelöltje, majd később miniszterelnök, hogy az alulról elindult tömegakarat emelt fel. Többes jelölésben, és ebben a folyamatban voltak, akik engem támogattak, voltak, akik a riválisomat, Kiss Pétert. Minden alkalo mmal, amikor azt mondtam, hogy szerintem az elnökválasztáson nincsen meg a többségünk, akkor erre az volt a reakció: mert te nem kedveled Katit. Amikor megkérdeztem vidéki barátaimat, akik korábban engem támogattak miniszterelnökjelöltként, megkérdeztem a pártelnökség egyikmásik tagját, miért gondoljátok, hogy ez meglesz majd a szabad demokraták nélkül? Azt válaszolták, hogy kishitű vagyok. Azt válaszolták, hogy ezt kívánja a nép! Azt válaszolták, hogy én meg akarok futamodni! Azt válaszolták, hogy én n em értem a Magyar Szocialista Párt érdekét! Én pedig akkor először, mióta politikus vagyok, elfogadtam azt, hogy ne nyissuk ki ezt a vitát. Úgy döntöttem, elmondom nektek jól becsomagolva, még a jelölőkongresszus hetén. Emlékeztek? Azt mondtam, hogy a sor rend a következő: először az alkotmányosság, utána a kormányozhatóság és csak harmadsorban a párt belső akarata. Igazatok van, ez egy alibimondat volt. Nem álltam oda elétek, és nem mondtam azt tisztán és világosan: ebből bukás lesz! Azért nem, mert azzal mentegetőztem, hogy az én közjogi szerepemben ezt nem kell, nem szabad megtenni. Közjogilag igaz, politikailag viszont tévedés. Nem lehet rosszhiszeművé tenni egymás között a viszonyokat. Nem lehet korlátozni a nyugodt, őszinte, fesztelen vitát. Nem lehe t olyan kultúrát teremteni magunk között, amiben védekezni kell és ötvenkettedszer meg kell esküdni, hogy nem személyekről szól a történet! Nem lehet! Világos, egyenes mondatok kellenek. Ezek pedig arról szólnak, hogy a Magyar Szocialista Párt, ha akarja, ha nem, be kell látnia, hogy a jobboldallal nem tud kormányozni. A jobboldallal nem tud közösen programokat megvalósítani, közös döntéseket hozni, különösen nem hatalmipolitikai kérdésekben. Nekünk vagy van többségünk magunkban, vagy pedig együtt kell m űködnünk egy párttal. Azt a pártot lehet szeretni, és lehet nem szeretni. Szerintem egyébként szeretni nem kell, mert nem erről szól a koalíció. Ez egy érdekházasság. Arra szerveződik, hogy azt a programot teljesítsük, amelyre felhatalmazást kaptunk. Van, aki azt mondja, hogy liberális a kormányzásunk, és most már balra kell fordulni. Nos, akkor vívjuk meg ezt a meccset! Aki úgy gondolja, hogy liberális a kormányzás, ne általában fogalmazzon, hanem mondja azt, hogy melyek azok az intézkedések - különösen m ás intézkedésekkel összevetve , amelyektől ez liberális! A 100 nap programja a nyugdíjak megemelésével, a családi pótlék megemelésével, a munka törvénykönyvének módosításával nem baloldali program volt? Ennél hagyományosabb baloldali programja nem volt mé g kormánynak '90 óta! Egy igazi, egyébként az egész gazdaságot és a versenyképességet is megterhelő, hagyományos baloldali program.
