Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-14
20 Az Európai Parlament külügyi bizottságának elnökénél kezdeményezte egy szocialista európai parlamenti képviselő, hogy a testület következő ülésén soron kívül tűzze napirendre a vajdasági magyar kisebbség elleni erőszakos bűncselekmények megvitatását. Tabajdi Csaba szerint bizonyos szerb politikai erők szervezetten le akarnak számolni a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőivel. Ha az utóbbi időben ismét elszaporodott, a vaj dasági magyarokat érő atrocitások megfékezésében a kétoldalú politikai eszközök nem vezetnek eredményre, nemzetközi nyomásgyakorláshoz kell folyamodniuk és fel kell hívniuk az EP figyelmét az incidensekre - véli Tabajdi Csaba. vissza Módosították a kisebbségi törvényt Népszava 2005. június 14. Elfogadta a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvénymódosítást az Országgyűlés, és kérték az államfőtől a jogszabály sürgős kihirdetését. A törvény, me ly az úgynevezett etnobiznisz ellen jött létre, a többi között kimondja, hogy a következő kisebbségi önkormányzati választáson csak kisebbségiek szavazhatnak. Kisebbségi választói névjegyzéket készítenek, és megszűnik az elektori rendszer; az országos kise bbségi önkormányzatok képviselőit a helyi kisebbségi önkormányzati képviselők választják majd meg. vissza „Mit akarunk mi, mi kell ahhoz, hogy győzzünk?” – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde az MSZP rendkívüli hétvég i kongresszusán Népszava 2005. június 14. Az elmúlt napokban több, viszonylag egyszerű értékelés hangzott el arról, mi is történt: fiaskó, kudarc. Én most ennél egyszerűbben, de azt hiszem, valóságosabban fogalmaznék: vereséget szenvedtünk. Ha ezt nem é rtjük meg, és nem próbáljuk megérteni, mi van mögötte, akkor félő, hogy újra vereséget szenvedhetünk. Pedig az a legalább kétmillió ember, minden negyedik magyar választó, aki ránk szavaz, nem vereséget akar szenvedni, hanem győzni akar. Miattuk kell egymá ssal nagyon világosan és nagyon egyértelműen beszélnünk. A hét elején politikai vereséget szenvedtünk. Vereséget ránk nem az ellenzék mért. Vereséget ránk nem a Szabad Demokraták Szövetsége mért. Mi vertük meg önmagunkat, és ez a valódi probléma. Amiről szólok, egyáltalán nem Szili Katiról szól, nem az ő személyes alkalmasságáról, nem a hozzá fűződő viszonyról. Arról szól, hogy miért nem voltunk képesek kilépni abból a folyamatból, amelynek a fenyegető veszélyeit szinte mindenki látta. Szili Katiról szó közöttünk ne essék, mert nem az ő szerepe a vita tárgya. Mi az, amit én oknak látok? Az, hogy a jelölésünknek két olyan érve volt, amely hamisnak bizonyult. Mivel érveltünk? Azt mondtuk, hogy Kati népszerű. Aztán azt mondtuk, hogy a Szabad Demokraták Szöv etségének a támogatása nélkül is meg lehet ezt csinálni. Mind a két állítás hamis. Nem az, hogy Kati népszerű, hanem az, hogy ez egyáltalán releváns ebben a folyamatban. Az elnökválasztás folyamata nincs tekintettel arra, hogy a választók hogyan vélekednek az adott jelöltről. Az elnökválasztás nem népszerűségi verseny. Az elnökválasztás politikai, hatalmi küzdelem. Azt mondtuk, hogy nekünk meglesz ez az SZDSZ nélkül is. Azt mondtuk, hogy ha nincsenek, akkor majd tájékozódunk másfelé. Sokat beszélünk a koal íciós szolidaritásról, de azt gondoltuk, ránk ugyanez nem érvényes. Azt mondtuk, hogy lehet olyan politikát képviselni koalícióban, amely fittyet hány arra, hogy mit mond a másik. Lámlám, ha a mienkére mondják, hogy nem érdekes, akkor meg vagyunk sértődve , és emlegetjük a koalíciós szolidaritást - majd elmegyünk a jobboldal felé támogatást szerezni. Súlyos politikai tévedés. A Magyar Szocialista Párt összekeverte a jelölés jogát a választás képességével. A politikai lelkesültségben összekeveredett a közt ársaság a Köztársaság térrel. És a jelölés folyamatában egyetlenegyszer nem tettük világossá, hogy nem személyek közötti küzdelemről van szó, nem személyi alternatívák közül kell választani, mert nem ez volt a jelölés tétje. Az volt a tétje, hogy hajlandóa k vagyunke úgy jelölni, hogy a választáshoz nincsen elegendő politikai támogatottságunk. Hajlandóak vagyunke úgy jelölni, hogy a jelöléssel kockára tesszük a
