Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-08
11 korszak történelemhamisításának leleplezése is akarhatna lenni, csakhogy az interjúalanyok szövegéből sem lehetett kihámozni, hogy voltaképp kik voltak, (netán csak deklarált) politikai hovatartozásuk szerint, a gyilkosok. Holott e korszakottérséget épp Romsics Ignác, az esti beszélgetés házigazdája igen alaposan kut atta (Ld. pl. A DunaTisza köze hatalmipolitikai viszonyai 191819ben) - nem lett volna oly nehéz érthetővé tenni még a (látszólagos?) ellentmondásokat is. (Meg azt, hogy ez hol és miben kapcsolódik Trianonhoz.) És talán azt sem kötelező elhallgatni, hog y a magyar Vörös Hadsereg milyen határokat védelmezett, és hogyan. A Gulyás fivérek műveit nagyon szeretem - de ebből vak hangot sem értettem. És amit mégis, az többet rontott történelemlátásunkon, mint használt. Első hallásra talán jó televíziós ötlet volt fellapozni - kamerával - Márai sorait a bécsi döntésekről, de az biztos, hogy figyelembe kellett volna venni a szerző későbbi mondatait is. A hosszú emigrációban épp e korszakról (különösen a dokumentumfilmben több ízben is diadalmasanboldogan és ün nepelten feltűnő Horthyról) írott éles, keserű sorait, véleményét a két világháború közötti polgárságról. Ezt nem illik sem elfelejteni, sem nem ismerni, ha valaki Márai textusára épít ilyen tárgyú filmet. A Duna Televíziót a határon túl - nemcsak a Kárpátmedencében, de NyugatEurópában, Amerikában talán odaadóbban nézik, mint itthon. Az ottani nézőnek is tudnia kell, hogy 1985. január 18án például - az USAban, San Diegóban - Márai ezt veti papírra: "A 4344es napló lapozása felidézi a negyven év előtti elmebajos tömeggyilkosságot, és néha csodálkozom, milyen tartózkodó minden, amit erről az időről írok... A Horthyvilág, a neobarokk úrhatnámság, álúriság. A faji, származási előjogok cigányos fitogtatása. A vérszomjas kapzsiság. A ťközéposztályŤ magatar tása. És ami utána következett... Magyarországon ma sem tudják sokan, hogy a ťpolgárŤ hivatás volt, a középosztály csak érdekszövetkezet." Február 25.: "...Trianon után már csak középosztály maradt, parazita érdekszövetség." Annak bizonyságául, hogy a felv idéki bevonulás képeit Márai szavaira montírozó kollégának újra kellett volna olvasnia Márait, mielőtt reá hivatkozik, itt van még egy idézet 1984. május 23ról: "A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a ťnemzetiŤ jelmezbe öltöztetett képmutat ó kapzsi jobboldali." A műsor jó néhány része tehát gondolkodásmódjában, történelemszemléletében mintha más világban, más történelmi sávban készült volna, mint László József ugyanott közvetített, alaposabb, nemcsak magyar szakértőket megszólaltató filmje a Benesdekrétumokról, a magyarokról és szudétanémetekről (2005) vagy éppen (és mindenekfölött) Romsics és vendégei - Ormos Mária, Szarka Károly, Száraz Miklós György, műsorvezető: Csáky Zoltán - kétrészes beszélgetése, mely sok mindenért kárpótolta a néz őt, és sok mindent a helyére tett, noha a szerkesztők szerencséjére a meghívott három történész és az író aznap föltehetőleg nem nézte a Duna Televíziót. Romsicsék a helyére tették azt is, amiről e beszélgetésig alig esett szó: hogy milyen hibákat követett el a magyar politika az 1918 előtti egykét században, amelyek ugyan abszolúte nem mentik a Trianondiktátum szerzőit, de legalább némi adalékul szolgálnak bibliográfiájukhoz. Friss, érdekes volt Mánfai László, Csendes Csaba - és a történész Ablonczy Ba lázs és Zeidler Miklós - filmje a "Trianonlegendákról". Önmagában szép és érdekes volt Cselényi László - Ablonczy Lászlóval és Ablonczyné Szabó Magdával közös - filmje, a Hunok (a háztetőkön) Párizsban, bár kissé erőltetettnek tűnt jelenléte a Trianoneml ékműsorban. Magamban azzal "intézem el" a június 4i műsort, hogy Cselényi László túlságosan megbízott elődeiben és munkatársaiban, s nem nézett meg személyesen mindent, ami aznap adásba került. Hogy tehát ez még a "kezdet nehézségeihez" tartozott. Nai v vagyok? Lehet. Nem állítom, hogy az elnöknek mindig mindent személyesen meg kell néznie - de ha hetekighónapokig hirdeti, hogy Trianonnapot rendez, ha ehhez megszólaltatja a történelmi egyházak harangjait, ha rendszeres megemlékezéssé kívánja tenni e n apot, magára vállalva a parlament, a pápa vagy az államfő szerepét is - akkor bizony mindent meg kell néznie adás előtt. A politikai giccset, az egyoldalúságot, felületességet különösen akkor nem szabad megengedni, ha olyan mindünknek fontos, tragikus tört énelmi fordulóról van szó, amilyen Trianon. És szóba se hozom, milyen (papírforma szerint ma még és már parlamenten kívüli) politikai csoportok szája ízének felelt meg a műsor egyikmásik mozzanata. Talán akadt a parlamentben is, aki ezt így szerette, ah ogy volt.
