Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-03
17 görög külügyminiszter, megállapítva, hogy a javaslat nem felel meg a görög elvárásoknak, ám tárgyalási alapként elfogadható. Hogy mindkét fél á lláspontját megismerjük, megkérdeztük a kérdéskörről Dimitrisz Kontumasz görög nagykövetet és Szaso Veljanovszki, macedón ügyvivőt. Görög vélemény: - El tudják fogadni Nimitz úr javaslatát? - Elvileg, tárgyalási alapként igen. - És Szkopje elképzeléseit ? - Szkopje lényegében azt mondja, hogy a nemzetközi színtéren és minden más országgal való kapcsolatában az országot nevezzék Macedón Köztársaságnak és csak velünk való kapcsolatában maradjon egy - kétoldalú megállapodással kialakitandó - elnevezés. Szeri ntünk azonban ez nem lenne korrekt megoldás: az nem lehet, hogy egy országot egyszer így hívjanak, másszor pedig úgy. - Miért félnek a Mac edónia névtől? - Egyáltalán nem félünk tőle. Csak éppen nem akarunk félreérthető országnevet a szomszédunkban. Hogy valaki a görög kulturális hagyományba tartozó néven akarja nevezni magát, az - bizonyos feltételekkel - megtisztelő őrá, és hizelgő miránk n ézve. Azonban a név önző célokra történő kihasználása, sőt, kizárólagos kisajátitása abból a célból, hogy történelmi és kulturális tőkét kovácsoljanak belőle - miközben a makedón hagyomány igazi örököseit kizárnák ebből - nos, ez csakis káros hatásokkal já rhat. Mert mondja, ön mit szólna ahhoz, ha valaki hirtelen megjelenne a környezetében és kijelentené, hogy őt pontosan úgy hívják, mint önt, majd egy idő után - az azonos névre hivatkozva - el akarná venni a házát? Macedónia görög terület, ám ha a szomszéd ságában lévő állam ugyanezt a nevet viseli, akkor azok, akik a helyzetet nem ismerik, azt hihetik, hogy a mi Macedóniánk annak a bizonyos államnak a része. Tehát nem a névtől félünk és nem is attól, hogy azt az ókori makedónok tetteinek igazi csodálói hasz nálják - hiszen görög helységnevekkel szinte az egész világon találkozhatunk. A névbitorlók hátsó szándékaitól tartunk, azoktól, akik, kihasználva széles tömegek történelmi tájékozatlanságát, el akarják torzitani a történelmi igazságot, és attól, amihez ez a torzitás a jövőben vezethet. - De hát Szkopjének nincsenek területi követelései önökkel szemben! - A hivatalos Szkopjének immár nincsenek. De léteznek szkopjei csoportok külföldön - Kanadában, Ausztráliában és másutt - melyek másfél évtizede folytatják görögellenes propagandájukat, azt hangoztatva, hogy "fel fognak szabadítani" bizonyos északgörög területeket. Nem félünk tőlük és katonai értelemben természetesen nem félünk Szkopjétől sem. Nem tudhatjuk azonban, milyen következményekkel jár ez a propagan da az elkövetkezendő ötvenszáz évben. A múltban, a görög polgárháború idején egyszer már majdnem "megégettük magunkat". Akkor egyesek meg akarták alapítani "NagyMacedóniát" és ehhez görög területek is hozzátartoztak volna. - A macedónok azonban ragaszko dnak a nevükhöz, mondván, hogy joguk van úgy nevezni magukat, ahogy akarják. - Sajnálom, hogy ezt vitássá tesszük számukra, de ezt a nevet ők politikai okokból kapták, mégpedig nem régebben, mint fél évszázada. A köztársaságukat is Tito hozta létre. Azelőt t nem létezett olyan, hogy macedón nyelv vagy kultúra. - Nem rontja meg ez a névvita feleslegesen a két ország kapcsolatát? - Tudja, amikor a szkopjei államban harcok dúltak, én Kijevben voltam nagykövet. Akkor Szkopje Ukrajnától húsz harckocsit vásárolt, melyek Szaloniki görög kikötőn keresztül jutottak el rendeltetési helyükre. Szkopje kijevi nagykövete akkor azzal mondott nekem köszönetet, hogy mi mentettük meg őket. Mi minden eszközzel támogatjuk Szkopjét, kapcsolataink egyébként - különösen gazdasági téren - kifejezetten jók. - Ön szerint hogyan kellene eldönteni a névvitát?
