Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-19
4 Benes előtérben és célkeresztben - A prágai lapok nem fogadták kitörő l elkesedéssel a Benesnek emelt szobrot. Az értelmiségiek körében népszerű Lidové Noviny elítélte, hogy az avatóünnepségen demonstratív módon részt vett a miniszterelnök, számos kormánytag és pártelnök. (Nsz 9.o.) Jövőre sem várhat ó könnyítés - Belpolitikai nyomás nehezíti a magyar munkavállalók dolgát az EUban (Vg 3.o.) Cikkek: Botrányt kavart Benes prágai szobra Reggel [2005.05.19] Szerző: Gyulay Zoltán KITELEPÍTÉSEK - A csehszlovák politikus kormányzati intézkedései id egenek az európai értékrendtől Nyilatkozatháború tört ki Prága és három érintett ország között: sérelmezik a Benesszobor felállítását. Osztrák diákok 2000ben így tiltakoztak a dekrétumok ellenA nyugati hatalmak 1945ben a potsdami szerződés aláírásáva l hozzájárultak „a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon élő német lakosság, illetve népelemek áttelepítéséhez Németországba”. Ezzel gyakorlatilag elismerték a kollektív bűnösségnek elvét. Hárommillió németet deportáltak Németország különböz ő megszállási zónáiba, miközben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság eredetileg mindössze két és fél millió német nemzetiségű lakos kitelepítéséhez járult hozzá. A nagyhatalmak jóváhagyásával Magyarországgal megállapodás született, hogy kizárólag önkéntes ala pon Csehszlovákiából az ott élő magyarok, Magyarországról az itt élő szlovákok áttelepülhetnek egymás országaiba. Az önkéntesség elvét Csehszlovákia durván felrúgta. A kassai programot követő megtorló politika következtében harminckilencezer magyar nemzeti ségű arra kényszerült, hogy elmeneküljön. A magyarok egyoldalú kitelepítését a győztes nagyhatalmak nem támogatták ugyan, de hetvenezer magyart mégis elűztek szülőföldjéről. Magyarországról azonban a szlovákok csak kis számban kötöttek batyut. Magyarország on a legnagyobb tragédia a németeket érte: összesen kitelepítettek kétszázezer embert. A rendszerváltozás után a kormányok többször és többféle formában is bocsánatot kértek az érintettektől, s természetesen bevonták őket a kárpótlásba is. Ezt a gesztust a zonban mind Prága, mind pedig Pozsony megtagadja a mai napig. Még a brüsszeli intés is mindhiába, a két fővárosban egyszerűen figyelmen kívül hagyják az europolitikusok bíráló szavait: a Benesdokumentumok ellentétesek az Európai Unió alapelveivel. Edvard Benes előbb 1935 és 1938, majd 1945 és 1948 között volt államelnök, 1940től 1945ig a londoni csehszlovák emigráns kormány miniszterelnöke is volt; 1948ban, a kommunista hatalomátvétel után lemondott. Kevéssel később meg is halt. Csehország és Szlovákia ma is védelmébe veszi a második világháború után hozott döntéseket, azt a cseh – szlovák történelem kitörölhetetlen részének minősíti. Arra hivatkoznak, hogy a dekrétumok bár érvényben vannak, de hatályukat vesztették. Edvard Benest pedig az ország(ok) tört énelmének kiemelkedő alakjaként emlegetik. Ezzel aligha intézhető el a bocsánatkérés és a kárpótlás kérdése. Legutóbb Augsburgban, a szudétanémetek hagyományos pünkösdhétfői találkozóján Edmund Stoiber keresztényszocialista politikus, Bajorország miniszter elnöke emelte fel szavát. Az egészet Prága provokációjának és a jószomszédi kapcsolatok durva megsértésének minősítette. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a kollektív bűnösség elve ma Európában elfogadhatatlan. A Benesdekrétumok vitatható és nem fol ytatható örökségei a közös Európának, s „akkor járunk el helyesen, ha mindkét fél tartózkodik attól, hogy ezt az örökséget a többieket bántó és sértő módon a politikai kapcsolatok középpontjába helyezze. Mert ebből csak vita lesz, nem együttműködés, márped ig nekünk nem vitára, hanem együttműködésre van szükségünk” – tette hozzá. vissza Négyszázmillió eurós árvízkár Romániában Reggel [2005.05.19] Szerző: Lukács J.
