Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-10
17 Mindannyian tudjuk , hogy a határainkon túl élő magyarok részére a magyar állampolgárság biztosítását, ezt az egész nemzet számára alapvetően erkölcsi és lelki szükségletet az európai uniós csatlakozás semmiképpen sem képes pótolni. Az egymásra talált magyarság gazdasági föl hajtó ereje is jóval nagyobb lehet, mint az uniótól remélt segítség eredménye. Ezért a módosító javaslat, az előterjesztett törvényjavaslat szűkre szabott, a szülőföld elhagyására ösztönző, az asszimiláció veszélyét figyelmen kívül hagyó kormányzati szánd ékán jóval túlmutatva, az elszakított nemzetrészek jogfosztottságban élő tagjai részére a Magyar Országgyűlés által az anyagi támogatáson túl megadható legszélesebb körű lényegi rendezést, az emberiességből fakadó megoldást kínálja. Azaz a történelmi jóvá tétel szükségességét szem előtt tartva, az igazságosság és a méltányosság elvétől vezérelve és a határainkon túl élő magyarokat mai napig gyakran érő atrocitások megszüntetésének elősegítése érdekében a módosító javaslat a magyar állampolgárság alanyi jogi jellegét hangsúlyozva segíti helyreállítani annak jogfolytonosságát. Mindezt a jogszabályok széles körének áttekintése után, a lehető legegyszerűbb eljárásban. II. Európa és Magyarország szomorú történelmi öröksége és mai napig megoldatlan problémája, h ogy az első világháborút követően a magyar államhatárok etnikaitörténelmigazdaságföldrajzikulturális szempontokat figyelmen kívül hagyó, erőszakos megváltoztatásával a Magyar Királyságtól elcsatolt területen élő lakosság elveszítette magyar állampolgárs ágát. Az 1920. június 4én aláírt trianoni békeszerződés (becikkelyezte az 1921. évi XXXIII. törvénycikk) kollektív büntetéssel felérő 61. cikke szerint mindazok a személyek, akiknek illetősége olyan területen van, amely azelőtt a volt OsztrákMagyar Mon archia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja, tehát az utódállamét. Lehetséges volt elméletben a magyar állam polgárság megtartása, azonban ehhez egy éven belül el kellett hagyni a szülőföldet, ezért ezt kevesen választották. Aki maradt az egy csapásra elvesztette magyar állampolgárságát. A Magyar Királyság 1938 és 1941 között négy lépésben, gyakorlatilag békés ú ton visszavette elszakított területeinek mintegy 40%át, és csaknem 5 millió lakost, amelynek többsége magyar nemzetiségű volt. A részleges területvisszatéréseket a törvényhozás minden esetben törvénnyel szentesítette. Ezekben a törvényekben, az 1938. évi XXXIV., az 1939. évi VI., az 1940. évi XXVI. és az 1941. évi XX. törvénycikkekben a magyar állam érdemben visszaadta a visszatért területeken – a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken – élőknek a magyar állampolgárságot. Ez az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztés követelményéből fakadt, és azokat érintette, akik a trianoni békét követően az elcsatolt területen maradtak és magyar állampolgárságukat a szülőföldjükön való maradás miatt vesztették el. A volt Jugoszláviához tartozó, vol t magyar területek egy részének visszafoglalására 1941ben került sor. A magyar vezetés azonban, tekintettel a két állam között nem sokkal korábban megkötött örökbarátsági szerződésre, úgy határozott, hogy csak akkor vonulnak be a magyar területekre, ha a délszláv állam felbomlik. Erre április 10én került sor, amikor a horvátok kikiáltották az önálló Horvátországot. A magyar csapatok 1941. április 11én lépték át a trianoni határt, és április 13ig visszafoglalták a Bácskát, a Baranyaháromszöget és a Mura vidéket. A visszafoglalt délvidéki területeket az anyaországgal egyesítő 1941. évi XX. törvénycikk 4. §a a magyar állampolgárság automatikus – tehát további hatósági intézkedés nélküli – visszaszerzésének három alapvető feltételét szabta: - 1921. évi jú lius hó 26. napján az akkor érvényes magyar jogszabályok értelmében kétségtelenül magyar állampolgárok voltak, - az 1921. évi XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés következtében váltak a SzerbHorvátSzlovén királyság állampolgáraivá,
