Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-24
12 idején megszerezték a zsidók vagyonát. Tehát ha minden jól megy, az év végére kitisztul a kép, s nem mérgezi – vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint eddig – a társadal mi légkört tovább ez a kérdés. Sokan persze boszorkányüldözésnek nevezik azt, ami Pozsonyban folyik. Pedig senki nem üldöz senkit. Csak nyilvánosságra kerül az, aminek tizenöt évvel ezelőtt kellett volna. A listán szereplő személyek meghurcolására nem lehet számítani, karrierjük nem tör ik ketté, a tönkretett életek miatt perekkel nem kell szembenézniük. Maximum erkölcsi meghurcolásról lehet szó. Szlovákiában ugyanis Meciarék elbagatellizálták a lusztrációs, vagyis átvilágítási törvényt, amely a volt rendszer besúgóit és prominenseit kipa terolta volna a közéletből. Éppen ezért kérdőjelezik meg sokan a listák hasznát tizenöt évvel a rendszerváltás után. A politikai pártok közül is egyedüliként a Magyar Koalíció Pártja reagált szigorúan: ha olyan személy került (például kinevezve) az MKP rév én pozícióba, aki rajta van az ügynöklistákon, az mondjon le, vagy lemondatják. És ez nemcsak az országos szintre, hanem a kerületekre és a járásokra is vonatkozik. S az MKP csak olyan jelölteket indít a következő választásokon, akiknek a múltja tiszta. Ne m tudnak azonban mit kezdeni az olyanokkal, aki jelenleg választott tisztségekben vannak, mert nem mondathatják le őket, csak az biztos, hogy nem kerülnek a következő választáson pozícióba. A szlovákiai magyar sajtóban egyetlen nevet ragoznak manapság, Ne szméri Sándorét. A Magyarországon is jól ismert jobboldali újságíró, volt Csemadoktitkár (a szlovákiai magyarok kulturális szervezete), a Magyar Nemzet pozsonyi tudósítója ugyanis perrel fenyegetőzött, aminek hatására az egyetlen szlovákiai magyar napilap , az Új Szó elnézést kért tőle, amiért az ügynökök között szerepeltette nevét. Csakhogy Neszméri tényleg ügynök volt. Ahelyett, hogy hallgatott volna, elnézést kért volna, vagy egyszerűen kilépett volna a közéletből, vádaskodni kezdett. Így ő lett az ügynö klista szlovákiai magyar arca. Az emberek két hét alatt elfelejtették volna, ám ő belegravírozta magát a köztudatba. Vannak azonban olyanok, akik méltósággal viselték az akták nyilvánosságra kerülését. Lemondott MKPelnökhelyettesi pozíciójáról Duka Zólyo mi Árpád (EPképviselőnek megmaradt, mert az választott funkció), távozik Claude Baláz, a külföldi szlovákokért felelős kormánybiztos is. Rájuk csak kevesen fognak mutogatni, megtették, amit kellett. Később természetesen tisztázhatják magukat, kikérhetik a ktáikat, s nyilvánosságra hozhatják, hogy bebizonyítsák, nem ártottak senkinek. Már ha megvannak az aktáik, ugyanis a papírok érdemi része, vagyis az ügynökök tevékenységét dokumentáló részek kilencven százaléka eltűnt. Állítólag a párkányi malomban őrölté k le azokat közvetlenül az 1989es bársonyos forradalom után. Többnyire csak a bejegyzések maradtak meg, bár az sem mind, de a kilencven hiányzóból valamivel több mint hatvanat sikerült rekonstruálnia a Nemzeti Emlékezet Hivatalának (ÚPN). Köztük Vladimír Meciar háromszoros exkormányfőét. Az ő papírját ugyanis valaki kitépte a dokumentációból. Ján Langos, az ÚPN igazgatója ezt ahhoz a kisdiákhoz hasonlította, aki kitépi ellenőrzőjéből azt a lapot, amelyen az egyes osztályzat van, de elfelejti, hogy az osztá lykönyvbe is beírták az egyest. Summa summarum, annak, aki tisztázni akarja magát, szerencsésnek kell lennie. Szilvássy József, a Népszabadság pozsonyi tudósítója, az Új Szó egykori főszerkesztője például állítja, a neve indokolatlanul szerepel a listán, h iszen nem írt alá s nem is jelentett. Ezért éppen volt lapjában tett közzé egy felhívást, hogy jelentkezzen, akinek ő ártott. Ez is egy útja a tisztázásnak, bár ki tudja, hogy nem kacskaringóse, hiszen tizenöthúsz évvel a történtek után bárki bejelentkez het, hogy márpedig neki Szilvássy ártott, aztán az is lehet, hogy nem ismerték egymást. De az is lehet, hogy tényleg ártott. És persze ügynök és ügynök között is volt különbség. Grendel Lajos író, akit megfigyelt a titkosszolgálat, a tegnapi Új Szóban jel entetett meg egy nyilatkozatot. Őt Balla Kálmán költő figyelte meg, méghozzá úgy, hogy minden lépésüket megbeszélték. Grendel tudta, mit kell mondania a kihallgatáson, mert Ballától mindent tudott. Tehát, mocskos ügynök volte Balla, vagy jó szolgálatot te tt? Hiszen Grendelre ráállítottak volna mást, ha ő nem vállalja. A. Nagy László, a szlovák parlament emberi jogi bizottságának elnöke nyilvánosságra hozta a róla vezetett aktát. Őt megfigyelték, majd megpróbálták beszervezni, később mint megbízhatatlant f élretették. A magyar politikus arra figyelmeztet: akik nem élték át a titkosrendőrség zaklatását, nincs erkölcsi joguk ítélkezni azok fölött, akik nem bírták a nyomást. Mert minden eset más. vissza Blöff 168 Óra 2005/12 Sz erző: Nagy József
