Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-23
10 A Vadim "utáni" pártalakulat válaszúthoz érkezett: vagy többékevésbé demokratikus pártalakulattá válik, levetkőzve szélsőséges törekvéseit, s a továbbiakban a szociáldemokratákkal szövetségben politizál - távlatilag be is olvadhat , vagy vezérétől megfosztva, fokozatosan jelentéktelenségbe süllyed. Szavazói ez esetben is a mai szociáldemokratákhoz pártolnak át. Ezzel azonban a Basescu elnök által szorgalmazott előre hozott választások, melyek a szociáldemokrata vezetők bénító parlamenti hatalmát lennének hivatva megtörni, a mai kormánypártok számára kilátástalanná válhatnak. Az elnök bizonytalan jövő elé nézhet. A NagyRománia cégéreinek átf estése tehát korántsem egy jelentéktelen zsebpártocska magánügye, hanem az egész román politikai erőteret meghatározó, nagy horderejű fordulatnak ígérkezik. vissza A szerző újságíró És a mások kisebbségei? Népszabadság • Hegyi Gyula • 2005. március 23. Az Európai Unió nagy többséggel úgy döntött, hogy elhalasztja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Horvátországgal. A döntés indoka, hogy Horvátország nem tesz meg mindent a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina táborn ok elfogásáért és Hágába szállításáért. A nyugati média látványosan prezentálta, hogy Gotovina nemzeti hősnek számít Horvátországban, óriási arcképei díszítik az utcákat, s a horvát titkosszolgálat fellépett azon nyugati ügynökök ellen, akik megpróbáltak i nformációt szerezni a hollétéről. Az EU döntése komoly külpolitikai vereség Magyarország számára, hiszen a szavazásnál az unió valamennyi nagyobb hatalmával és - Ausztriát leszámítva - az összes régi taggal szembekerültünk markánsan Horvátországpárti állá spontunkkal. A kormány számára különösen elgondolkodtató lehet, hogy a szocialista és liberális kormányok kivétel nélkül velünk szemben szavaztak, s a zágrábi jobboldali kormányt Budapesten kívül (eredetileg) csak a térség három jobboldali kormánya támogat ta. Természetes, hogy a magyar kormány a jószomszédságpolitika, a majdani magyar befektetések és a határ menti együttműködés érdekében szorgalmazza Horvátország mielőbbi felvételét az EUba. Az is elképzelhető, hogy a hágai bíróság agilis főügyésze, Car la del Ponte túlságosan komolyan veszi a feladatát. Mégis sajnálatosnak tartanám, ha a magyar közvélemény nem ismerné meg a lehetséges ellenérveket. Gotovina és katonatársai több százezer szerbet űztek el szülőföldjükről, számos civilt pedig legyilkoltak a Vihar fedőnevű hadművelet során. A horvátországi szerbek vezetői kétségkívül rövidlátó politikát folytattak, de ez sem indokolhatja több százezer ember kiűzését saját hazájából. Ha a nemzetközi közösség megpróbálja felelősségre vonni e háborús bűnök felel őseit, akkor ez aligha tekinthető Horvátország "méltánytalan politikai kirekesztésének". Ugyanilyen alapon büntetik - Horvátországnál sokkal súlyosabban - a boszniai szerb közösséget és Szerbiát is. A háborús bűnökkel vádolt koszovói miniszterelnök éppen a zért adta fel magát Hágában, mert tudta, hogy a nemzetközi közösség komolyan veszi a hágai Nemzetközi Bíróságot. Sok horvát ugyanezt várta volna el Gotovinától és a nacionalista zágrábi kabinettől. Magyarország az elvi nyilatkozatok szintjén elkötelezett híve a kisebbségi jogoknak. Ehhez képest igen könnyen napirendre tért afelett, hogy közvetlen szomszédságában több százezer szerbet elüldöztek a szülőföldjéről. S amikor a nemzetközi közösség - meglehet, ellentmondásos módon - megpróbál igazságot tenni a dologban, akkor mindenkinél hangosabban állunk a másik oldalra. Ilyen alapállásból nehéz lesz más esetekben az emberi és kisebbségi jogokért kiállni. A magyar kisebbséget ért sérelmek esetében hagyományosan azok az országok (Hollandia, az északi államok) a legmegbízhatóbb szövetségeink, amelyek most a legkeményebben követelik a horvát háborús bűnösök megbüntetését. Ezek az országok - sokak számára meglepő módon - elvi alapon ellenzik a kisebbségek elleni atrocitásokat. Ha jobban meggondolom, az elmúlt tiz enöt évben sohasem fordult elő, hogy egy magyar kormány a határon túli magyarokat leszámítva bármilyen más kisebbség jogaiért kiállt volna. A koszovói romák pogromszerű
