Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-23
9 Az arculatváltás mögött ugyanis olyan nemzetközi és belpolitikai kényszerek rejlenek, amelyek a román politikára a kö zeljövőben akár meghatározó hatást is gyakorolhatnak. Corneliu Vadim Tudor "viszszavonulása" azt jelzi, hogy a pártelnöknek is föl kellett ismernie: a mai Európában egy nyíltan magyarellenes politikai alakulatnak már nincsenek reális esélyei arra, hogy s zalonképes politikai erőként fogadtathassa el magát és céljait. Ma már - a nagyrészt továbbra is nacionalista beállítottságú - román közvélemény is viszolyog attól a gyűlölködő hangnemtől, melyet a '89 utáni román közéletben Vadim Tudor honosított meg. V adim - antiszemita meggyőződéséhez híven - eredetileg a zsidósághoz való közeledésben látta pártja és önmaga átmentésének lehetőségét. Ám a filoszemita fordulat nem bizonyult hatékonynak, még ha a nyugati zsidó diaszpórában sikerült is hozzá partnereket ta lálni. Vadimnak rá kellett döbbennie: vagy a "nemzetközi zsidó összeesküvés" nem annyira hatékony, amilyennek képzelte, vagy "a zsidók" túlságosan ravaszok ahhoz, hogy átverhesse őket. A bölcs vezető úgy gondolta tehát, ideje háttérbe vonulni. Önkritikusan (bár kissé önmagának is ellentmondva) beismerte, hogy nem büszke arra, amit korábban mint politikus tett, s ezért a továbbiakban ortodox teológiai doktorátusának és a népnevelés magasztos céljainak szenteli idejét. Kosmos néven televízió- és rádióadások at indít. Tervei szerint minden este megvilágosító vitaműsorokkal alapozza meg egykori pártjának európai politikáját. Hiszen továbbra is a párt tiszteletbeli elnöke marad, akinek a vezetés minden fontos kérdésben továbbra is kikéri majd a véleményét. Magya rán: egyelőre a mosdatlan szájú gyűlölködésről a nemzeti kizárólagosság szofisztikáltabb, némileg eurokonform formáira tér át. Vadim eddigi pályafutása azonban a visszalépés bölcsességét igenigen valószínűtlenné teszi. Az ember arra kényszerül, hogy a r omán Arturo Ui bölcs önmérsékletére plauzibilisebb magyarázatot keressen. S aki keres, az talál. A román politikai életben valóban van egy meghatározó személyiség, akinek unalomig ismert bölcsessége és ravaszsága tényleg alkalmasabb efféle zseniális ötlete k kifundálásához. Ion Iliescuról van szó. Román ellenzéki körökben már a kezdetektől evidencia volt, hogy Vadimot az új Iliescu- Petre Romanféle "forradalmi" hatalom találta ki. Kettős feladat hárult rá: egyrészt nacionalizmus dolgában neki kellett szol gáltatnia azt a viszonyítási alapot, melyhez képest a Front, majd a Társadalmi Demokrácia Pártjának - önmagában is szélsőséges - nacionalizmusa mérsékeltnek, a nemzetközi színtéren eladhatónak bizonyulhatott, másrészt neki kellett generálnia azt a közhangu latot, melyet aztán a "szociáldemokraták" a maguk céljaira oly hatásosan fölhasználhattak. Később azonban Vadim kezdett komoly teherré válni. Egyrészt a nemzetközi politika Vadim sikereit is a hatalom birtokosainak számlájára írta, s a párt parlamenti je lenléte a nemzetközi kapcsolatokat is megnehezítette. Másrészt Vadim éppen a szociáldemokratáktól vitt el fontos szavazatokat. Addig azonban, amíg a szociáldemokraták nyeregben érezhették magukat - márpedig a legutóbbi választások második fordulójáig így v olt - Vadim nem jelentett számukra komoly veszélyt. De a választásokat a szociáldemokraták egyértelműen miattuk veszítették el. Vadim nélkül ugyanis a párt szavazói (a választók kb. 15 százaléka) csaknem kivétel nélkül a szociáldemokratákra szavaztak volna . Ez megpecsételte Vadim sorsát. Ha Vadim valóban Iliescuék kreatúrája, akit titkosszolgálati eszközökkel nyilvánvalóan kezdettől a kezükben tartottak, akkor a politikai életből való eltűnése csupán idő kérdése volt. Vadim megpuhítása már közvetlenül a vál asztás után megkezdődött. Titkosszolgálati forrásokból származó adatok alapján fölröppent a hír: bizonyítékok vannak rá, hogy Vadim volt főszerkesztőjének, Eugen Barbunak annak idején rendszeresen gyereklányokat hajtott fel. Ezzel alapozta meg karrierjét. Vadim a figyelmeztetést kénytelen volt komolyan venni. A döntés legfontosabb indoka azonban mégiscsak az, hogy az új párt, mely a NagyRománia Néppárt nevet viseli majd, e pillanatban az egyetlen olyan virtuális szövetséges, melynek segítségével a szociáld emokraták egy következő választási fordulóban visszaszerezhetik fájdalmas váratlansággal elveszített hatalmukat.
