Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-17
16 Az előjelek baljósak voltak. Nem csupán azért, mert a törvényszék főügyésze több fórumon is bepanaszolta a zágrábi kormányt, mondván, együttműködése nem teljes. Ám talán ennél fontosabbnak bizonyult, hogy Carla Del Ponte kedden azt is bejelentette, elkészült a Nemzetközi Törvényszék történetének két utolsó vádirata is. Ljube Boskovszki, Macedónia egykori belügyminiszte re és Johan Tarcsulovszki rendőrtiszt felelős azért, hogy a szkopjei kormány fegyveresei albán civileket öltek meg a macedóniai albánok 2001es zendülésének leverésekor. Boskovszki volt amúgy az a hazafi, akik 2002ben szerencsétlen pakisztáni és indiai il legális határátlépők meggyilkolását rendelte el, úgy prezentálva az esetet, hogy Macedónia az alKeida egyik sejtjét semlegesítve, belépett az iszlamista ihletésű terrorizmus ellen hadat viselő koalícióba. A főügyész bejelentésével párhuzamosan a törvénys zék elnöke, Theodor Meron Belgrádban megerősítette: a hágai intézmény addig nem fejezi be munkáját, amíg a három legkeresettebb vádlott szabadlábon van. A boszniai szerbek egykori elnöke, Radovan Karadzic kiadását Bosznia szerb entitásától várják, a boszni ai szerb hadsereg parancsnoka, Ratko Mladic állítólag Szerbiában bujkál, így elfogását Belgrád feladatának tartják, míg Gotovinát Zágrábnak kellene szállítania. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata szerint Hágában 2008ig első fokon be kell fejezni mi nden eljárást, 2010ig pedig a fellebbezéseket is le kell zárni. Az utolsó vádiratok elkészülte az EU és a zágrábi kormány mozgásterét egyaránt csökkentette. Az uniós tagállamoknak az elveken túl figyelembe kellett venniük, hogy a nyomás eredményes is lehe t: Belgrádban rövid idő alatt kilenc körözött vádlott adta fel magát. Ez a folyamat feltételezhetően megtorpant volna, ha Zágrábbal kivételt tesznek. Horvátország együttműködését elégtelennek minősítették, mert nem adta ki Gotovinát, és mert nem tudta/nem akarta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a vádlott nem tartózkodik az országban. Ezt nyilván akkor tudná megtenni Ivo Sanader kormánya, ha közölné a törvényszékkel, hogy hol rejtőzködik Gotovina, aminek politikai következményei a tábornok elfogásával gyak orlatilag egyenértékű lennének. Az óriásplakát és a "hazafiasan dacos" retorika nem maradt hatástalan: a horvátországi közvélemény hagyja magát az EU – pontosabban Gotovina kiadatása – ellen hangolni. Nem mellesleg korábban sem támogatta a feltétlen hágai együttműködést: Zágrábban máshogy tekintenek azokra, akik 1995ben visszafoglalták az ország egész területét. A kormánynak ezt is mérlegelnie kellett, amikor az üggyel foglalkozott. Vélhetően nincs okunk kételkedni abban, hogy Sanader az unióban képzeli e l Horvátország jövőjét, ám most a Gotovinát oltalmazó hálózatot nincs ereje szétszakítani. Jelenleg nem valószínű, hogy kész kockáztatni politikai jövőjét, és a közvélemény, illetve pártja radikális szárnya ellenében cselekedni. E tekintetben a döntés az, ami: halasztás a megoldás helyett. Az unió a csatlakozási tárgyalások megkezdését halasztotta el, Sanader pedig pályafutásának egyik döntő ütközetének megkezdését. Az EU döntése nem kedvez a kisebbségbe szoruló "integracionistáknak" sem, akik attól tartan ak, hogy az elutasítás hatására a lakosság még nagyobb számban fordul el az uniótól, Horvátország pedig ugyanott találja magát, ahonnan másfél évtizede menekülni próbál: Szerbiával egy csoportban. vissza NAGY ÜGYEK, PITI JÁT SZMÁK Arról, ahogyan az Eörsibalhé kapcsán a sajtó magához nyúlt [16.2.2005] A teljes Eörsibotrány és a posztbotrányok sorozata másképp alakult volna, ha a sajtó megpróbál intimebb kapcsolatot ápolni azzal, ami valójában történt. Bizonyítás következi k: Mit is mondott Eörsi? Az Eörsiellenes felháborodás egyik deklarált oka egy szöveghely a 168 óra c. hetilapból. Idézzük: Az SZDSZ markáns álláspontjával magára maradt. A népszavazási kezdeményezést nyíltan elutasító párt szerint választani kell au tonómia és állampolgárság között. – Választani kell – véli Eörsi Mátyás SZDSZes honatya. – Ha magyar állampolgárságot kapnak a Romániában élő magyarok, az autonómiáról le kell mondaniuk. Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek? (Magyarrá szavazva , 168 óra 2004/38)
