Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-17
10 Hogyan legyünk önzők? Népszabadság • SzentIványi István • 2005. március 17. Az Európai Unió 20072013as időszakra vonatkozó költségvetési tervének vitája örvendetesen nagy nyilvánosságot kapott Magyaror szágon. Kevésbé örömteli viszont az a képzet, ami e vita során hazánkban kialakulni látszik. Mintha az unió költségvetése egy gigantikus nyerőautomata lenne, melyből minimális pénzmennyiség bedobásával a lehető legnagyobb összeget kell kicsikarni. Mindezt a szolidaritásra hivatkozva, mondván, hogy a közösség érdekében elköltött pénz a közösség egészére jótékony hatással van, függetlenül a felhasználás konkrét helyétől. A magyar álláspont szerint ez arra kötelezi az EU tehetősebb országainak lakóit, hogy zok szó nélkül finanszírozzanak magyarországi beruházásokat. A szolidaritást a Magyar Köztársaság persze csak félig gondolja komolyan. Ha valóban úgy vélné a magyar politika, hogy a Magyarországon kívül elköltött uniós pénzek is számítanak, akkor nemcsak a k özösségi költségvetés alig egyharmadát kitevő strukturális és kohéziós alapok elosztásáról lenne markáns elképzelése. Ám mivel csak a nekünk címkézett előirányzatokkal törődünk, szem elől tévesztjük az egyéb lehetőségeket és buktatókat. Jelenlegi formájába n a költségvetés belső arányai olyan politikai irányvonalat konzerválnak, melynek hátrányos stratégiai elemeit a strukturális és kohéziós támogatási rendszer nem kompenzálhatja. Ennek kirívó példája az unió javasolt külső támogatási rendje. A költségveté si terv öt fejezetből áll, melyek közül a negyedik Az EU mint globális partner címet viseli. Ez hivatott meghatározni az unió külső politikáinak kereteit, beleértve az előcsatlakozási alapokat, a szomszédságpolitikai és a fejlesztési eszközöket. Ez a fejez et a bizottság javaslata szerint 2007ben a közös költségvetés 8,5 százalékát tenné ki, ami 2013ra 9,9 százalékra emelkedne. Számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy ezt az összeget milyen módon használjuk fel. Az unió regionális külpolitikája a koncentr ikus körök elvét követi. A legszorosabb kapcsolatot természetesen a tagjelölt országokkal (Horvátország, Törökország) kívánjuk ápolni, amelyek mellé a bizottság - korlátozottabb együttműködési lehetőségekkel ugyan, de tagság kilátásba helyezése mellett - b e kívánja vonni a NyugatBalkán valamennyi államát ún. potenciális tagjelölt országként. Céljaiban és eszközeiben visszafogottabb, ám ugyancsak kiemelt területnek tekinthető a szomszédságpolitikába tartozó kör, amely ÉszakAfrika és a KözelKelet, valamint KeletEurópa és a Kaukázus államaira terjed ki. A világ többi részével fejlesztési és gazdasági együttműködés képzelhető el, ami jobbára a harmadik világ fejlődő országait segíti az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításában. Az unió külső politikája egyértelműen az egykori nagy gyarmattartó államok privilegizált kapcsolatainak fenntartását és erősítését szolgálja. A fenti struktúrát tekintve meglepetésként érhet bennünket, hogy a bizottság a fejezet kiadásai között hét év átlagában 49 százalékot juttatna a fejlesztési együttműködésnek, míg az előcsatlakozási alapnak és a szomszédságpolitikának csak 15, illetve 16 százalékot. Sovány vigasz számukra, hogy a jelenlegi költségvetési ciklusban - miközben valamennyi soros elnökség elsődleg es prioritásnak tekintette a bővítést, a tagjelölt államok - köztük Magyarország - sem kaptak lényegesen több támogatást az unió költségvetéséből. Ez azért rávilágít arra, hogy a szavak és a tettek itt sincsenek mindig összhangban egymással. Érdekes az i s, hogy 2007ben a Törökország számára biztosított források arányaikban nem haladják meg a szomszédságpolitikában érintett országok részesedését, és még 2013ban is messze elmaradnak majd attól a szinttől, amit jelenleg Románia vagy Bulgária elér. Minden j el arra mutat, hogy az egységes szomszédságpolitikán belül megmarad a délmediterrán térséggel való együttműködést finanszírozó program és a volt szovjet tagköztársaságokat támogató alap közötti aránytalanság, aminek eredményeként ÉszakAfrika és a KözelKe let országai másfélszer annyi forráshoz jutnak, mint keleti szomszédaink - beleértve Oroszországot és a kaukázusi államokat is. Ugyanakkor az EU a Palesztin Hatóságnak évente GDPje 10 százalékát meghaladó támogatást nyújt. (Magyarország - felvevőképességé nek állítólagos korlátai miatt -
