Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-17
11 legfeljebb GDPje 4 százalékának megfelelő összeget kaphatna a strukturális és kohéziós alapokból!) Moldovában az egy főre jutó éves GDP 2004ben alacsonyabb volt, mint Nicaraguában vagy Kambodzsában. Ennek ellenére 2001/20 02ben Nicaragua négyszer annyi uniós támogatást kapott, mint Moldova. Az unió külső politikája egyértelműen az egykori nagy gyarmattartó államok privilegizált kapcsolatainak fenntartását és erősítését szolgálja. Nem állítom, hogy az EUnak és Magyarorsz ágnak nem kell osztoznia a fejlett világnak a harmadik világ felzárkóztatásáért vállalt közös felelősségében. Azt sem mondom, hogy számunkra e tevékenység semmilyen közvetlen vagy közvetett előnnyel nem jár. De hazánk stratégiai érdekeit sokkal jobban szol gálná, ha az unió az előcsatlakozási folyamat finanszírozására fektetne nagyobb hangsúlyt, és emellett újjáépítené az EUnak az utóbbi években teljesen kiürült keleti kapcsolatait is. 2004. május 1. előtt javarészt a nyolc keletközépeurópai tagjelölt á llam jelentette a keleti kapcsolatokat. Az unió eddig nem volt még hajlandó szembenézni az új szomszédság révén jelentkező kihívásokkal, sőt láthatóan a nyolcak keleti ambícióival és aktivitásával sem tud mit kezdeni. A költségvetési terv ideális lehetőség et kínál arra, hogy a bővítés utáni helyzetnek megfelelően átalakítsuk az EU külső politikáit és azok finanszírozási rendjét. Ha balkáni szomszédaink és Törökország csatlakozása sikeresen lezárul; ha Ukrajna demokratikus jogállammá és valóban működő piacga zdasággá válik; ha Belorussziában enyhül a diktatúra szorítása; ha Moldova egységes, életképes állammá alakul; ha megteremtjük a békét és stabilitást a Kaukázusban, akkor ezzel Magyarország is legalább annyit nyerne, mint a strukturális alapok eredményes f elhasználásával. Bárhova irányítjuk az EU külső támogatásait, azokból Magyarországon nem épül sem autópálya, sem szennyvíztisztító. Ám ha stabil és prosperáló, az európai integráció valódi esélyével rendelkező országok vesznek bennünket körül, akkor a sz ámukra biztosított források többszörösen megtérülhetnek az unió egészének is, és Magyarországnak különösen. Ehhez persze az szükséges, hogy a felosztás újragondolása érdekében mi is felemeljük szavunkat. Legyünk végre egyszer igazán önzőek, és ne csak magu nkra gondoljunk. vissza A szerző az Európai Parlament képviselője (SZDSZ) Összmagyar újságírószövetséget! g.kurucz, 2005, március 14 - 19:52 Belföld | Vélemény Közeledik március 15e, így muszáj egy javaslattal élnem. Nemr égiben egyik kollegám mesélte, hogy egy ifjú erdélyi újságíró hölgy szerint nyári tábort kellene szervezni Székelyföldön a kárpátmedencei zsurnaliszták számára, merthogy a délvidékiek nagy része nem ismeri a kárpátaljaiakat, a felvidékiek az erdélyieket, és így tovább. Remek gondolat. Ám én tovább mennék. Alakítsuk meg a kárpátmedencei magyar újságírók szövetségét! Ez több okból is égetô tennivalónak tûnik. A határon túliak elôtt is közismert, hogy Magyarország az újságírószervezetek terén sem áll valam i fényesen. Egyik oldalon ott pompázik egy nagyrészt posztkomcsi alakulat, enyhe neosztálinista beütéssel, a másikon meg egy tipikusan impotens jobboldali csapat. Adott tehát az evolúciós zsákutca. Persze mûködnek az elektromos és a katolikus újságírók sze rethetô és respektálandó szervezetei, de utóbbiak viszonylag belterjesnek mondhatók. Eközben a muravidéki zsurnaliszták tényleg nem találkoznak, tárgyalnak valami gyakran a székelyföldiekkel, a horvátországiak meg velünk, pesti firkászokkal. Pedig állandó kapcsolattartásra, véleménycserére, egymás bátorítására, információkkal való ellátására, netán közös akciózásra bizony szükség lenne. Fôleg 2005ben. A helyszínt mondjuk módosítanám, Székelyföld helyett például a mártélyi Tiszapartot vagy Lakitelek környé két ajánlván, hiszen a vajdasági és a kárpátaljai kollegák – finoman szólva – nem a legkönyebben kapnak vízumot Romániába, ami önmagában vérlázító, de sajnos tény. Gyûljünk tehát össze mindannyian, kárpátmedencei újságírók, akiknek valóban fontos ez a sza kma, és az ôrvidéki, magyarországi, muravidéki, délvidéki – horvátországi, vajdasági – , kárpátaljai, felvidéki és erdélyi, sôt csángóföldi magyar kérdés! S természetesen a diaszpórában élô újságírókról sem feledkezhetünk meg, olyannyira nem, hogy akár még a
