Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-05
5 Az 55 éves Lazarevics tábornok ellen két éve emelt vádat az 1993ban megalakult ENSZtörvényszék, további három magas rangú szerb rendőr- és katonatiszttel, Nebojsa Pavkoviccsal, Szreten Lukiccsal és Vlasztimir Djordjeviccsel eg yütt. A többségében albánok lakta Koszovó tartományban a Milosevicsrezsim 1999ben erőszakkal akarta megoldani a politikai, gazdasági és etnikai válságot. A koszovói fegyveres albán lázadók elleni offenzíva és a helybeli szerbek védelmének leple alatt a szerb belbiztonsági erők kegyetlen vérengzéseket hajtottak végre az albán civilek ellen. A négy szerb tábornoknak kiemelkedő szerepe volt a feladat koordinálásában és végrehajtásában. Mindannyiuk felett öt vádpont alapján ítélkeznének Hágában. Az ICTY bűn ösnek tartja őket koszovói albán civilek tömeges meggyilkolásában, elűzésében, deportálásában, emberiség elleni bűncselekményekben és a nemzetközi hadijog megsértésben. Hírek szerint Pavkovics és Lukics is arra készül, hogy feladja magát. Bár Szerbiában sokan átoknak tartják az ICTYt, megfigyelők emlékeztetnek: az érdemi együttműködés Hágával kötelező a Szerbia és Montenegrói államközösség tervezett EU- és NATOcsatlakozási tárgyalása szempontjából. A törvényszék még legalább 15 gyanúsított kiadatását v árja Belgrádtól. Hága szerint Szerbia és Montenegróban gyakran felbukkan a két legkeresettebb délszláv háborús bűnös, Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek exelnöke és volt tábornoka, Ratko Mladics is. David Leakey, a Boszniában állomásozó EUbékefenntart ók parancsnoka szerint Szerbia és Montenegró hatóságai már sokszor elfoghatták volna őket. vissza A leggyengébb láncszem Népszabadság • Kis Tibor • 2005. február 5. Mára nálunk is, a határon túli magyarság körében is lényegében lecsengett a kettős állampolgárság körüli heveny hisztéria. Szabadkán ugyan az utóvédharcok keretében ez ügyben még futottak a minap egy kört a legvérmesebb kisebbségi vezetők, de ők is tudták: ez a tanácskozás már legfeljebb csak az arcuk megő rzését szolgálja. Igaz, Szabadka még e minimális célt sem volt képes elérni - az ottani történések azok érvanyagát erősítették, akik a népszavazáson nemmel voksoltak. A "szabadkaiak" ugyanis kormányzati megtévesztés áldozataiként akarták beállítani azoka t az anyaországi szavazókat, akik elvetették a kettős állampolgárságot, márpedig ez sokkal inkább tűnik megmosolyogtató vádaskodásnak, mintsem adekvát válasznak, bátor szembenézésnek a kialakult helyzettel. Mint ahogy sokan azt sem díjazták nálunk, hogy a tanácskozás delegációt menesztett Budapestre, hogy - okafogyott volta ellenére - a kettős állampolgársághoz való "ragaszkodásukat" tudassák a magyar választókkal. A kisebbségi radikálisok szóvivőjeként érkező Kasza József és Bugár Béla - miután találkozott Gyurcsánnyal - látványos vállvonogatások közepette kegyesen beleegyezett, hogy afféle pótlékként tárgyaljanak majd a kormány nagyvonalúnak, ámde az anyaország számára költségesnek ígérkező Szülőföldprogramjáról. A kettős állampolgársági lufieregetést a j elek szerint már a Fidesz is befejezte; Rogán Antal a napokban felvetette: az ügyre esetleg majd csak tíz év múlva lehet komolyan visszatérni. Kérdés: ha ez most már ennyire világos ellenzéki oldalon, akkor, miért nem volt az pár hónappal ezelőtt is? Persz e tudjuk miért. Mindesetre, bármilyen nagy árat fizettünk is az említett tudásért a magyarmagyar viszonyban, ma már az is látható, hogy a referendum azért mégsem volt teljesen haszontalan. Annak ellenére sem, hogy december 5. nagy károkat okozott, nehez en gyógyuló sebeket ejtett nálunk is, a határon túl is. Úgy látszik azonban, e hatalmas pofon kellett ahhoz, hogy néhány dolog tudatosuljon kisebbségi ügyeink állapotát illetően. E bajok egyébként eddig is megvoltak, de a pártszférában a népszavazási eredm ények közzétételéig láthatóan a kutyát sem érdekeltek. Így például december 5. rávilágított egy korszerű kisebbségi stratégia hiányára, a magyarmagyar viszony végiggondolatlanságaira. Milyen szerepet is szánunk a határon túli magyaroknak? És ők mihez is kérik a mi támogatásunkat? Az autonómia legyene a sarokköve e stratégiának, vagy inkább az áttelepülés?
