Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-14
10 adásokkal elsősorban azokat segítjük, akik állami hozzájárulás nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni. Nem az ingatlanbefektetést, hanem az otthonteremtést támogatjuk. Számos adókedvezmény segíti a legv eszélyeztetettebb helyzetben lévők foglalkoztatásá t. Mindeközben ez a koalíció elhárította azt a múltba vez ető nemzetpolitikai kísértést, amit a jobboldal megpróbált ráerőszakolni Magyarországra, és elkezdtük kido lgozni az új, a felelősségre alapozott nemzetpolitikai programunkat. Adó, otthonteremtés, nem zetpolitika, foglalkoztatás. Elkezdtük, folytatjuk. - A lakástámogatásnál örökké visszatérő kritika, hogy kevesen tudják igénybe venni. - A valódi kérdés az: javulte a családok lakáshoz jutási esélye 2002 után és a Fészekrakóprogrammal? Kétszeresen i s javult. És jó lenne, ha ezzel szemben valaki mondana érdemi állítást. Hogy továbbra sem lehet ingyen lakáshoz jutni? Nem, mert ezt legfeljebb a felelőtlen demagógok várják el az államtól. A jogos elvárás az, hogy az állam adjon több szociálpolitikai kedv ezményt, lakbértámogatást, s hozzá garanciát. Az közös felelősségünk, hogy ezekben az ügyekben hogyan fogalmazunk. Hogy az üres populizmus vádjaira a miniszterelnöknek egy személyben kelle vál a szolnia, avagy a magyar elit mondja azt, hogy állj! Nincsen de mokratikus közélet demokratikus meggyőződésű aktív politikaigazdaságikulturálismédiaelit nélkül. Ennek a körnek is lenne dolga abban, hogy segítsen másokat eligazodni a közügyekben. - Bármelyik oldal elő tud húzni egy olyan adatot, amely az ő igazát t ámasztja alá. És számháború indul. - Ezért érvelek amellett, hogy segíteni kell az eligazodást. A gazdaság állapotáról nagyon sok minden tud ó- sít, miként egy ember sem írható le egyetlenegy jelzővel. Egy ország sem. Soha nem áll í tottam azt, hogy Magyarors zág gazdasága, társadalmi viszonyai tökéletesek. - Leszámítva a "nagy a jólét" megjegyzést... - És mit mondtam rögtön a második mondatban? Azt, hogy bocs, mert ez csak a társadalom egy kicsiny szeletére igaz. Éppen erről beszélek, azt furcsállom, hogy ez még mindig téma lehet. A gazdaságról két állítás létezik. A kormányé, egy viszonylag differenciált képpel Magyarországról, amely azt mondja, hogy együtt vannak lehetőségek, kihívások és kockázatok. Ehhez képest van egy másik állítás, amely azt sulyko lja , hogy töpörödünk, leszakadunk, lemaradunk, legutolsók vagyunk. Melyik a mértéktartóbb? Növekedé sben Magyarország tartja a tempót, miként jövedelmekben is. Az első két év nagyarányú jövedelemnövek edése után, egy tavalyi szünettel, az idén megint háromnégy százalékos emelkedésre számítunk. Ebben a négy évben várhatóan húsz százalékot meghaladó reálbérnövekedés lesz. Az elmúlt 24 év legalacsonyabb inflációja remélhető az idén. A tőke- és pénzpiacok stabilitásában szintén tartjuk a tempót. Egy dologban van j elentős kihívás: a jóléti, szociális és fejlesztési ügyekre többet költünk, mint amennyi pénzt beszedünk. Így ezek egy részét hitelből finanszírozzuk, és tudjuk, hogy a folyamatot kézben kell tartanunk. - Netán éppen egy baloldali kormány lesz az, amelyi k megnyirbálja a szociális juttatásokat? - Nem. Azok követelik ezt, akik a kézben tartott államadósság ügyében panaszkodnak nap nap után. Csak nem fogalmaznak őszintén. Egyszerre követelik a kiadások növelését és a hiány csö k kentését. Kormányon még tudtá k: ez nem megy egyszerre. Mi nem kívánunk viszszalépni a szoci á lis juttatásokból. - Most mondta, hogy ez nem finanszírozható. - Éppen ezért a juttatásokat nem megnyirbáljuk, csak az első évek jelentős emelése után már nem bővítjük olyan ütemben. - Ak kor mi ennek a forrása? - A négyszázalékos növekedés és az ezáltal biztosított jövedelemtömeg. Az ország tele volt szociális feszül tségekkel 2002re. Ott tartottunk, hogy a nyugdíjak reálértéke alatta volt a '89esnek. Meg kellett emelni a
