Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-10
7 Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2005. február 10. Az Antena 1 román kereskedelmi televízió tegnap estére tûzte mûsorára Koltay Gábor Trianon címû filmjét. A produkció Rom ániában vitákat okozott az elmúlt hetekben, s legutóbb Hargita megyében, a román rendőrség újabb 100 millió lejes (654 ezer Ft) büntetést rótt ki a filmnek az egyik vidéki településen történt levetítése miatt. Az indokolás: az alkotás nem szerepel a románi ai filmjegyzékben. Az Antena 1nek nem kellett az alkotás felvételét kérnie a filmjegyzékbe, a televíziókra ugyanis a médiatörvény vonatkozik, s nem pedig a filmtörvény. A kolozsvári Szabadságnak nyilatkozó Raffay Ernő történész szerint az eddigi erdély i vetítések tapasztalata azt bizonyítja, hogy igen érzékeny témáról van szó. A történész mindennek ellenére úgy vélte, hogy aki az alkotáshoz objektíven közelít, csak oszthatja Mihai Razvan Ungureanu román külügyminiszter vélekedését, aki történész, és aki - Raffay szerint - Budapesten Somogyi Ferencnek azt mondta: látta a filmet, és abban semmi románellenesség nincs. Szabadkán kedden bemutatták Koltay Gábor Trianonfilmjét. A film első vajdasági bemutatóját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte. A hatóságok részéről nem volt semmi akadálya a filmvetítésnek. A vajdasági magyar politikai vezetők nem voltak je len a vetítésen. vissza Jelképek diadala Népszabadság • Demény Péter 2 • 2005. február 10. Telik az idő, s a kettős állampolgárságról szóló vita és a tárgyban tartott népszavazás körüli érzelmek továbbra sem csill apulnak. Nem tartozom azok közé, akik másról sem tudnak beszélni, mint a szétszaggatott magyarságról, ez a december ötödike azonban számomra is (mint ahogy, azt hiszem, a határon túli magyarság nagy részének) nehezen feldolgozható "élményt" jelentett. Ol csó lenne kellemes ingyenkezelést kívánni mindazoknak, akik azokat a szolgáltatásokat féltették, melyekért ők fizetnek, mások (értsd: a határon túliak) viszont nem, s nem kevésbé olcsó rákérdezni, hogy ugyan ki fizetett Bács Ferencért, Bodor Ádámért, Csiki Lászlóért vagy Tamás Gáspár Miklósért stb. - lévén ez a kérdés legalább olyan demagóg, mint a féltés. Csakhogy a mi dolgunk (gondoltam mindig is, és gondolom, bár keserűbb tárgyilagossággal, ezután is) nem a vagdalkozás, hanem a megértésre való törekvés. Az alábbiakban elmondanám a véleményemet arról, szerintem mi vezetett ide. "Rettenetes, hogy a mártírsors osztályosai csak úgy prózában beszélnek, mint akárki fia. Arcpirító elgondolni, hogy minden este lefeküsznek, ágyban alusznak, hadifelszerelés nélkü l, reggel felkelnek, közönséges, kicsi dolgaik után látnak, valamit mégis esznek ebédre, éppen úgy születnek, házasodnak, betegeskednek és haláloznak, mint másegyebek. Állítólag - remegve írom le a szót - néha nevetni és tréfálkozni is merészelnek, jó képe t vágnak a rossz játékhoz, időjárásról, vásárról, errőlarról haszontalan beszélgetéseket folytatnak, sőt olyan elvetemültek is akadnak köztük, akik nem röstellnek színházba, moziba járni, könyveket olvasni, sportolni, és egyáltalában élni." Mi tagadás, úgy gondolom, a népszavazás előtti és utáni állapothoz (mert a kettő nem választható el egymástól, s ezért talán nem is kellett volna meglepődnünk) elsősorban az vezetett, amit Makkai Sándor foglalt össze Hősiesség című írásában (1935ben!). Ő akkor a magy arországiak kisebbségképét karikírozta, de sajnálatos módon később a határon túliak maguk is ezt a képet exportálták önmagukról. 2 A szerző kolozsvári újságíró
