Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
34 - A kettős állampolgárságot a Fidesz sok híve a szív és az ész érvei alapján egyaránt támogatja. A kórháztörvény esetében a jobboldalon is többen kétlik, hogy az értelem "igen" választ diktál. - Mi a kórház előtti egyenlőség elvét akarjuk fenntartani, érvényesíteni. Ám ha a kormány eladja a kórházakat, különbség lesz beteg és beteg között. A gazdagok kórházában ápolt emberek magas minőségű szolgáltatást kapnak drágán, a szegényeknek marad az alacsony színvonalú bet egellátás - de az sem ingyen. Ezért nem engedhetjük, hogy az üzleti szemlélet az egészségügyben ember és ember között különbséget tegyen. A magyar egészségügy azért működik még mindig biztonságosan, mert elhivatott emberek dolgoznak benne. Ők is ellenzik a kórházak eladását, a kormánynak ezt sem kellene semmibe vennie. Csak szigorú korlátokkal szabad megengedni, hogy az üzemeltetésbe a magántőke is bekapcsolódjon ennek volt is megoldása a polgári kormány idején. Az új kormány azonban törvényünket hatályo n kívül helyezte, majd megalkotta a magáét, amely aztán elbukott az Alkotmánybíróságon. - Az érvényes igen válasz egyben azt is jelenti, hogy a Fidesz által korábban szorgalmazott nonprofit privatizáció előtt is bezárul a kapu? - A kórházprivatizáció leá llítására mondott igen annyit jelent, hogy törvényt kell alkotni az intézmények üzemeltetéséről, mégpedig olyat, amely nem teszi lehetővé a kórházak eladását. Az igen ezenkívül semmi mást nem ír elő a törvényhozónak. - Az egészségügyben tehát nem is az az igazi dilemma, hogy legyene privatizáció, hanem hogy a magántulajdont milyen módon engedjük be a kórházakba. Alkalmas ennek eldöntésére a népszavazásra kiírt kérdés? - Még megmaradt köztulajdonunk ügyében miért ne dönthetnének azok, akik adójukból fön ntartják egészségügyünket, és igénybe is veszik az intézmények szolgáltatásai t? Magyarországon eddig főképp azok privatizálták közös javainkat, akik korábban arra hivatkoztak, minden a népé. Nagyot fordult a világ, most már úgy vélik, a népnek beleszólni sem kellene, hogy a gazdasági elit mit csinál a közvagyonnal. Tudomásul kellen e venni, hogy a kormány nem tulajdonosa a közvagyonnak, hanem üzemeltetője. vissza „Magyarságot a magyarnak” - Németh Miklós volt miniszterelnök állásfoglalása a kettős állampolgárságról Heti Válasz 2004. december 2. Szomo rúan tapasztaltam, hogy a pártok az elmúlt tizenöt évben a kettős állampolgárság ügyét nem a nemzeti érdekek és értékek szemszögéből, hanem szinte kizárólag pártpolitikai alapon közelítették meg. Ez is oka annak, hogy míg számos szomszédos országban a kérd ésre a kormány és ellenzéke közötti együttműködés keretében választ találtak, addig nálunk, sajnálatos módon, a megoldás lehetőségét népszavazásnak kell kikényszerítenie, megnyitnia. Ahogy a kampányt figyelem, a pártpolitikai szemlélet még mindig uralkodi k. A kérdés ugyanakkor fel van téve, a válasz elől már nem lehet kitérni. A pártoknak ebben a helyzetben abban kellett volna versengeniük, hogy melyikük képes minél inkább tudatosítani: a határon túli magyarság számára a kettős állampolgárság a történelm i és erkölcsi dimenzión túl azért is fontos, mert nem az áttelepülésre ösztönző lehetőség, hanem a szülőföldön való élet jogbiztonságát erősíti. Ha ez lett volna az üzenet, s a kampány középpontjában nem koholt, vélt vagy részben valós vádak állnak, akko r nem lehetett volna kihasználni az anyagi helyzete miatt jogosan érzékeny magyar lakosság egy részének félelmeit. A százmilliárdos kiadásokkal való rémisztgetés, másik oldalról viszont annak tagadása, hogy a kettős állampolgárság a költségvetésnek egy fil lérjébe is kerülne, méltatlan az ügy jelentőségéhez. Röstellem magam, hogy ez a kampány szétszabdalja az országot egy olyan helyzetben, melyben összetartozásra lenne szükség. A határon túli magyarok sorsa nem lehet pártpolitikai kártya. Mindennek ellenére bízom benne, hogy meglesz a támogatás ahhoz, hogy a pártok immár kötelező érvénnyel foglalkozzanak a kérdéssel, találjanak megoldást a részletekre. Ugyanakkor ne gondolják a magyarországi politikusok, hogy az ügyet képesek önmagukban kezelni. Beszéljenek a határon túliakkal - ne csak pártvezetőkkel, hanem írókkal, költőkkel, jogászokkal, egyházi vezetőkkel, polgármesterekkel ,
