Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-28
9 tapasztalt politikusai a szövetségnek. Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy a magyar miniszterek jó csapatot alkossanak, s a román kormányban megállják a helyüket. vissza Felrobbantották Tito szobrát Népszabadság • Munkatársunktól • 2004. december 28. Felrobbantották Joszip Broz Tito néhai jugoszláv vezetõ emlékmûvét északhorvátországi szülõfalujában, a Zágrábtól 40 kilométerre északra, a szlovén határ közelébe n fekvõ Kumrovecben. A robbanószerkezetet vasárnap éjjel erõsítették az életnagyságú bronzszoborra, amely Antun Augustincic horvát szobrászmûvész alkotása volt. A detonáció letépte a szobor fejét, megrongálta Tito múzeummá átalakított szülõházát, egy hivat ali épületet és egy éttermet is. A pokolgépet a szobor nyaka köré helyezhették. A zágrábi kormány elítélte a vandál cselekményt, és utasította a rendőrséget, hogy tegyen meg mindent a tettesek kézre kerítésére. A szobordöntésre egyébként azután került sor , hogy a horvát hatóságok az elmúlt hónapokban elrendelték az usztasa fasiszta rezsimet idéző szimbólumok és szobrok eltávolítását a közterületekről. Tito marsall alapította meg a második világháború után Jugoszláviát, s 1980ban bekövetkezett halálig vas kézzel irányította és tartotta egyben az országot. Mint az MTI írja, a falu, ahol a partizánvezér 1892ben született, szervezett kommunista zarándoklatok célpontja volt Jugoszlávia 1991es felbomlásáig. A horvát nemzetiségű Titót sokan ma is a modern Horvá tország legjelentősebb történelmi személyiségének tartják, míg a nacionalista jobboldal zsarnokot és háborús bűnöst lát benne. Tito kumroveci szobra csak egyike az antifasiszta harc azon 3000 emlékének, amelyet 1990 óta semmisítettek meg Horvátország terü letén. A rongálások egyetlen elkövetőjét sem fogták el eddig - emlékeztet a Tanjug szerb hírügynökség. vissza Az "átállás" bélyege Népszabadság • Bíró Béla • 2004. december 28. Az RMDSZ legfelsõ vezetése úgy döntöt t, végre megteszi azt a lépést, melyet nem különösebben hízelgõ terminussal a román és a magyar sajtó is következetesen "átállásként" emleget. Az RMDSZ vezetõinek úgyszólván egyhangú felhatalmazásuk van arra, hogy a szociáldemokratákkal folytatott - s utól ag elsietettnek bizonyult - tárgyaláskísérlet után most már a demokrataliberális koalícióval is megkezdjék a tárgyalásokat. Ezt a lépést nem volt könnyű megtenni. Az RMDSZt ugyanis vezetői olyan kényszerpályára kormányozták, melyről erkölcsi presztízsveszteség nélkül már nemigen lehetett letérni. Egyetlen politikai alakulat sem támogathat ugyanis hitelének kockáztatása nélkül két - egymással ideológiailag és morálisan élesen szemben álló - alternatívát. Az RMDSZ helyzetét végül is Iliescu könnyítette meg azzal, hogy szabadon engedte Miron Cusmát, és kitüntette a xenofóbiájáról hírhedt NagyRománia Párt elnökét, C. V. Tudort. A demokratikus közvélemény fölháborodását kihasználva az RMDSZ vezetése anélkül változtathatott álláspontot, hogy korábbi tévedéseivel szembe kellett volna néznie. Pedig lett volna mivel. Veres Valér szociológus az A Hét múlt heti számában meggyőzően bizonyította, hogy Adrian Nastase a magyar választók távolmaradása, illetve Basescura adott szavazatai miatt veszítette el az elnökválasztás második fordulóját. Azaz a magyar választók többsége nem követte a vezetést a szociáldemokratákkal való - sokak által amorálisnak tekintett - szövetkezésben. Ami azt jelenti, hogy az RMDSZ választási győzelme sem föltétlenül a szövetség hivatalos irányvonalának helyeslésén, inkább a romániai magyar választók felelősségteljes poli tikai magatartásán alapult. Ők szavazataikkal mindössze azt jelezték, hogy (bizonyos felelőtlen hangadókkal ellentétben) szükségesnek tartják a romániai magyarság parlamenti képviseletét (azaz a romániai politikai közösségben való
