Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
10 Ismeretlen tettes autós támadást hajtott végre kedd este Belgrádban Borisz Tadics szerb elnök szolgálati gépkocsija ellen. Az államfő sértetlen maradt, a merénylőnek sikerü lt kereket oldania. A támadás a szerb főváros egyik közlekedési ütőerén történt, élénk forgalom közepette. A megkülönböztető fénnyel és hangjelekkel robogó elnöki kocsisorra egyszer csak "ráragadt" egy fekete Audi 80as, majd jó néhányszor a Tadicsot szál lító, egyébként páncélozott jármű oldalának ütközött. Ekkor az egyik kísérő jármű vezetője elvágta az Audi útját, mire annak vezetője felhagyott a további próbálkozással, és nagy sebességgel elmenekült a helyszínről. Az esetről először az elnök tájékoztat ási szolgálata adott hírt, majd tegnap délben maga Tadics is megszólalt. Erre - mint mondta - azért szánta rá magát, mert a rendőrség 15 óra elteltével is néma maradt. Tadics azt mondta, bár az eset komoly, de azért nem kell tovább dramatizálni. A szerb kö zvéleményt máris számos kérdés foglalkoztatja. Miért nem lőtték ki a merénylő kocsijának abroncsát? Miért nem lőttek akár a merénylőre magára? Hogy nem sikerült leolvasni a támadó autójának rendszámát, még ha az hamis volt is? Miért nem eredt a kíséretből egyetlen jármű sem a menekülő után? Miért nem kértek rendőri segítséget? Köztudott azonban, hogy Szerbiában egyre erősebb az ún. "Hágaellenes lobbi", amely egyre hangosabban ellenzi a háborús bűnökkel vádolt szerb tábornokok és politikusok kiadatását és Belgrád együttműködését a nemzetközi törvényszékkel. E lobbi áldozata lett Zoran Djindjics volt kormányfő, akinek - egyebek között - Szlobodan Milosevics kiadatása miatt kellett meghalnia. A szerb nacionalisták célirányos ténykedéséről árulkodik, hogy éppe n most kapott halálos fenyegetéseket a Szerbia és Montenegrói államközösség elnöke is. Szvetozar Marovics azzal "érdemelte ki" ezt, hogy a boszniai háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics tábornok hágai kiadatását sürgette. vis sza A Fidesz Erdélyben Népszabadság • Aczél Endre • 2004. december 2. Minden izgalmas ötletnél van egy még izgalmasabb. A "magyarigazolványnál" például az autonómia, az autonómiánál a kettős állampolgárság. Mindhárom mögött a Fidesz fedezhető fe l, éspedig azzal a sajátos és látványos képességével, hogy ha a pillanatnyi politikai érdeke úgy kívánja, nyomban túllép korábbi ötletein, és e szerint változtatja "magyarságmércéjét". Ma mindent elsöprő lendülettel kampányol a kettős állampolgárság melle tt, tegnap még autonómiát követelt a határon túli, kisebb részt tömbben, nagyobb részt szórványban élő magyarságnak. Kíváncsi volnék rá, mennyire foglalkoztatta ezenközben az a gondolat, hogy valószínűleg nincs olyan többségi társadalom a határokon túl, am elyik egyszerre tűrné el egy kisebbség kettős állampolgárságát és autonómiáját, főként, ha az területi akarna lenni? (Játszom a gondolattal: ha már a kettős állampolgársággal szemben olyan erős a román ellenérzés, mint amennyire azt Nastase friss nyilatkoz ata sugallja, akkor inkább a székely megyék autonómiája, de legalábbis "eurorégiós besorolása" lehetne tárgyalási alap?) Azoknak, akik készpénznek vették, hogy a Fidesz "meghódította Erdélyt", nem mindennapos kérdéseket tesz fel a vasárnap megejtett román iai parlamenti választás eredménye. Ott ugyanis az a párt, amely Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke által alkalmazott tapintatos megfogalmazás szerint "hatékony média- és magyarországi politikai támogatást" élvezett, megbukott. Ez annyit jelent, hogy a Magyar Polgári Szövetség, amely az RMDSZ belső ellenzékeként a Fidesz valamint a Fideszbarát sajtó erőteljes támogatását élvezte, e választáson kimúlt. Az RMDSZ pedig, amelyet ugyanez a szövetség székelyföldi otthonából nem győzött a román érdekek kiszo lgálójának nevezni (amiképpen azt idehaza a Fideszbarát sajtó tette), önnön borújához képest jelentős választási sikert ért el. A dolog azért is érdekes, mert a Fidesztől megszokott erőteljes fellépés (kiegészülve a magyar média egy részének "egyensúlyp olitikájával") sokakban azt az érzületet keltette, hogy az erdélyi magyarság csaknem egyenlő arányban oszlik meg az RMDSZ és annak ellenzéke (részben a Szász Jenő, részben a Tőkés László
