Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-16
36 A román nacionalisták az elmúlt nyolcvan évben számtalanszor próbálták kiutálni a magyarokat. Hatalmi szóval, nyers erőszakkal, félelemkeltéssel. Akkor is azzal érveltek: menjetek Magyarországra. Ma radtunk. Úgyhogy nem kell megriadni. Annak sem volt foganatja. Ezzel szemben - hogy fordítsunk a beszélgetés menetén - igen szépen helytállt az erdélyi magyarság a romániai választásokon. Miközben fél szemmel Magyarországra tekintettek, meglepő arányban v onultak szavazni. Ez nem kis dolog, mert a román választók körében is magas volt a részvételi arány. Belegondolni is rossz: hogy nézne ki ma az erdélyi magyarság a kiábrándító népszavazás után, szülőföldjén is képviselet nélkül. Sikerült alaposan felkavar ni az érzelmeket. Az indulat most az anyaország ellen fordult. Korántsem gondolom, hogy a magyaroknak haragudniuk kellene a magyarokra. Ha mégis neheztelünk, Magyarország politikai elitjét bíráljuk, amely egy ilyen fontos nemzetpolitikai kérdést nem tudott - még a népszavazás előtt - megvitatni. Az alacsony részvételi arány nem a közöny jele? Nem, mert a szavazás nem rólunk szólt. Jól látta Magyarország népe. Arról szólt csupán, hogy ki kit győz le. Például teljesen ellentmondó értelmezések voltak, mi tört énik, ha a szavazás érvényes, és az igenek nyernek. Felelősen nem lehet ilyet tenni. Sem az ottaniakkal, sem az itteniekkel. Kalandorság volt? Igen, de nem a kérdés tartalma miatt. Eredetileg a magyar pártok mindegyike - jól láttuk - húzta a száját. Nagyo n is féltek. Kényszerpályára állították őket. Még szerencse, hogy az igenek száma némileg meghaladta a nemekét. Így nem zárultak le végképp a lehetőségek. A kampány közben felélénkült egy általános - más nemzetekre is jellemző , nem túl ízléses "bevándor lóellenes" hangulat: "Vigyázzatok! Jönnek az erdélyiek, eleszik előletek a kenyeret." Mármint mi? Ez az ismert német közmondást juttatja eszembe: "Jó elszámolás teszi a jó barátot." Csakhogy mi nem barátok vagyunk, hanem testvérek, és Trianon után nyolcvan négy évvel furcsa lenne egyenlegről beszélni. Mellesleg: azt sem hiszem, hogy a döntésben a szociális irigység volt a vezérmotívum. Nem is érdemes ebbe belemenni. "Győzött az egység" - hirdeti címlapján az egyik erdélyi lap. Hány százaléknyi szavazót vitt ek el választóik közül a Magyarországról (is) szervezett szakadárok? Ha Erdély egészét számláljuk, kilencezer szavazatról van szó, szemben az RMDSZ hatszázharmincezer szavazatával. Úgy érezhettük az elmúlt napokbanhetekben: a határon túli magyarság egyes politikai, egyházi vezetői túlzó hevességgel vetették magukat bele a magyar belpolitikába és a médiába, eléggé követelőző modorban. Ami sokakat ingerelt. Nos, ha önöket zavarta néhány ember túl erős hangütése, rendben lévőnek tartom. Csak azt érezték - sa ját bőrükön , milyen helyzetben vagyunk mi évek óta. Mert ne higgyék, hogy Magyarországról hol ez, hol amaz nem próbálja megmondani, mit is kéne tennünk. Ez nemcsak kivételes alkalommal, mondjuk népszavazás előtt esik meg. Naponta próbálnak zsinóron ránga tni minket. Nem megy, van bennünk erő. És a mostani népszavazás mutatja: szükségünk is van az önállóságra. Láthattuk: sokszor csak magunkra számíthatunk. Nem önöket vádolják Magyarországról bizonyos ellenzéki erők "balrasodródással"? Azzal, hogy becsülete s magyar ember létükre túl jó kapcsolatokat ápolnak egy balliberális kormánnyal? Tegyük hozzá: a mindenkori kormánnyal. És a mindenkori ellenzékkel. Mert ez az erdélyiek természetes érdeke. Az önök belpolitikai pozíciója világos: az RMDSZnek nincs is más választása, mint a baloldal támogatása, miután a Nagy Románia Párt a másik oldalon kötelezi el magát. Ön miniszterelnökhelyettes is lehet.
