Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-16
13 A Fidesz és a magyar jobboldal népszavazás utáni helyzetét - a párt politikusainak beszámolói és a jobboldal "második nyilvánosságában" megje lent vélemények tanulmányozása alapján - pontatlan volna a "súlyos vereség" (baloldali értékelés) vagy a fideszesek önképének központi elemét képező "erkölcsi győzelem" kifejezésekkel jellemezni. A referendum eredményéből nem következik a bizonytalan szava zók megnyerésére gazdasági demagógiával törekvő Fideszpolitika felülvizsgálatának a kényszere (sőt, inkább az ellenkezője); ám a kettős állampolgárság ügye iránti választói közöny súlyos sebet ejtett a két évvel ezelőtt a polgári körökbe tömörült jobbolda li szimpatizánsok lelkén. Ahhoz, hogy Orbán Viktor és pártja népszavazásügyben tanúsított magatartását megértsük, érdemes egy pillantást vetni a Fidesz elmúlt két és fél éves politikájára, melyet a pártvezetéshez közel álló forrásunk három szakaszra osztot t. A 2002es országgyűlési választási vereség utáni egy évben a legfőbb cél a jobboldali szavazótábor egyben tartása volt; a Fidesz szövetséggé alakulása után az MSZPvel szembeni konfrontáció került napirendre; idén februártól pedig a párt elutasítottságá nak a csökkentése vált központi elemmé. Újratöltés A 2002es vereség többféle tanulság levonását is lehetővé tette, ám a Fidesz működéséből adódóan ezek között nem szerepelt a vezetők személyes felelőssége. Annál nagyobb figyelmet kaptak az Országgyűlé sbe be nem került jobboldali pártok (a MIÉP és a Centrum) révén elvesztett listás szavazatok. Amiből a jobboldal további egységesítése éppúgy következhetett, mint az, hogy a Fidesznek célszerű volna támogatnia az esetleg a Centrum jobbközép pártjait is int egrálni képes MDF, illetve egy, a MIÉPhez viszonyítva szalonképes radikális jobboldali erő megerősödését. Ezt a megoldást ajánlotta Orbán és társai figyelmébe 2002ben Debreczeni József, majd 2003ban Stumpf István; de hasonló érvekkel követelt méltányoss ágot a maga számára az MDF, illetve a Jobbik vezetése is. Orbán Viktor gondolatmenete azonban más volt. Az exkormányfő, akinek ismerői, továbbá életrajza szerint (Debreczeni József: Orbán Viktor, Osiris Kiadó, 2002. A kötetről lásd: Jóindulattal kikövez ve, Magyar Narancs, 2002. július 25.) egyik legmeghatározóbb élménye a jobboldal 1994 utáni anyagi ellehetetlenülése és dezorganizáltsága volt, úgy vélte: a vereség utáni első feladat a "nemzeti" érzelmű tömegbázis egyben tartása és homogenizálása. Hasonló an gondolkodott a Fidesz többi vezetője, ám utóbbiak e feladat végrehajtásában a pártnak szántak volna főszerepet (Áder János ennek érdekében már 2002ben Orbán mielőbbi visszatérését sürgette a Fidesz élére), míg a távozó miniszterelnök egy Fidesztől függ etlen tömegmozgalom elindításával vélte megelőzhetőnek a mozgósított bázis szétszéledését. Orbán ezért ellépett a pártja mellől, és az attól lényegesen jobbra álló polgári körök élére állt, miközben a Fideszt Áder János ügyvezető alelnökként és frakcióve zetőként "vitte a hátán" Pokorni Zoltán 2002. júniusi lemondásától Orbán 2003. májusi elnökké választásáig. Támadásban a Nyugodt Erő Bár az önkormányzati választáson a Fidesz kiütéses vereséget szenvedett, ráadásul a kampányban több jel utalt arra is, hogy a polgári körök akár a párttal szemben is hajlamosak az "igazi jobboldal" megjelenítésére, fideszes forrásaink utólag úgy értékelik ezt az időszakot, hogy sikerült elsődleges céljukat elérni. "A száz napok kormányzati osztogatásával nem mehettünk szem be eredményesen, a jobboldal támogatói viszont nagyrészt együtt maradtak." Tény, hogy az EUcsatlakozással kapcsolatos viták idején Orbán és a Fideszvezérkar hímes tojásként bánt az unióval szemben szkeptikus jobboldali szavazókkal (miközben a frakció min den, a csatlakozáshoz szükséges döntést támogatott az Országgyűlésben). Kezükre játszott a MIÉP 20022003 fordulóján kirobbant belháborúja és az EUellenes szervezeteket tömörítő Szabad Magyarországért Mozgalom dilettantizmusa is. A 2003 végén a Fideszt jo bbról előzni próbáló Jobbik pedig az EPválasztásra kiadott bojkottfelhívásával vívta ki a kormánypártok mielőbbi legyőzését óhajtó polgári körök haragját. A Fidesz 2003 júniusában, a PannonplastK&Hbotrány nyomán vette át a kezdeményezést a szocialistá któl, és (rövid megszakításokkal) az EPválasztásig offenzívában is maradt. Utólag a párt egyik kommunikációs szakembere két szakaszt különböztet meg a küzdelemben: tavaly júniustól idén februárig a fő szerep a parlamenti frakcióra hárult, az elsődleges c él pedig a kormánypártok vélt és valós botrányainak
