Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
18 látta meg a napvilágot, aztán Szentpétervárra került, ragyogó tehetségére felfigyelt Vaszilij Zsukovszkij orosz poéta, aki közel állt a cári családhoz, és reménytelen esetekben segíteni próbált. Ő érte el, hogy Sevcsenko megszabaduljon a jobbágysorstól. Festőnek tanult, verseit ukránu l írta. Egyik verséért tíz esztendőre internálták. Nem csak a poéma tartalma okán, az ukrán nyelv használata miatt is. Ez már a 19. század derekán történt, egy évvel a magyar szabadságharc kitörése előtt, huszonkét évvel azután, hogy a magyar hivatalos nye lvvé nyilváníttatott. Ha az ember a nem túl gazdag ukrán történelmi irodalmat olvassa, az az érzése, mintha valami Orwell által már megírt fantasztikus borzalom tanúja lenne. Akadt egy ukrán írástudó, aki írt egy regényt, Az állatok lázadása címmel, amel y kísértetiesen emlékeztet az Állatfarmra, noha az angol írónak Nyikolaj Kosztomarov létezéséről fogalma sem lehetett. Kosztomarov (18171885) jelentőségét az ukránok Sevcsenkóéhoz mérik. Egy orosz földbirtokos és egy ukrán jobbágynő törvénytelen gyermeke, akit apja a kastélyába be sem engedett, de a taníttatására szerényebb összeget utalt. Kosztomarov a harkovi egyetemet nem végezhette el, mert ukrán népi hagyományok gyűjtésébe fogott, s főleg kezdeményezte az eloroszosított ukrán história tanulmányozását. A petropavlovszki erőd kazamatáiba került, éveket töltött Szibériában is. 1847től már nem is használja anyanyelvét, oroszul teszi közzé történeti munkáit Nagy Péter kortársáról, Mazeppáról, az ukrán hetmanról, Bohdan Hmelnickijről, a másik ukrán nagyúrró l, éppen arról, aki választásra kényszerült: a lengyel vagy az orosz uralmat fogadjae el népe nevében. A sztálini kollektivizálás után Ukrajnában éhínség pusztított. A történészek az áldozatok számát három és fél millió, illetve ötmillió közöttire becsül ik. Hiteles adatok Sztálin idejében sem voltak, képtelenség a pontosítás. Ez volt a szovjethatalom idejének második éhínsége. Tíz évvel korábban már pusztított, ám akkor még nemzetközi segítségért folyamodhattak. Mindez a világ egyik legtermékenyebb ország ában történt. A szerencsétlen nép hozzáedződött. Csernobil is Ukrajna. Az ideiglenesség bénító és szélsőségekre ösztönző tudata nem ukrán sajátosság. Az egész térségre jellemző. A Nobeldíjas lengyel költő, Czes%u0142aw Mi%u0142osz tanulságos esszében fejt ette ki: "Sok európai szemében Németország felosztása Hitler bukása után precedens nélküli dolognak látszott. Az Európa keleti területein élők számára csak a határok eltolódását jelenti... Ugyanis az 1921es (lengyelszovjet) békekötés kettévágta Ukrajnát és Belorussziát. A moszkvai kormány előszeretettel hangoztatta az egyesítés jelszavát, abból az alapelvből kiindulva, hogy aki a részt birtokolja, joga van az egészre..." Ukrajna érdekli Lengyelországot, "történelmi jogon" Litvániát és természetesen Oroszo rszágot. Moszkva az ötvenmilliós népesség 22 százalékát kitevő oroszokra hivatkozik. Egy másik Nobeldíjast, Alekszandr Szolzsenyicint idézzük, akitől a felfokozott nemzeti érzés korántsem idegen: "Ahogy az ukrán nacionalisták összehozták ideológiájukat, úgy kerekedtek felül a legvadabb szélsőségek. Megtudtuk, hogy az ukrán nemzet "felsőbbrendű", és annyira kötődik az ezer években mérhető múlthoz, hogy nem csupán Szent Vlagyimir volt ukrán, hanem Homérosz is... Ukrajna az ukránoké - ez már magától értetődi k... de elhangzott már, hogy az oroszok elszakadtak a szlávságtól mint mongolfinn hibrid." Európa felé? "Az Odesszában alapított Nemzeti Geopolitikai Intézet annak a Jurij Lipának a nevét kapta, aki 1941ben könyvet írt Oroszország felosztása címmel, i lyen programot hirdetve: "Oroszországot csak akkor lehet megsemmisíteni, ha szövetséget kötnek Ukrajnával és a Kaukázussal." Ennek jegyében 1992ben az ukrán nacionalisták nyíltan megünnepelték Lvovban a Galicia SShadosztály alapításának évfordulóját, és ez az aktus nem keltett felháborodást az Egyesült Államokban" - írja Szolzsnyicin. A szovjet utódállamokban e jelenség nem szokatlan: a lettek is és az észtek is emlékművet emeltek SSeiknek. Persze nehéz lenne elfeledkezni arról, hogy a kijevi Babij Jarban zsidók tízezreinek lemészárlását a német megszállás idején ukrán policájok lelkes segédletével hajtották végre. És sokan gondolták a múlt században úgy, hogy mindez a cári idők szervezett ukrajnai pogromjainak egyenes folytatása. Erről Szolzsenyicin hallgat.
