Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
9 Tét az áttelepülők nyugdíja - Korózs Lajos szerint Ausztriával nyolc évig tárgyaltunk Népszabadság • K. J. E. • 2004. december 9. Magyar és román szakértők péntek délig egyeztetik Budapesten a szociális ellátórendszerről szóló egyezmény módosítását. Korózs Lajostól, a szociális tárca politikai államtitkárától annyit sikerült megtudnunk, hogy az 1961ben Romániával kötött megállapodás elavult, megváltoztatásáról nyár óta tárgyalnak. A magyar kormány célja, hogy változzon a magyar nyugdíjalapot megterh elő szabály. Jelenleg a szociális ellátások és a nyugdíjak finanszírozásáról folynak a tárgyalások, a részletekről legkorábban pénteken tájékoztatnak. Információink szerint a dokumentum előirányozza, hogy a felek a másik országba áttelepedőknek időarányos nyugdíjfizetési kötelezettséggel tartoznak. Annak arányában folyósítják az egymás országába áttelepedettek nyugdíját, hogy mennyi ideig dolgoztak az előző lakhelyükül szolgáló országban. A készülő egyezmény szerint a nyugdíjnak a Romániában ledolgozott éve k arányában járó részét Románia köteles kifizetni. A román átlagnyugdíj ma nem éri el a 13 ezer forintot, míg Magyarországon a legalacsonyabb szociális ellátás szintje 25 ezer forint. A különbséget, azaz havi 12 ezer forintot az új szerződés után is folyós ítania kellene a nyugdíjbiztosítónak a magyar lakcímmel bíró kettős állampolgároknak. Az államtitkár cáfolta a Fidesz frakcióvezetőjének, Áder Jánosnak állítását, aki a kettős magyar állampolgárságról kiírt népszavazás előtt azt mondta: a hét végén Magyar országra érkeznek a román tárgyalók, hogy már hétfőn, december 6án alá is írják a megállapodást. Korózs hangsúlyozta, hogy a mostani egyeztetés időpontját a román fél kérésére a nyár végén tűzték ki, a megállapodásig pedig még hosszú a folyamat. Arra a ké rdésre, hogy a nemzeti parlamentek felhatalmazása alapján a kormányok várhatóan mikor írják majd alá a módosított egyezményt, a politikus példával reagált. E szerint Ausztriával a hasonló típusú tárgyalások nyolc évig, Németországgal pedig tizenegy évig ta rtottak. vissza Zászlóra kötött fekete szalag Népszabadság • Czene Gábor • 2004. december 9. A népszavazás eredménye nagyon mély sebeket ütött a határon túli magyarok szívében, és minél tovább marad nyitott a seb , annál drámaibbá válik a helyzet - mondja Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára. - A népszavazás előtt felkészülte arra, hogy ilyen kevesen mondanak majd igent a kettős állampolgárságról szóló kérdésre? - Elképzelni se tudtam volna , teljesen megdöbbentett az eredmény. A katolikus egyház a kezdetektől nem értett egyet azzal, hogy a kettős állampolgárságról népszavazás döntsön, de ha már így alakult, akkor - párthovatartozás nélkül - mindenkinek erkölcsi kötelessége lett volna igennel szavazni. - Mi a véleménye azokról, akik nem így tettek? - Senkit sem akarok a szavazata, a tartózkodása vagy a távolmaradása alapján megítélni. Meggyőződésem, hogy sokan megtévesztés áldozataivá váltak. Azt hittem, hogy ez végre egy olyan kérdés, amelyr ől akár bal, akár jobboldalinak tartja magát valaki, ugyanezt gondolja. Tévedés volt. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy a magyar emberekben jóval nagyobb a nemzet, a haza iránti szeretet, mint az a népszavazás eredményéből kitűnik. - Rossz kérdésre csak rossz válasz születhet. Ennek megakadályozása, tehát a rossz kérdés elvetése nem lehet erkölcsi kötelesség, a haza iránti szeretet jele? - Úgy érzem, akik így gondolkodnak, nem mérik fel, milyen következményekkel jár az elutasítás a határokon túl. Leh et, hogy én se mérném fel kellőképpen, ha itthon lettem volna. A népszavazás napját azonban Erdélyben, egy Gyergyószentmiklóson tartott ünnepségen töltöttem. Ezt a megrázó élményt szívesen megspóroltam volna, de szegényebb lennék nélküle. Nehéz szavakba ön teni, hogy mit éltem át, és főleg mit éltek át azok az erdélyiek, akik egyre reménytelenebbül hallgatták a Magyarországról érkező híreket. Volt, aki semmit nem akart mondani, valószínűleg azért, hogy engem nehogy megbántson vele,
