Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-03
41 Igen Csermely Péter 2004. december 3. 0:01 Magyar Nemzet A népszavazást megelőző kampányban megint egyszer kettészakadt Magyarország. A népszavazásra feltett második kérdés szabadította el az országemésztő indulatokat. A kérdés amúgy ártatlan. Így szól: „Akarjae, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – k érelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §a szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben megh atározott egyéb módon igazolja?” Magyarán: akarjuke, hogy megválasztott politikai elitünk foglalkozzon egy természetes módon felmerült igénnyel, keresse a válaszokat erre a jelenségre, és próbáljon valamiféle, politikai életünkben amúgy is üdítő ritkasá gként ható konszenzust kialakítani a határainkon túlra trianonozott magyarság kettős állampolgárságát illetően. Igen, én akarom. A kormánypártok megint nem tudtak mást adni, csak mi lényegük. Az SZDSZ álláspontja legalább következetes. Ez a kommandó me galakulásától fogva nyilvánvalóvá tette, hogy lenézi, megveti és gyűlöli a magyarságot. Ennek szellemében politizálnak 1990től kezdve, most sem tettek mást. Hát persze: majd éppen ők fogják szorgalmazni, hogy ez a szerintük háborús bűnös, antiszemita csőc selék legalább jelképesen egységes nemzetnek érezhesse magát. Az MSZP esete más lapra tartozik. A párt vezetése villámgyorsan, mondhatni reflexből reagált nemmel. Leporolták 2002ben jól bevált hazugsággépüket, amely ugyanúgy elkezdte ontani ugyanazokat az aljasságokat. Idejönnek, elveszik, sokba kerül, mi fizetjük, özönlenek, bűnöznek, kiforgatnak. Ezeket harsogják. Jellegzetes MSZPs kórtünetnek nevezhető, hogy ez a párt pontosan azt a sötét, aljas, alpári és kirekesztő érvrendszert alkalmazza, amelye t NyugatEurópában kizárólag a szélsőjobboldali, ultranacionalista alakulatok mernek beemelni a közbeszédbe. Tegyük hozzá: ott sikertelenül. A szocialisták 2001 decemberében huszonhárommillió románt vizionáltak a magyar munkaerőpiacra. Ekkor vált nyilván valóvá minden gondolkodó ember számára, hogy ennek a pártnak semmi nem drága azért, hogy hatalomra kerüljön. Most nem ez a tét. Az MSZP hatalmon van, 2006 nyaráig hatalmon is marad, és hogy tovább kormányozhatnake, vagy ellenzékbe kényszerülnek, az az akk ori demokratikus választástól függ majd. Nem ettől a népszavazástól. És mégis. Most hárommillió, bottal idebicegő magyar nyugdíjast vetítenek a nagyérdeműnek. Tudják, hogy hazudnak, hiszen éppen ők fogják aláírni azt a román – magyar egyezményt – amelyet egyébként már a nyáron aláírhattak volna – , ami garantálja, hogy a magyar államot az esetlegesen áttelepülő nyugdíjasok semmilyen többletköltsége nem terheli, és mégis ezt hajtogatják. Százmilliárdos összegek repkednek, most nem a zsebeikbe, hiszen kampán y van, hanem a levegőben. Ám ebben a gyűlöletprojektben most nem őszinte partner a szocialista párt tagsága. Búvópatakként csörgedezett az elégedetlenség, és az utóbbi napokban felszínre is tört. Vannak szocialisták, sokan vannak, akik tiltakoznak a párt vezetés uszító populizmusa ellen.
