Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-03
42 Ők velünk fognak szavazni vasárnap, és ez nagy öröm. Mert szomorú ugyan, hogy Magyarország megint kettészakadt, de most legalább nem a pártok által előre perforált vonalak mentén. Ez a kérdés nem pártok belügye vagy közü gye, ez az összmagyarság nemzeti ügye. Vannak, akiknek ez az ügy fontos, és vannak, akiknek nem. Most közöttük szakadtunk el. Ám ettől még egy nemzet maradunk. Azokkal is, akiknek ez az ügy nem fontos, és azokkal is, akiknek jövőjéről, esélyeiről és szab adságáról vasárnap döntünk. Bizonyítványt és diagnózist állítunk ki közösen magunkról, magunknak. Ezt a szavazást nem lehet elveszíteni a „nem” szavazatok többsége miatt, ezen a szavazáson nagy többségben lesznek az „igen” válaszok. Ezt a győzelmet csak a tunya közöny tépheti ki a kezünkből. Sokunk kezéből, jobb- és baloldali emberek kezéből egyaránt. És ha így lesz, akkor egy kicsit azok is veszíteni fognak, akik nem mentek el. Hiszen, bár nekik nem fontos ez az ügy, mert nem ér meg egy kis sétát és né hány percet, mégis, utólag talán ők is megérzik majd a történelem leheletét, és egy pillanatra átnyilall rajtuk: itt és most valami elmúlt. Elszállt egy esély, amiből oly kevés adatott meg a magyar nemzetnek az elmúlt évszázadokban. Ha a népszavazás ér vénytelen lesz, az nem pártok veresége lesz, és érvényessége sem lesz pártok győzelme. A közöny és a tagadás pedig nem örül és nem szomorkodik. Csak azok az emberek szenvedhetnek itt vereséget vagy ünnepelhetnek győzelmet, akik minden tudatlúgozás és butít ás ellenére sem óhajtanak felolvadni a globalizált világ összemázolt kultúrájában. Ezek az emberek az Európai Unióban élnek, de családi ügyeiket nem bízzák a brüsszeli kolosszusra, nem remélik tőle minden probléma megoldását. Magyarországról nézve a kett ős állampolgárság kérdése nemzeti kérdés, Brüsszelből nézve azonban csak családi ügy. Oldjuk meg mi. A családtagjainkról szavazunk vasárnap, az ő jövőjükről, esélyeikről, szabadságáról. Családon belül lehet beszélgetni, vitatkozni, még kiabálni is jobbolda liságról és baloldaliságról. De amikor dönteni kell, nincs család a földön, ahol ilyen marhaságok alapján döntenének. Gyurcsány Ferenc tegnap egy televíziós beszélgetésben azt mondta, hogy ez a népszavazás olyan, mint amikor az apa és az anya nem tudnak megegyezni, és odaszólnak a gyerekeknek, hogy akkor döntsetek ti. Gyurcsány Ferenc így vélekedik a választókról. De nem baj, ez sem baj. Döntsünk, gyerekek! Legalább a papa meg a mama majd szóba áll egymással. Másként nem lehet. Hiszen ez családi ügy. vissza Hegedűs Zsuzsa az ellenálló SZDSZről 2004. december 3. 8:10 MNO Hegedűs Zsuzsa szociológus, francia – magyar kettős állampolgár: Nem értem az SZDSZ ellenállását. A hozzám legközelebb álló emberek közül kerültek ki a párt alapítói, meghatározó politikusai. Mindannyian azért küzdöttünk, hogy Magyarország NyugatEurópához, mai nevén az Európai Unióhoz tartozzon. Ez sikerült. 2004. május elsejétől Magyarország Szlovákiával és Szlovéniával együtt az EU tagja, ami azt jelenti, hogy szlovák és szlovén állampolgárként az ott élő magyarok bármikor áttelepülhetnek, dolgozhatnak nálunk. Az unió kötelezettséget vállalt, hogy Románia 2007ben csatlakozhat, tehát három év múlva az ott élő magyarok ugyanolyan szabadon vállalhatnak munkát , telepedhetnek le Magyarországon, mint mi most Nyugat- Európában. Mint zsigeri antinacionalista kérdezem: ha ez így lesz, akkor most mi miért ne élhetnénk azzal a lehetőséggel – ha már egy civil szervezet ilyen kérdéssel fordult hozzánk – , hogy magunk hoz zuk rendbe azt, amit egykor a nagyhatalmak elrontottak? Nem a kormány, nem az államok, nem Európa, hanem mi, magyar állampolgárok adjuk ezt alkotmány adta jogunkkal élve, szuverén döntésünkkel. Miről szól a demokrácia, ha nem arról, hogy örömmel élünk azza l a lehetőséggel, hogy mi magunk osztjuk meg a határon túliakkal azt a privilégiumot, amit az állampolgárság jelent? (Magyar Nemzet, 2004. december 3.) vissza
