Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-03
32 Az állampolgársági kérdés valóban nem egyszerű. Ki ne szeretné a trianoni békeszerződéssel idegen állampolgárrá taszított magyar testvéreinket ismét közösségben érezni az anyaországiakkal? De mit oldhat meg a vasárnapi kérdés? Betölthetie a várakozásokat? Vagy - nem okozha tunke nekik akár bajt is? Mit jelent egyáltalán a kettős állampolgárság? Mivel ilyenkor az állampolgárságnak két oldala van - nemcsak minket érint, hanem a lehetséges új magyar állampolgárok lakóhelyük szerinti államát is , feltétlenül olvassuk el az e urópai normát, az Európai Egyezményt. Már a bevezetés is az egyezmény megkötésének indokaiként fontos kiindulópontot tartalmaz: "...tudatában a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jognak, amint azt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelm éről szóló egyezmény 8. Cikke tartalmazza, tudomásul véve az államoknak a többes állampolgárság kérdésére vonatkozó eltérő felfogását, és felismerve, hogy minden állam szabadon döntheti el, hogy belső jogában milyen következményeket fűz ahhoz a tényhez, ho gy egy állampolgára egy másik állampolgárságot is megszerez vagy azzal rendelkezik, egyetértve annak kívánatosságával, hogy megfelelő megoldásokat találjanak a többes állampolgárság következményeire, különösen, ami a többes állampolgárságú személyek jogait és kötelezettségeit illeti… az alábbiakban állapodtak meg…" Azonnal találkozhattunk a két fő elvvel: a többes állampolgárság a családi élet tiszteletben tartása érdekében nemzetközi védelemben részesül, egyébként azonban nem! E célok megvalósítására rész letesebb válaszokat, megoldásokat is találunk. Előbb a fogalmak meghatározása körében: "Az Egyezmény alkalmazásában: a) "állampolgárság" valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, és nem utal a személy etnikai származására; b) "többes állampolgár ság" ugyanazon személy által két vagy több állampolgársággal való egyidejű rendelkezés…" Az egyezmény első érdemi mondata tehát hangsúlyozza, hogy az állampolgárság egy államhoz - és nem valamely néphez! - fűződő jogi kötelék, jogviszony. Már itt kifejeze tten elhatárolódik az állampolgárság esetleges etnikai tartalmától. A 3. cikk határozza meg, miről rendelkezhetnek az egyes államok: "1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai." Látszólag tehát bárkinek adhatnánk államp olgárságot. A többes állampolgárság azonban más államokat is érint, nemzetközi vonatkozásai miatt nem lehet csak belügy, korlátlan lehetőség: "2. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemze tközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel." Hozhatunk bármilyen törvényt, az érintett államok csak annyiban kötelesek figyelembe venni, amennyiben megfelel a nemzetközi normáknak. Ah hoz, hogy komolyan vegyenek minket, ne maradhasson állampolgársági törvényünk végrehajthatatlan, nevetségessé váló, üres papír, különös figyelemmel kell vizsgálnunk ezeket. Emiatt például eleve komolytalan az a vitában felmerült ötlet, hogy a határon túl élők valamiféle kilúgozott, korlátozott tartalmú állampolgárságot kapnának. Ezt nemcsak az Alkotmányunk 70/A. §a zárja ki, de a nemzetközi egyezmény 5. cikke is: "1. A részes államok állampolgárságra vonatkozó szabályai nem tartalmazhatnak megkülönböztet ést vagy nem foglalhatnak magukban semmilyen olyan gyakorlatot, amely kimeríti a nemen, valláson, fajon, bőrszínen vagy nemzeti vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt. 2. Minden részes államot a diszkrimináció tilalmának elve vezérel állampolgára i tekintetében, függetlenül attól, hogy ők születésüknél fogva állampolgároke, vagy az állam állampolgárságát később szerezték meg"
