Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-03
33 Különösen figyelembe kell vennünk az egyezmény normáit, ha el szeretnénk fogadtatni szomszédainkkal, hogy kiknek kívánunk állampolgárságot adni. A 6. cikk sorolja fel, hogy az egyes államoknak milyen esetekben kell vagy lehet állampolgárságot biztosítaniuk. A családi jogi, családegyesítési okokon kívül valamennyi esetben az adott ország területén tartózkodás az állampolgárság megszerzésének feltétele. Ugyanezt találjuk a 9. cikkben a visszahonosításnál is. És az 5. cikk szerint kötelezettséget vállaltunk arra is, hogy a magyar állampolgársági jog sem tartalmazhat nemzeti vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést… A m egszerzésnél még kényesebb kérdés, hogy ennek a szomszédos országban milyen következményei lehetnek, így emiatt mikor lehet az addigi állampolgárságot elveszíteni, méghozzá a nemzetközi normák teljes betartása mellett: "1. A részes állam nem rendelkezhet belső jogában az állampolgárság ex lege vagy a részes állam kezdeményezésére történő elvesztéséről, kivéve az alábbi esetekben: a) egy másik állampolgárság önkéntes megszerzése…" A további esetek most kevésbé érdekesek. De első helyen ez áll! A nemzetközi , európai normákkal, egyezménnyel összhangban tehát, bármelyik állam teljesen jogosan megfoszthatja addigi állampolgárságától azt az állampolgárát, aki önkéntesen másik állampolgárságot szerez! A román külügyminiszter most ezt helyezte kilátásba… A 14. és 15. cikk részletezi, az egyes államok a többes állampolgárságot mikor kötelesek engedélyezni és mikor nem: "14. Cikk A többes állampolgárság ex lege megszerzésének esetei 1. Minden részes állam köteles engedélyezni: a) hogy a születéskor automatikusan kü lönböző állampolgárságokat megszerzett gyermekek ezeket az állampolgárságokat megtarthassák; b) hogy állampolgáraik másik állampolgársággal is rendelkezhessenek, amennyiben ezt a másik állampolgárságot automatikusan, házasságkötés révén szerzik meg." Mindk ét védett többes állampolgárság tehát a törvény erejénél fogva, automatikusan keletkezik, kizárólag családi okokból - születéssel, házasságkötéssel. Ha viszont valaki nem így, hanem saját döntése alapján kap további állampolgárságot, nem kap ilyen védelmet : "15. Cikk Jelen Egyezmény rendelkezései nem korlátozhatják a részes állam azon jogát, hogy belső jogában meghatározza, hogy: a) azon állampolgárai, akik egy másik Állam állampolgárságát megszerzik vagy azzal rendelkeznek, megtarthatjáke állampolgárságukat vagy elve szítik azt…" E veszélyhelyzetet szabade lebecsülnünk arra hivatkozva, hogy az állampolgárságukból való kizárás nem lehet érdeke egyetlen szomszédunknak sem? Hogy közülük jelenleg csak az ukrán jog zárja ki a kettős állampolgárságot? Felelőtlenség lenne, a legfrissebb események sem ezt igazolják. Kormányok jönnek és mennek, a megszerzett további állampolgárság viszont befejezett tény marad. Semmi garancia, hogy nem következhet be olyan nacionalista váltás, amely arra törekszik, hogy a más állampolgárságot szerzett "hazaárulókat" megfoszthassa addigi állampolgárságuktól. Gondoljunk csak a már uniótag Szlovákia demokratikusan választott új elnökének Csáky Pált minősítő szavaira. Hasonló fordulat a még képlékeny, fiatal demokráciákban parlamenti szinten is bek övetkezhet. A második állampolgárság megkérése ezért csapdává: önkéntes későbbi jogfosztássá válhat. Ráadásul szülőföldön, lakóhelyen… És még ők hivatkozhatnának arra, hogy lépésük összhangban áll az általunk is aláírt európai normákkal, nem pedig mi, hogy ezeket megsértenék…
