Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-03
22 Milyen hatással lehet a magyar állampolgárság megadása a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkra? A kettős állampolgárság Magyarország belügye, amelybe nem szólhatnak bele más országok. A ki sebbségi jogok kapcsán Romániának címezve elhangzottak óvatos figyelmeztetések is, mondván, a 2007re tervezett EUcsatlakozás ügyében amúgy is "rezeg a léc". A kedvezményes honosítás hozzájárulhat a térség destabilizálódásához, és nem kizárt, hogy a szoms zédos államok kormányai ellenérzéseiknek adnak hangot. A román miniszterelnök már jelezte: elfogadhatatlannak tartja, hogy a romániai magyar kisebbség vagy bármilyen más kisebbség az anyaország belpolitikai vitáinak tárgya, bizonyos politikai ambíciók eszk öze legyen. Miként vélekedik az egyszerűsített honosításról az Európai Unió? A kettős állampolgárság Magyarország belügye, az Európai Unió ebbe a kérdésbe nem kíván beleszólni, és a kedvezményes honosítás nem ellentétes a nemzetközi egyezményekkel sem. A kettős állampolgárság megadásának hatására Magyarország csak később csatlakozhat a schengeni térséghez, az uniós tagállamai hosszabb ideig tarják fenn a magyar munkavállalókkal szembeni átmeneti korlátozásokat. Kérdés az is, hogy a nemzetiségi alapú honosí tás nem ütközike a diszkrimináció tilalmába. vissza Egy tanulságos párhuzam Népszabadság • Kovács M. Mária • 2004. december 3. Összeegyeztethetőe a külhoni magyar állampolgárság bevezetése az elfogadott nemzetközi gyakorlattal? A népszavazás kapcsán az "igen" és a "nem" hívei egyaránt hivatkoznak külföldi példákra. Az "igen" válasz hívei leginkább a moldovai románok, illetve a Szerbia határain túl élő szerbek külhoni állampolgárságát hozzák föl, vagyis meglehetős en rendezetlen viszonyok között élő országok példájára hivatkoznak. A "nem" válasz hívei meg inkább a konszolidált NyugatEurópára, az Európai Unióra. Arra, hogy az európai állampolgárság eszméje ellentétes bármiféle etnikai alapú megkülönböztetéssel. Az unión belül is létezik azonban egy eset, amely mind a két tábor számára kínál bizonyos érveket és tanulságokat, Németország esete. Az újraegyesítés és a németlengyel határ végleges elismerése után bevezetett 1992es német állampolgársági reform lehetővé t ette, hogy külhoni állampolgárságot kapjanak azok az 1993 előtt született, Lengyelországban élő német etnikumú emberek, akik nem tartottak igényt a Németországba történő bevándorlásra. 1993tól a lengyel kormány hallgatólagos beleegyezésével meg is kezdőd ött a német állampolgárság kiterjesztése a lengyelországi németekre, akik német útlevelet kaptak, és ezáltal uniós állampolgárságra is szert tettek. A félmillióra becsült lengyelországi német népességből Lengyelország uniós csatlakozása előtt kb. 275 ezren bírtak német útlevéllel. A lengyelországi (sziléziai) németek esetében pontosan az történt, ami akkor történne, ha Magyarország útlevelet adna a romániai magyaroknak. Ezzel európai állampolgárságot is nyernének, s - ellentétben a többi román állampolgárr al - még Románia csatlakozása előtt európai állampolgárrá válnának. De a német állampolgársági reform nem csak ennyiből állt. A reform többi fontos eleme éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az intézkedés végcélja egyáltalán nem az volt, hogy szorosabb összefüggést teremtsenek etnikum és állampolgárság között. Éppen ellenkezőleg, ezt az összefüggést kívánták felszámolni. A reform mindenekelőtt a korábbi, történelmi okokból kialakult jogi helyzet megváltoztatását célozta. 1992 előtt ugyanis minden KeletE urópában élő német etnikumú ember jogosult volt német állampolgárságra. Bár - a közhiedelemmel ellentétben - e jogosultság nem a német etnikumhoz tartozás tényéből fakadt, hanem abból, hogy a keleteurópai országokból a második világháború után németek mil lióit űzték el, s őket a német állam állampolgárként fogadta be.
