Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-04
20 magyar állampolgárokat. Erre kevés volt másfél évtized, és semmi okunk arra számítani, hogy a népszavazás e problémát megoldja. Az egyik legfontosabb kérdés a szavazati jog megadása. A jelenlegi szabályozásban ez egyértelmû : az alkotmány kimondja, hogy "A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyûlési képviselõk választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és nép i kezdeményezésben részt vegyen". Ha valamelyik honi politikai erõ a határon túli állampolgárokra is ki akarná e jogot terjeszteni, akkor el kellene érnie az alkotmánymódosítást. Az alaptörvény nem köti magyarországi lakhelyhez a szociális biztonsághoz v aló jogot, de annak megvalósítását a társadalombiztosításra és a szociális intézmények rendszerére bízza. A hatályos törvény pedig az egészségügyi ellátás és a nyugdíj feltételéül fõ szabályként nem az ittlakást, de még csak nem is a magyar állampolgárságo t jelöli meg, hanem a járulékfizetést. A nem Magyarországon élõ kettõs állampolgároknak nem lenne kötelezõ tbjárulékot fizetni, de aki megteszi, az a befizetéssel arányos ellátásra válhatna jogosulttá. A járulékfizetés természetesen az itthoni munkavégzés bõl eredne, melyre egyébként a magyar útlevél birtokában automatikusan lehetõség nyílna (ez kedvezményes elbírálással jelenleg a magyarigazolvánnyal rendelkezõknek is csak évi három hónap idõtartammal lehetséges). Ugyanez igaz az adózásra is: állandó itten i lakóhely híján a kettõs állampolgároknak csak a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl származó bevételeire terjed ki az adókötelezettségük. És így van ez a szociális ellátásról szóló törvényben is, melynek hatálya szintén az itt élõ állampolgárokra vonatkozik. Ezek a törvények egyszerû többséggel módosíthatóak, így bármikor el lehet játszadozni az államháztartás és a társadalombiztosítás romba döntésének gondolatával. A kezdeményezõ MVSZ elnöke, Patrubány Miklós nyilatkozatai szerint a szövetség létr ehozná a "külhoni magyar adóalapot", amelybe a kettõs állampolgárok az itteni munkájuk után fizetnének, és abból kapnák a juttatásaikat, megkímélve a magyar költségvetést; de ez egyelõre nem több egy kósza ötletnél. Bizonyos jogszabályok nem szólnak itth oni lakóhelyrõl, mivel megalkotásukkor ez a szempont még nem merült fel: ilyen például a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet is, amely minden, a feltételeknek egyébként megfelelõ magyar állampolgárra vonatkozik. Továbbá az alkotmány minde n állampolgár kötelességévé teszi a haza védelmét, és az általános honvédelmi kötelezettség alapján a fegyveres, az a nélküli vagy a polgári szolgálat teljesítését. Erre megint csak azt mondhatjuk: eldöntésre vár, hogy mit szeretnénk és tudunk adni a határ on túli magyaroknak, és mit várunk el tõlük. Bár eredményes népszavazás esetén a törvényhozás meglehetõsen szabad kezet kapna, a politikai konszenzus ettõl még nem válik megkerülhetõvé, vagyis nem kellene pánikszerû jogalkotásra számítani. Hasonló példak ént felhozható a sorkatonaság megszüntetése, ahol pedig alapvetõen mindegyik párt ugyanazt akarta: miután a honvédelmi törvény módosítása a múlt héten nem kapta meg a kétharmados támogatást, fennmaradt a hadkötelezettség, de a kormány szándékaival megegyez õen nem lesz több bevonulás. Az abszurd helyzetet az idézte elõ, hogy az ellenzék szerint a törvény elõtt az alkotmányt kellett volna módosítani, ám az arra vonatkozó javaslatát a kormány visszavonta. Ne sürgess má' Még ennél is beszédesebb az a tökölõ dés, ami a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazása körül tapasztalható idestova tizenöt éve, máig végleges megoldás nélkül (lásd Mi legyen? címû keretes írásunkat). Ha az efféle, egyébként rendkívül lényeges, de nem nagyon bonyolult kérdésben s em sikerül megegyezni, akkor lehet némi elképzelésünk arról, hogy milyen ütemû lenne a megállapodás összeácsolása a mostani népszavazás sikeressége esetén. A legvalószínûbb, hogy az Országgyûlés a mulasztásos alkotmánysértésekbõl álló gyûjteményét egészíte né ki egy elemmel, viszont nyilván sokat hallanánk arról, hogy adott pillanatban éppen melyik párt volt a hibás. December ötödikén mindenesetre az Országgyûlést kötelezõ nyilatkozatra kérheti fel a köz úgy, hogy se a társadalomnak, se a politikusoknak fo galmuk sincs arról: mit jelenthet ez az egész a késõbbiekben az
