Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-04
19 státus alapján, és elismeri a tagállamok azon gyakorlatát, amely bizonyos esetekben rövidebb tartózkodási idõhöz köti a kedvezményes honosítást. Kukorelli István alkotmánybíró a különvéleményében (melyhez Holló András is csatlakozott) azonban kifejtette: a kommentár által említett példák objektív jogi tények. Nem vonta kétségbe, hogy a jogalkotónak az állampolgárság könnyebb megszerzése érdekében lehetõsége van az objektív feltételek némelyike alól további mentességet biztosítani, de nem az összes alól. A népszavazásra bocsátandó kérdés viszont kizárólag egy szubjektív feltételhez kötné a kedvezményes honosítást: az illetõ vallja magát magyarnak. A jogcím független a lakóhelytõl, születési helytõl, nyelvtudástól (ez a "Magyar igazolvány" megszerzéséhez sem feltétlenül szükséges), leszármazástól. A jelenlegi állampolgársági törvény alapján két feltétel alól még a legkedvezményesebb esetben sem adhat felmentést a közt ársasági elnök: a honosítás ne sértse a Magyar Köztársaság érdekeit, illetve a kérelmezõ büntetlen elõéletû legyen, és bíróság elõtt ne legyen ellene büntetõeljárás folyamatban. Eredményes referendum esetén a törvényhozás immáron az Alkotmánybíróság pecsét jével is ellátott felhatalmazást kapna akár e feltételek kihagyására is. Kukorelli István talán legfontosabb észrevétele szerint a kérdés azért sem volna népszavazásra bocsátható, mert "a nemzetiségre (nemzeti hovatartozásra) mint egyetlen állampolgárságs zerzési feltételre utalás sérti" az állampolgárságról szóló európai egyezmény 5. cikkében foglalt diszkriminációtilalmat. A nemzeti hovatartozásról szóló nyilatkozat ugyanis önmagában nem alkalmas a polgár és az állam közötti "szoros, valódi (effektív) kap csolat létének bizonyítására". Kukorelli a lényeget mondja ki: a népszavazás kezdeményezõi és támogatói nem az országhoz (az államhoz, államterülethez), hanem a nemzethez kívánják kötni az állampolgárság intézményét, s ily módon szembemennek azzal az európ ai felfogással, mely szerint az állampolgárság a szuverenitás (terület, népesség, fõhatalom) klasszikus alkotmányjogi, nem pedig etnikai alapú intézménye. Az ügydöntõ népszavazást elrendelõ országgyûlési határozat ellen szeptemberben ismét kifogást nyújt ottak be. Az indítványozók többek között azt nehezményezték, hogy az állampolgárok a kezdeményezés céljairól, elõnyeirõl, hátrányairól semmilyen tájékoztatást nem kaptak, ami pedig sérti a közérdekû adatok megismeréséhez való alkotmányos jogot. A "megalko tandó törvényben meghatározott egyéb módon" szövegrész pedig sérti a népszavazási törvényben foglalt egyértelmûség elvét, hiszen ebbõl nem derül ki, pontosan milyen feltételekkel lesz megszerezhetõ az állampolgárság, s így nem lehet a támogatásról vagy az elutasításról dönteni. Az Alkotmánybíróság azonban úgy találta, hogy ezeket az aggályokat tartalmuk szerint a hitelesítés szakaszában lehetett volna elõterjeszteni, hiszen azt a döntést "lényegében bárki kifogással támadhatja meg". Ezt az indítványozók akk or elmulasztották, az elrendelõ országgyûlési határozat után viszont a testület már csak a formális szabályszerûségekrõl, például az eljárási szabályok betartásának felülvizsgálatáról dönthet. Ez alól kivételt jelenthetnek azok az esetek, amikor a két vizs gálat között lényeges változások történnek: például módosul az alkotmány, vagy nemzetközi szerzõdés lép életbe, illetve veszíti el a hatályát - ám ilyen körülmények nem merültek fel, ezért a kifogásokat vizsgálat nélkül elutasították. Ami van Ezzel elõ állt az a helyzet, hogy a törvényhozás adott esetben a lehetõ legtágabb jogalkotási tevékenységre kaphat felhatalmazást: az igen gyõzelme esetén a szavazó kedvû polgárok kockázatkedvelõ részhalmaza december ötödikén arra utasítja az Országgyûlést, hogy val amikor hozzon valamilyen jogszabályt, amely azután valahogy könnyebbé teszi a határon túli magyarok honosítását. Ezzel együtt pedig végsõ soron arra is, hogy - ha majd errõl lesz valamilyen kikristályosodott elképzelés - töltse is meg ezt tartalommal, azaz igazítsa hozzá a vonatkozó törvényeket is, vagy esetleg mégse. (Egy esetleges majdani vállalkozó kedvû és kockázatkedvelõ kormány pedig igen érdekes tartalommal is megtöltheti, amitõl mindenkit mentsen meg a magyarok istene.) Az állampolgári törvénybõl ugyan csak ki kellene húzni a magyarországi megélhetésre, a lakóhelyre és az egy év itttartózkodásra vonatkozó részeket (bár kétharmados törvényeknél ennyi sem szokott sikerülni), de ez elõtt konszenzusra kellene jutni abban, hogy milyen jogok és köteleze ttségek illessék meg a külhoni
