Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-04
18 A népszavazásdömping egy hónap múlva sorra kerülõ elsõ fordulójában arról is kellene dönteni, hogy kaphassanake állampolgárságot a határon túli magyarok. Ám úgy kellene mérlegelni, hogy elõzõleg nem sikerült tisztázni: mindennek mik a feltétele i, és az esetleges új állampolgárokat milyen jogok és kötelezettségek illessék meg. A kérdés a kifejezés elterjedtségének ellenére nem a kettõs állampolgárság bevezetésérõl szól - ez az intézmény ma is létezik a magyar jogban , hanem arról, hogy a szoms zédos országokban élõ magyarok a saját állampolgárságuk mellé minden különösebb faxni nélkül is megkaphassáke a magyart is. Az állampolgársági törvény rendelkezéseinek értelmében egy "mezei" kérelmezõ ma akkor jogosult e státusra, ha nyolc éven át Magyaro rszágon lakott, büntetlen elõéletû, nem folyik ellene büntetõeljárás, megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított, honosítása nem sérti az ország érdekeit, továbbá alkotmányos alapismeretekbõl magyar nyelvû vizsgát tett. Ehhez képest azoknak, akik magyar nemzetiségûnek vallják magukat, és felmenõjük magyar állampolgár volt, a törvény csak egy év ittlakás igazolását írja elõ - a többi feltételt azonban nekik is teljesíteniük kell. A "kettõs állampolgárság" igénye többször felmerült, legutóbb a Fid eszkormányzás alatt; az akkori kabinet ennek kiváltására hozta létre a státustörvényt, melyet késõbb a Medgyessykormány szinkronizált az uniós normákkal és a szomszédos országok elvárásaival. (A kedvezménytörvény magyarságkritériumairól lásd Ki a magyar? címû keretes írásunkat.) Azóta Szlovákia már EUtag, és Románia, valamint Horvátország csatlakozása is belátható közelségbe került. Az intézményesített kapcsolat leginkább a vajdasági és a kárpátaljai magyaroknak jelenthetne valamiféle megoldást, bár Ukra jna jogrendje ezt egyelõre nem teszi lehetõvé, mivel nem ismeri el a kettõs állampolgárságot. A népszavazást végül a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kezdeményezte (a Fidesz elõbb hallgatólagosan, utóbb nyíltan támogatta), az Országos Választási Bizottság ( OVB) hitelesítette az aláírásgyûjtõ ívet, a felteendõ kérdés pedig megjárta az Alkotmánybíróságot is. A megfelelõ számú (minimum 200 000 érvényes) aláírás simán meglett, ezért az Országgyûlés szeptemberben elrendelte a referendum megtartását. Az ügy ezután még egyszer az Alkotmánybíróság elé került, de mivel a taláros testület újfent mindent rendben talált, a köztársasági elnök december ötödikére kiírta a népszavazást. A kérdés így hangzik: "Akarjae, hogy az Országgyûlés törvényt alkosson arról, hogy ke dvezményes honosítással - kérelemre - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségûnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti >>Magyar igazolványnyal<< vagy a mega lkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" E téma egymagában nem biztos, hogy szélesebb néptömegek urnához özönlését eredményezné, de ugyanazon a napon egy másik kérdésben is nyilatkozhatunk: a kórházprivatizáció kapcsán elmerenghetünk a szo cializmus részleges visszaállításán is, ami jóval kézzelfoghatóbb, így a szavazási részvétel nemigen tippelhetõ meg. A referendum akkor lenne eredményes, ha az egyes kérdésekre az összes választásra jogosult polgár negyede plusz egy fõ - vagyis valamivel t öbb mint kétmillió szavazó - adna azonos választ. Belátásuk szerint Miután az OVB hitelesítõ határozata ellen az év elején kifogást nyújtottak be, a kérdés tartalmi megfelelõségérõl az Alkotmánybíróság határozott. Az indítványozó úgy vélte, hogy az ere dményes népszavazás olyan törvény megalkotására kötelezné az Országgyûlést, amely sértené az állampolgárságról szóló európai egyezmény diszkriminációellenes rendelkezéseit: ilyen kérdésben viszont nem lehet népszavazást tartani. A testület arra jutott, hog y nem mindenfajta megkülönböztetés ellentétes az egyezménnyel: nincs szó a diszkrimináció tilalmának megsértésérõl, ha a különbségtétel eltérõ tényállási elemek alapján történik, továbbá ha a megkülönböztetés közérdeken alapul, és a közösség érdekeinek vé delme arányban áll az alkalmazott hátrányokkal. A határozat hivatkozik az egyezmény kommentárjára is, mely szerint megalapozott az a honosítási kedvezmény, amelyet a nemzeti nyelv ismerete, a leszármazás vagy a születési hely alapján nyújtanak. (Az egyik s zerkesztõségi munkatárs közeli hozzátartozója például ugyanazon egyházi schutzpasszal igazolta egyenes ági õse magyar nemzetiségét, amivel 1942ben a felmenõ azt igazolta az akkori magyar állam elõtt, hogy nem zsidó.) A dokumentum maga is elõír kedvezménye ket házastársi kapcsolat, az állam területén való születés és tartózkodás, valamint hontalan
