Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-04
17 megalázó, végtelenül bürokratikus eljárásnak tették ki őket, ahogy nem változott különösebben ez a helyzet akkor, amikor éppen a szocialisták voltak/vannak hatalmon. Különbség legfeljebb a szólamokban volt, de hát az meg nem s okat számít, amikor már valakinek, aki évek óta itt él Budapesten, ráadásul azért, hogy beteg gyermekét itt gyógyíttassa, már megint azt kell tapasztalnia, hogy a hőn vágyott anyaország köszönettel nem kér belőle. Vagy csak akkor, ha olcsó, kiszolgáltatott rabszolgamunkaerőre van szükség. Na akkor rakhat falat, festhet, építhet kertet, sőt még talán a sufniban is meghúzhatja magát – tudod milyen igénytelenek ezek édesem – és még a használt ruhákból is válogathat – mert ezek még annak is tudnak örülni. Min dezeket egybevéve tehát igenis fontos, hogy a magyar politika, a törvényhozás szembenézzen a szép beszédeken túli valósággal és a körülményekhez képest a lehető legjobb megoldást hozza meg már végre ebben a kérdésben. Másrészt viszont finoman szólva is er ősen kérdéses, hogy a jó megoldás a határon túli magyarok magyar állampolgársága lenne. Már csak azért is, mert az állampolgárság egy olyan jogintézmény, amely alapvetően azt a célt szolgálja, hogy rendezze egy adott állam és az alapvetően a területén élő polgárok viszonyát. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy különösen a mai világban már az élet sokkal bonyolultabb, tömegek jönnekmennek a világban, tehát elég sokszor mégsem abban az országban élnek, amelynek az állampolgárságát viselik. Ezzel együtt, mé gis az egész rendszer úgy találtatott ki, hogy feltételezi azt a közösséget, azt a bonyolult szabályrendszert, amelyet szoktunk országnak, államnak, esetleg hazának nevezni. Természetesen kitalálható egy fékezett habzású állampolgárság, amellyel mondjuk nem jár egy csomó jog és kötelesség. Nagy kérdés persze , hogy ezzel elégedettek lennéneke a határon túli magyarok? Ha kapnának egy másodosztályú magyar állampolgárságot. És hogyan lehet abból majd első osztályúvá válni? És aki rosszul viselkedik az vissz aminősíthető a B ligások közé? Aztán ne felejtsük el a különösen érzékeny szavazási jog kérdését sem? Többen állítják, a Fidesz csak azért támogatja az ötletet, mert hosszabb távon ettől reméli szavazóbázisa megerősítését. A magyar állampolgár nemcsak vá laszt, de választható is. Indulhat tehát z itteni választásokon olyan, aki ugyan állampolgár de nem itt él? Vagy lesz egy külön passzus, hogy a távol élők kiesnek ebből a lehetőségből? És akkor mi lesz azokkal, akik ugyan magyarországi magyarok csak néhány évre mondjuk külföldre mentek dolgozni. Aztán, mi legyen az adókkal és milyen útlevéllel járjon mondjuk a romániai magyar állampolgár? Mit szól ahhoz a román határőr, a Nagylaknál izgatott keresgélés kezdődik, hogy akkor most melyik útlevelünket is mutas suk fel, A románt? A magyart, vagy másodosztályhoz nem jár útlevél sem? A jobboldal megint belebonyolódott egy olyan ügybe, amely sok szempontból valóban rendezést igényelne, ám most egy erőfitogtatós, na ki az igazabb magyar ? játékot lehet vele eljátsza ni, ami amúgy a legkevésbé sem segít azokon, akik pedig megérdemelnék, a határon túli magyarokon. Jól hangzik, szép beszédeket lehet majd mondani, ami jóval egyszerűbb mint a számtalan közigazgatási problémát megoldani. Már megint csak ennyire futotta. Te rmészetesen nagyon fontos jog és lehetőség kell hogy legyen: ott élhessen és boldogulhasson mindenki, ahol ezt számára a legjobbnak véli. Magyarországnak természetesen alapvető kötelessége, hogy erejéhez mérten segítse a határon túli magyarokat is. Csak ép pen nem kisstílű politikai manőverekkel, hanem átgondolt koncepcióval. Ettől most megint igazán messze kerültünk. vissza Népszavazás a kettős állampolgárságról: A vér szavaz Magyar Narancs 2004. november 4. Szerző: Mészár os Bálint
